Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

<>40. országos fllés 1001. január 21-én, liétfön. 169 kor az Andrássy-út létesíttetett és ez a fővárosi alap létesült, kimondatott, hogy az országon kivűl álló intézetek ós vállalatok adói ha Magyarországon fiókkal bírnak, nem folynak be a város pénztárába, hanem abba a fővárosi alapot képező és a közmunkák tanácsa által kezelt hires alapba. Mi történik? Azóta az osztrák-magyar bank, melynek akkori időben csak fiókja volt Budapesten, törvényesen úgynevezett anya intézetté vált, de azért az ő adója szintén még mai napig sem folyik be a főváros pénztárába. Mi történt továbbá,'? Mikor a törvény azt mondja, bog)- a- köztisztviselők nem fizetnek községi pót adót, akkor a kereskedelemügyi miniszter úr a közigazgatási bíróság elé vitte a, kérdést, hogy az államvasutak alkalmazottai közhivatalnok ok-e. igen vagy sem, és mikor a közigazgatási bíróság ráhúzta; a. paragrafust: a t. kereskedelemügyi miniszter úrra, hogy ezek nem közhivatalnokok, tehát községi adót fizetni tartoznak, akkor az atyáskodó jóindulat egy törvényjavaslatot hozott a. képviselőház elé s most már törvény által zárták ki azt, hogy az államvasút hivatalnokai ós alkalmazottai a fővárosnak községi pótadót fizessenek. Ezt a kérdést előbb vagy utóbb, de a parlament termében tisztázni kell. Senkisem becsüli Magyarország tisztviselői karát jobban, mint ón. De ezt az anomáliát lehetetlenség továbbra fentartani; ez nemcsak a fővárosnak szól, hanem minden községi életnek, hogy a tisztviselők, államiak ós községiek egyaránt mentesek minden községi teher viselésétől, ellenben nemcsak választópolgárok, de meg is választhatók, úgy, hogy nem egyszer fordul elő az az eset, hogy a város közgyűlési termében egy községi pótadó kérdésében a tisztviselők döntik el, ennek vagy annak a községi pótadónak az emelését. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Lehetséges ezt az állapotot tovább igazságosan fentartani? Én nem képzelhetem, hogy ezek az állapotok tovább fenmaradhassanak, nem is szólva arról, hogy a katonaságra is illik ez a kérdés, a mely szintén ki van vonva minden közteher alól. Pedig egy helytelen szocziálpolitikai elv ez. Hogy a katonaság, mert katonai fegyelem alatt áll, politikai jogokat nem gyakorol, azt értem; de a katonaságot elzárni a polgári társadalom minden érintkezésétől, felállítani, mint egy kasztot, ós kimondani, hogy semmiféle községi fehérhez nem járul, még béke idején sem, ellenben nevelni azt a katonaságot úgy, hogy úgy a járdának, mint a világításnak és mindenféle egyéb dolognak hasznát vegye, azonkívül pedig lármázzon és követelőleg lépjen fel a közoktatás, a kultúra, a művészet terén. Ktrvm NAPLÓ. 1896-1901. XXXIL KÖTET. követeljen tőlünk német színházat, a nélkül, hogy közterheinkre egy garassal is adózna, nem helyes dolog és nem tűrhető állapot. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A. t. belügyminiszter úr nemsokára jut abba a helyzetbe, hogy ezen kérdésekkel gyakorlatilag is foglalkozzék. Volna még több dolog, de nem akarok tovább alkalmatlankodni, egyet azonban bátor leszek a t. belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Ez az, hogy nemcsak Budapest fővárosának, de az ország számos városának pénzügyeit megrontották a telekspekulánsok, kik felhasználva: egy emelkedési korszakot; a közvagyon rovására, telekés házspekulácziók révén illetéktelen módon vagyont szereztek, a, nélkül, hogy a közvagyon gyarapításához ezen minden várakozáson kivűl elért haszonból valamivel hozzájárultak volna. A t. belügyminiszter úrnak különösen ajánlom figyelmébe azt. hogy most is van ilyen törekvés, persze partikuláris érdekek szolgálatában. Ma parczelláznak, szabályoznak a. Mátyásföldön, holnap a. Gellérthegy háta mögött, azután Újpest mellett stb. Szóval minden iránytű nélkül, derüre-borura, a mi oda vezetett, hogy a főváros ezen rendszertelenül folytatott szabályozások révén kénytelen volt ma ezen, holnap azon a területen utakat, járdákat csinálni, világításról gondoskodni, vízvezetéket bevezetni, iskolákat építeni, templomokat építeni, s ezzel a főváros költségvetését oly roppant mértékben megterhelték, hogy végre elsülyedt abba a kátyúba, a melybe most zökkent. Teljes bizonyossággal tudom, hogy a pénzügyminiszter úr is helyesli a,zt az álláspontot, a: melyet én ebben a kérdésben elfoglalok ós a melyet a t. belügyminiszter úrnak kegyes figyelmébe ós jóakaratába ajánlok, tudniillik, hogy végre elérkezett az ideje annak, hogy egyrészt a szabályozások rendszertelenségének gát vettessék, másrészt hogyha a közmunkatanács nem teljesíti az ő kötelességét és feladatát, álljon elő a belügyminiszter ós mondja ki az ő vétóját. Egy főváros fejlődésénél természetesen előfordulnak szabáfyozások és közmunkák, a melyek a közvagyon emelésére természetes tényezők ; de ha ós a mennyiben ilyen közmunkák végeztetnek, nincs természetesebb és jogosabb dolog a világon, mint az, hogy az az ember, a ki a közva^onból valamely értékgyarapodásban részesül, a kinek telke vagy háza egy végzett közmunka által értékében háromszornégyszer vagy ötször is emelkedik, legalább egy úgynevezett betterment adó alakjában hozza ezen értékemelkedés egyrószét a közvagyon számára áldozatul. (Tetszés a szélső haloldalon.) És én nagyon kérem a t. belügy22