Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

170 040. országos ülés 1901. január 21-én, liétfon. miniszter m^at, hogy miután ez nagyon sürgős a főváros pénzügyeinek szempontjából, legyen szives ezt meggondolás tárgyává tenni ós a fővárost ezen törekvésében támogatni. T. képviselőház! Fölsorolhatnám azt, hogy a fővárosnak terhei példáúj a vallási téren, eltekintve a közoktatástól, milyen horribilis nagyok, hogy a patronatusi terheli viselésén kivűl a főváros polgársága milyen nemes ver­senyt fejt ki abban, hogy felekezeti, egyoldalú, türelmetlenség! ós hasonló, a polgárokhoz nem illő dolgok oda be ne hatoljanak. A. főváros rendkívüli áldozattal végezi mindezt a funk­cziót. hogy példát adjon abban a tekintetben, hogy a valláskülönbség a közgyűlés termeiben a polgárok közt ne képezzen demaxkáeziós vonalat-; de bátran felsorolhatnám azt is, hogy milyen módon teljesítette a főváros kötele­zettségét a kultúra, a, tudomány, a, művészet terén. Nem szükséges ezeket mind felsorol­nom, mert ez egyszerűen a kötelesség teljesí­tése. De a legutóbbi esetben, a millennáris esztendőben is egy millió forintot adott ala­pítványként a főváros tisztán kulturális, tudo­mányos és irodalmi ezélokra. Megérdemli ez a főváros, t. képviselőház. és mélyen tisztelt belügyminiszter úr, hogy or-vosoltassanak ezen szorongatott állapotai, a melyek egyrészt az állami terheknek ilyen nagy mértékben való jogtalan ránehezedéséből, más­részt a- kormányzatnak abból a politikájából szá,r;maznak, a mely — nem szemrehányás­képen mondom — de pénzügyileg is azt a mostoha eredményt érte ei, hogy például a kormány, midőn a múltkor egy beruházási kölcsönt akart felvenni: hogy a főváros a saját kölcsönének emmissziója által ne csinál­jon konkurrencziát neki, belevitte a fővárost abba, hogy az a regale-kötvényeit volt kény­telen eladni és most a főváros abban a hely­zetbem van, hogy a 4%-os kötvényeért 82-es, a. 4 1 /2°/o-os kötvényeiért jó esetben 87%-os árfolyamot kap: És miben áll a kormánynak, a felügyeleti hatóságnak a gondoskodása akkor, a, mikor a, kormány politikája folytán oda jut a főváros, hogy azok ért a titre-ékért, a melyeket néhány óv előtt 96-os árfolyamon voltunk képesek eladni, ma 82-es árfolyamot Ígérnek? Feltűnően sürgős és szükséges most, hogy a belügyi kormányzat különös gondoskodás tárgyává tegye a, főváros ügyeit, mert a, fő­város nemcsak egyszerűen város, hanem szive is az országnak és így szükséges, hogy tiszta vérrel legyen tele az ország fővárosa. Ezeket azért ajánlom a t. belügyminiszter úr figyel­mébe azokon kivűl. a. miket Berzeviczy Albert t. képviselőtársam elmondott. Lássa be a t. belügyi kormány, hogy a kormányzat terén is számtalan mulasztás törtónt eddig- a főváros­sal szemben és történtek intézkedések, a me­lyeknek történniök néni lett volna szabad; mindenek felett pedig, hogy elérkezett äz ideje annak, hogy az állami költségvetési rend­szernek azzal a módjával, a mely mestersé­gesen utalja át az állami feladatoknak telje­sítését és terheit a községek háztartásának nyakába, végre valahára szakítsunk.' Mindaddig, t. képviselőház, mig ezzel- a reformmal nem találkozom, sitt fekszik előttem egy költségvetés, a mely nem szakított ezzel a, múlttal, én másként nem konkludálhatok, mint úgy, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélső balohlalott.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senkisem kíván, a vitát bezárom. A. miniszterelnök úr kíván szólani. (Hall­juk! Halljuk!), Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház.! (Halljuk! Halljuk!) Nekem, úgy lát­szik, fátumom, — ós meg va,n írva, hogy senki fátumát nem kerülheti el, a képviselőház sem, mert ezen vita alatt most már harmadszor történik r— hogy mindig az ülésnek legvégén kerül rám a szólás sora. Nem magam rende­zem így, nem keresem, mert nem is kényel­mes Hízzál a sietséggel beszólni, a melylyel napról-napra kénytelen vagyok ezt tenni ; nem is kívánom, a. t. képviselőháznak impu­tálni, hogy tovább maradjon itten, mint a hogy a tanácskozásnak szokott ideje meg van állapítva. Elhagyva tehát egy részét azoknak, a miket ezen most harmadszor történő fel­szólalásomban, elmondani akartam, most csak azokra a megjegyzésekre szorítkozom, a, melye­ket épen az előttem elhangzott, de talán egy másik beszéd folytán is elmulasztanom még sem lehet. (Halljuk! Halljak!) •• Polónyi Géza; képviselő úr a belügyi költ­ségvetést nem is vitatja más szempontból, mint a fővárosnak szempontjából Polónyi Géza: És az iszákosság szem­pontjából! Széll Kálmán miniszterelnök:. .. ós az iszákosság szempontjából. De talán äz iszákosság kérdésében nincsenek olyan nagy eltérések köztem és közte, sőt talán általában itt a házban, hogy ez szolgálna motívumul arra, hogy ne fogadja el a költsógvetést.,(T<"/ f­saés és derültség a jobboldalon.) Mert hiszen abban egyetértünk mindannyian, hogy az egy csúnya,­szocziális és társadalmi szempontból kárhoza­tos dolog; s ón igenis vállalkozom arra, hogy a mennyire kormányzati-téren, a törvény vég­rehajtása keretében ennek gátat emelhetek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom