Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

országos ülés 1901. január 21-én, hétfőn. 167 ez a megváltás? A fővárosnak volt egy szer­ződése, illetőleg egyezsége a lánczhid-társu­lattal, a melynek értelmében a lánczbid-társulat köteles volt évenként 24.000 forintot fizetni kamat fejében, ós a konczesszió lejárta után 1931-ben' köteles lett volna a tőkét, 400.000 forintot kifizetni. S mit csinált a fővárossal az állani ? Azon a réven, hogy megváltatik a lánczhid — mert mindenki azt hitte, hogy az az Ígéret fog teljesülni, hogy a lánczhidon majd ingyenes lesz a közlekedés — rávették a fővárost úgy, hogy azt mondták neki: a 400.000 forintodat majd meg fogod kapni 1931­ben, de mondj le azon évenkénti 24.000 forint­ról, a mely neked jár. Az 1870 : XXX. tör­vónyczikk a t. belügyminiszter urat ki fogja oktatni az iránt, hogy a fővárost tényleg le­mondatták arról a 24.000 forintról, a mi rövi­den és magyarul a fináncz-kalendárium szerint annyit jelent, hogy 1870—1931-ig számított 61 esztendő alatt 400.000 forint, a melyet a főváros majd 1931-ben fog megkapni, az által, hogy az évenkénti 24.000 forintot a város elengedte, több, mint hatszor amortizálva lesz. (Ügy van a szélső baloldalon.) Hát ez egyenes becsapás, t. ház; (Elénk derültség a szélső bal­oldalon.) a mai világban nagykorú emberekkel már nem lehet ilyen üzletet csinálni. Hogy én - beleegyezzem abba. hogy évenkénti 24.000 fo­rintot elengedjek, annak fejében, hogy 61 esz­tejxdő múlva majd 400.000 forintot kapok? Hiszen nem kell egyebet tennem, minthogy azt a 24.000 forintot egyszerűen takarékpénztárba helyezem, ós az nekem 61 esztendő múlva hatszor annyi tőkét hoz. Ez tiszta mulatság, t. ház. De ilyen dolgok in abundanczia vannak a t. kormány nagyfokú jóindulatának teljes bizonyítékául. De, t. ház, van egy dolog, a mely a leg­közelebbi múltban történt. Itt van példának okáért az, hogy megállapíttatik a katonaság­nak lakbére; megállapíttatik városok szerint, mert méltóztatik tudni, hogy ez bizonyos klasszifikáczió szerint történik. Most miként áll a dolog ? Mit kapnak Bécsben a katonatisztek a hadikormányzat javaslata szerint, és mit kap­nak Budapesten? Itt van kezemben a kimu­tatás. Egy tábornagy lakásbére Budapesten 55ÓÖ korona, Bécsben 6752 korona, egy tábor­szernagyé 5044 korona Budapesten és Bécsben 5224 korona, egy ezredes vagy vezérőrnagyé Budapesten 3576 korona- és Bécsben 4100 korona. Röviden szólva mintegy 20°/o diffe­renczia van Bécs és Budapest között a kato­naság lakbére szempontjából. Mit gondol a t. miniszter úr, jogosított ez a különbség? lehetséges-e ekkora, különbözet a lakbér szem­pontjából Bécs ós Budapest között? A ki a viszonyokat csak megközelítőleg ismeri, az el­mehet esetleg Bécsnek javára tíz perezentig való lakbérkülönbözetig', ele még odáig sem voina szabad igazságos politika mellett elmenni, mert nem szabad és nem lehet Bécset favo­rizálni a tekintetben, hogy ott a lakások ennyi­vel drágábbak lehessenek, de különben is nem drágábbak, mint Budapesten. De, t. képviselő urak, miután a kereske­delemügyi miniszter úrhoz is szerencsém van, róla is meg kell, hogy emlékezzem. Mert azokon a dolgokon kivűl, a miket a főváros államilag átruházott hatáskörben kell, hogy teljesítsen, tapasztalunk más téren is mostoha elbánást. A t. kereskedelemügyi miniszter úr úgy tudom, hogy bir érzékkel — ós jogom van feltenni, bir jóindulattal is — a főváros érdekei iránt, hiszen hosszú időkön át tiszteletreméltó tag­társunk volt a főváros közgyűlésén. Es mégis mióta a t. kereskedelemügyi miniszter úr el­foglalta helyét, a merre csak megjelenik, Ara­don, Temesvárott stb. mindenhol hirdeti a deczentrálizáczió politikáját. Semmi kifogásunk sincsen ellene. Legyen is deczentrálizáczió, ha van mit deczentrálizálni. De lehet-e azt a de­czentralizácziót helyesnek tartani, a melyet a következő tényekben látunk. (Halljuk! Halljuk!) Csinált például tarifát szilvára és lekvárra. A régebbi tarifa lehetővé tette azt, hogy Szerbiá­ból ós Boszniából a szilva ós hasonnemű ter­mékek Budapest piaczán vásároltassanak és adassanak el. 0 megcsinált egy tarifát, a mely­lyel lehetségessé válik az, hogy a Prágából való direkt megrendelés olcsóbba kerül, lekvár és szilvára nézve, mint hogyha innen Buda­j^estről rendelnék meg. A t. kereskedelemügyi miniszter úr közegei a gabona és liszt tekin­tetében csináltak olyan tarifa -differencziákat a fiumei reláczióban, hogy kénytelenek voltak a kereskedők külön deputáczióval járulni a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy mes­terségesen eltereljék a fővárostól a gabona és a liszt forgalmát, úgy, hogy a fővárosnak kö­vezetvárnja veszélyeztetve volt ezen intézkedés által. Példának okáért még egy dolgot hozok fel, a mely csekélységnek látszik, de a mely mégis jelentős. Megnyitják például a suránvi vasutat Nyitra felé. Nagy eredménynek gon­dolta mindenki és csodálatos módon azt senki­sem veszi észre, mert azzal senkisem törődik, hogy ennek a vasútnak megnyitása, is a for­galmat Bécs javára és a főváros hátrányára mozdítja elő. Hogyan? Úgy, hogy csinálnak egy menetrendet, hogy az az ember, a ki Xyitrá­röl jön Budapestre, vagy Budapestről megy Nyitrára, kénytelen két ós fél, illetőleg három ós fél órát Érsekújváron ácsorogni, a ki pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom