Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

jgg 640. országos iiWs 1901, községi adófizetők viselik, nem pedig, a mint kellene, az állami adót fizető összes egyének, hogy így kiki a maga részét belőle kivegye. Ezt az állapotot, ezt a rendszert, mely íme kitünteti, hogy maga a főváros évenként ötmillió koronát meghaladó kiadást teljesít az állam helyett, a jövendő szempontjából fentártani sem nem igazságos, sem nem üdvös, . sem nem jogosult. És ez vezet azután arra-, hogy egyes községekben 160 —170°/o-os pótadókkal kénytelenek dolgozni; ez az oka annak, hogy a községi élet egyéb, különösen kulturális feladatait egyáltaláben nem képesek teljesíteni, a minek pedig egy helyes állami organizmusban egyenesen kizárt dolognak kellene lennie. (Ugy vau! Úgy vart!a szélső baloldalon.) Miután látom, hogy hosszabbra terjedne az, a mit itt elmondandó vagyok, (Bálijuk! Halijai;!) immár rövidebbre fogom mondani valómat s csak még néhány dolgot akarok a t. miniszter úr szíves figyelmébe aj áldani, hogy lássa meg azt, hogy azokon a terheken kivűl, melyeket a főváros így az állani helyett visel, micsoda egyéb dolgokat tapasztal a főváros az állami kormányzat részéről. Altalánosságban megjegyzem, hogy miután ezek a dolgok nem a t. miniszter úr kormányzati idejéből valók, hanem a régi kormányoknak hibái, mulasztásai, — készakarva nem használom ezt a szót: bűnei —joggal ós reményteljesen számíthatok arra, hogy ha meggyőzöm a t. miniszter urat azoknak igazságtalan voltáról, igenis gondot fog viselni arra, hogj^ a főváros érdekei, illetőleg jogai szempontjából ezek orvosoltassanak és helyesen megoldassanak. Méltóztassék csak figyelembe venni, t. ház. azt, hogy a négymillió koronát tevő rendőrségi quótához kétmillió koronával járúl hozzá a főváros. S mit kapott ezért a, főváros ? Azelőtt volt a fővárosnak egy önkormányzati organuma, a mely be volt illesztve a főváros szervezetébe, a melynek főkapitánya egyenesen alá volt rendelve a fővárosi admimsztrácziönak, illetőleg a tanácsnak. E helyett kaptunk a fővárosban egy méltóságos úrnak nevezett főkapitányt, a ki magát nagyobb úrnak képzeli a nagyságos polgármester úrnál, . . . Kubik Béla: Ez tiszta dolog! Polónyi Géza: . . . mert hiszen evidens dolog, hogy a méltóságos úr mindig nagyobb úr, mint a nagyságos úr. Egyszerűen kaptunk egy főkapitányt, a ki magát már nem koordinált hatóságnak, hanem olyan önálló közegnek tekinti, a ki azt cselekszi legjobb belátása szerint a mi statútumainkkal, a mi neki tetszik. De tessék megnézni a belügyminiszjanuár 21-én, hétfőn. ter úrnak a rendőrség szervezetét, tessék megnézni, -— nem kívánom, hogy a házban nyilvánosan mondja él, hanem csak közölje velem barátságosan, — hogy a fővárosi rendőrség létszámában hány budapesti embert fog találni? Kiváncsiságból tegye meg egyszer a t. belügyminiszter úr, s meg fogja látni, hogy az a rendőrség, a melyhez a főváros kétmillió koronával járul, talán kivételesen sem rejteget kebelében fővárosi embereket. Nem helyes dolog ez, t. belügyminiszter úr. Eltekintve attól, bog}' maga a rendőrség elsősorban arra volna hivatva, hogy a fővárosnak helyi viszonyait és érdekeit legjobban ismerje, —- mert hiszen nem pepineriája a fővárosi rendőrség a vidéki képviselő urak korteseinek — teljesen lehetetlen állapot a mai, a melyet tovább fentartani nem lehet, s ha fentartatik, akkor helytelenül tartatik fenn. De, t. ház, méltóztassanak csak megnézni, hogy van-e ennek a fővárosnak felügyeleti hatósága. A mindenkori belügyminiszter volna hivatva arra, hogy mint felügyeleti hatóság gondozza a városnak érdekeit, és ha esetleg a kormány vagy bárki más rossz üzletet akar a fővárossal csinálni, azt megakadályozza. Nem akarok most sebeket fakasztani, t. ház; nem akarok beszélni arról, hogy a fővárosnak oly szerződései hagyattak jóvá a belügyminisztérium részéről, a melyek messziről láthatólag magukon hordozták a, stigmát; de beszélek a kormánynak egy-két üzletéről. — A t. pénzügyminiszter úr nemrégiben egy üzletet csinált az Újépület telkeinek szabályozása alkalmával; kerekdeden kétmilliót vágott akkor a t. pénzügyminiszter úr zsebre a telkek szabályozása körül, (Derültség.) — persze az állam zsebére, hogy valahogy félreértés ne legyen — és mit csinált a pénzügyminiszter úr? Mikor ezen telekszabályozás körüli hasznot elvitte a fővárostól, ugyanakkor a. telekszahályozással létesített parkok és utczák fentartását a főváros nyakába akarta varrni. Szóval a t. pénzügyminiszter űr itt a telekszabályozások révén, akkor, a midőn a kaszárnya megváltásáról volt szó, a főváros hátrányára egy üzletet csinált, a mely a fővárosi vagyonból kétmillió forintnyi hasznot szerzett az államkincstárnak, a nyert terek és utczák fentartásával járó terheket pedig még rá is akarta varrni a főváros nyakára. De, t. ház, méltóztassék csak a múltból megnézni a lánczhid megváltásának kérdését. Megváltották a lánczhidat úgy, mint a hogy egyáltalában minálunk mit értenek megváltás alatt ? Azt, hogy az állam majd a jövendőben nem ugyanannyit, mint azelőtt, hanem valamicskével kevesebb hídpénzt szed. Miként történt