Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-640
104 °*"- országos Illés 190 ruházott fúnkczió körűi kénytelen elviselni. Azt hiszem, hogy minden képviselőt érdekel az, hogy miből áll elő ez a deficzit, daczára annak, hogy a főváros a saját háztartását és adminisztráczióját illetőleg, a mint ki fogom mutatni, tőle telhető áldozatkészséggel minden területen eleget tesz kötelességeinek, Miből áll tehát elő ez a deficzit? Itt van az anyákönyvvezetés kérdése. Az anyakönyvvezetés most a fővárosban 180.000 koronába kerül, a kormány pedig csak 50.000 koronával járul ezen terhekhez, így tehát 130.000 koronába kerül az állami anyakönyvvezetés ma Budapest fővárosának: és a mellett nincs több, mint öt. anyakönyvi kerülete a fővárosnak a régebbiek helyett, úgyannyira, hogy ma a, kőbányai ember kénytelen a Kálvin-térre bejönni az anyakönyvvezetés okából, az Újpest mellett lakó ember pedig kénytelen bejönni a nag_ymező-utczai anyakönyvi hivatalba. Elvették, nézetem szerint tévesen ós helytelenül, a, lelkészektől az anyakönyveket a mivel élesztették az eg}diázpolitika elleni harczot, mert ez rájuk nézve kenyórkórdós volt a nélkül, hogy gondoskodtak volna olyan organizmusról, a mely a polgároknak megterheltetése nélkül ezen anyakönyveket jobbakká ós biztosabbakká tette volna. Ez a 130.000 korona évi deficzitje a fővárosnak, a melyről ő kénytelen gondoskodni. Méltóztassék már most végignézni a vidéken; minden városban, és minden községben, mennyi az anyakönyvvezetés körül felmerülő teher, a mely ebben a költségvetésben nem szerepel, mert itt csak azok a tótelek szerepelnek, a melyekkel az állam hozzájárul az anyakönyvek fentartásához. ' ! \ . .A katonai ügyek ellátása, t. ház, kerül a fővárosnak évenként 588.000 koronájába. Ebből 88.000 koronát úgy hárított át a kormány a fővárosra, hogy azt még a törvény szerint sem .tartoznék viselni. Az adóbehajtás 650.000 koronába kerül. A rendőrség tételénél külön kell megemlítenem, hogy a rendőrség költségei Budapestnek 1.900.000 és néhány koronájába kerülnek; kerekszámban szólva, kétmillió koronával járul hozzá az ország fővárosa^ a rendőrségi - k öltségekhez, szemben azzal, hogy Bécsben, a hol hétmillió koronát tesz ki évenként a rendőrségi budget, Bécs városa egyszer ós mindenkorra csak egymillió koronával járul a rendőrség kiadásához. Megfontolásra ajánlom a t.\ belügyminiszter úrnak, hogy, ha a rendőrségi quóta kiadásokkal á lakosság megélhetését ilyen módon teszik problematikussá, nemcsak veszélyeztetik azt a polgárságot az ő exisztencziájában, de ä bécsiekkel szemben való verseny terén . január 21-én, hétfőn. anyagilag is képtelenekké teszik őket arra, hogy a kereskedő ós iparos Bécscser szemben a versenyt kiállhassa. Erről különben néhány szót még akarok szólani. Itt van a, közoktatási kiadás. Budapest fővárosa, —- t. képviselő urak. ezt kegyeskedjenek figyelembe venni, -— 1872-ben. midőn a főváros még egyesítve nem volt, rendkívüli nagy feladat előtt állott. Ez a feladat az volt, hogy a régi történeti reminiszezencziák révén minden, csak nem magyar, főváros anyagi áldozatok árán ós hazafias közreműködéssel magyarrá tétessék. Azt hiszem, t. képviselő urak, a nélkül, hogy e tekintetben bármelyik fővárosi polgár büszkélkedni akarna, jóleső önérzettel számolunk be ma arról az eredményről, hogy Budapest ma Magyarországnak, a magyarságnak igaz, magyar fővárosává lett. És ez nem ment nagy áldoza/tok nélkül, 1872 óta Budapest fővárosa csak az iskolai építési czélokra. 26 millió forintot ruházott be. Ma, pedig. t. képviselő urak, a fővárosnak közoktatásügyi budgetje évenként 5,800.000 koronát képvisel. Ebben azonban, t. képviselő urak, van egy tétel, a mely a t. közoktatásügyi miniszter urat igen közelről érdekli. Az ország törvényei szerint a népiskolákról és polgáriiskolákról tartoznak. a községek, tehát a főváros is, gondoskodni, de a középiskolákért a törvény nem a községeket teszi felelőssé, azokat nem a községek tartoznak fentartani. És az ország fővárosa mégis 1,400.000 korona költséggel tart fenn középiskolákat. (Hosszantartó zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: T. képviselőház! Én sohasem törődöm azzal, hogyha engem valaki meg nem hallgat, de azzal már kénjdelen vagyok törődni, hogyha a. hangomat annyira meg kell erőltetnem, hogy magamat is meghalljam. Tény, hogy itt komoly dolgokat előadni teljesen lehetetlenség: pedig nem vádolhat senkisem, hogy az objektivitás ellen vétek, azonban itt számadatokat, vagy bármi ilyen komoly dolgot meghallgatni nem szeretnek. (Halljuk!. Halljak!) Én nem kérem azt, hogy engem meghallgassanak, de annyit legalább is kérhetek, hogy^ beszédemben ne zavarjanak. (Halljuk! Halljuk!) A ki nem akar meghallgatni, annak nem kell itt benn maradnia! Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: A mint tehát mondottam, 1,400.000 koronával kénytelen a főváros a, középiskolákat fentartani. A. főváros ezt igen szívesen megtette eddig és megtenné a jövőben is, hogyha anyagi exisztencziája fenyegetve nem volna ós ha ez a saját háztartását nem
