Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

156 640. országos ülés 1901. juniiár 21-én, hétfőn. szalmakazal .húsz méternyire legyen a szalmás épülettől. Igen árn, de a szegény embernek a telke véletlenül nincs húsz méteres, hanem csak 18 méteres. Minden nap kezében van a főbírónak, minden nap megkeserülheti azt, ha véletlenül szessziós ember lóvén, oly jelöltre szavazott, a ki a főszolgabírónak nem kellett. Néhány szót mondok még a községi adminisztraczióról. Hogy az nem valami fényes, nem valami hatékony, azt mindenki tudja, a ki községben lakik. De mi ennek az oka? Magukban azokban a szegény emberekben fekszik-e a hiány, a kik az elöljárói tisztet viselik ? Korántsem ! Fekszik abban, hogy bármint igyekezik a község a legérdemesebb, a legodavalóbb embert beültetni a. bírói székbe, ezt el nem éri, a. szolgabiró kénye-kedvétől függ ennek az elintézése, és ő a bírói székbe olyan embert ültet, a ki. minden héten egyszer elmegy hozzá kezet csókolni, az azután otthon akármit tehet, jobban mondva, akármit nem tehet, sem a szolgabiró, sem más azzal nem törődik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez a, községi jegyzőknél, a kik tulajdonképen intelligencziáját képeznék a községi adminisztrácziónak, szintén csak ilyenképen van, tudja mindenki. Az talán nem ismeretes minden t. képviselőtársam előtt, hogy micsoda raffinériával dolgozik az a főbíró. Látja azt, hogy van ott egy törekvő derék fiatal ember, a ki már előre megszerezte magának a községben a közkedveltséget; okvetlenül azt fogják megválasztani. Az a fiatal ember a, tett embere, tevékeny, egyenes; egész karakter, a kiből kinézi a. főbíró, hogy sokszor meg fog történni az, hogy a jegyző azt találja.majd mondani: Kérem, talán a törvényben ez máskép van.. Mi következik be? Bekövetkezik a választás napja ós a főbíró előrukkol három jelölttel, a kik közt az illető nem szerepel, mert hiszen csak hármat tartozik jelölni, de van köztük a kerületből, a járásból másik két jegyző, a kik, ha czukorral csalogatnák, sem mennének el a helyükről ós csak arra valók, azért strómannok, elefántok, hogy a mikor a szavazás kezdődik, egyszerűen visszalépvén, a főszolgabírónak a jelöltje maradjon önmaga és egyhangúlag megválasztassék az az ember, a ki •— bocsánat a kifejezésért, — a községben még a kutyának sem kell. Hát nem is tehet az a szegény jegyző úgy, a hogy akar. Csali egy példát hozok fel arra, hogy miként bánik el az a főbíró, a ki a saját maga mesterségét ilyen irányban nagyon jól érti, a jegyzővel. Tudok esetet, midőn egy jegyzőt azért büntetett meg a főbírája, — az indokolás szórói-szóra ezt mondja, — mert »nem bírt kellő hatással a község birájára.« Az eset pedig az volt, hogy nagyon érdekében állt a főbírónak egy egészen mellékes, úgyszólván senki által sem használt útnak bizonyos irányban való helyreállítása. Erre azután a főbíró kiadja a rendeletet, a melyben azt mondja, hogy ti ezt az utat úgy, a mint én óhajtanám, úgy sem tudjátok megcsinálni, hagyjátok, majd én megcsináltatom magam. Bekövetkezett azonban előbb, mintsem a főszolgabíró várta volna,, hogy azt az utat egy illusztris személy használni akarta, a főbíró pedig elfelejtette, hogy az útnak rendbehozását megtiltotta. Megbírságolta a bírót, mert nem csinálta meg az utat és megbírságolta a jegyzőt, mert nem bírt elég hatással a bíróra. (Derültség.) Nevetni kellene ezeken a dolgokon, ha olyan végtelenül szomorúak nem volnának. Mindezeket csak azért hoztam fel, hogy felhívjam az igen tisztelt ház figyelmét arra, hogy ezek az állapotok teljesen tarthatatlanok, hogy a mi adminisztrácziónk beteg, nagyon beteg ós hogy ezen betegségnek szanálásával tovább késni, nem szabad. Azt hiszem, az igen tisztelt miniszter úr is ugyanúgy van meggyőződve, hogy az adminisztráczió baján segíteni kel], mert máskép nem érteném meg azt a mozgalmat, melyet megindított az adminisztráczió egyszerűsítése czímón. Hanem ne vegye rossz néven, ha figyelmeztetem, hogy igénytelen nézetem szerint nem járt el helyes úton mindjárt kezdetben, mert a helyett, hogy a főispánt, vagy a vármegyét arra hívta volna fel. hogy az adminisztráczió egyszerűsítésének kérdése tanácskozás tárgyává tétessék ós így meghallgatta volna, mindazoknak a véleményét, a, kik éhez a dologhoz értenek, vagy legalább érteni vélnek, — mert hiszen a hibás nézetek is alkalmasak lehetnek arra, hogy az igaz uta,t eltaláljuk — rábízta a tisztviselőkre. Hát én csakugyan nagyon kíváncsi volnék ezekre a jelentésekre, mert a mint én egyikbemásikba bepillantást nyertem, ott nagyon, de nagyon furcsa felfogások uralkodnak az egyszerűsítésről. Például egy alispán nagy előmenetelnek tartja azt, ha az, a mit addig az irodában tollal vagy írógéppel irtaik, ezentúl a megyei újságban nyomtatásban jelenik meg! Én attól tartok, hogy valóságos egyszerűsítés ezen az úton és azon tanácsok folytán, a melyeket a t. miniszterelnök úr kapni fog, soha meg nem lesz. Hogy pozitívumot is mondjak, ha már felszólaltam, minden ember arról panaszkodik, tegnapelőtt Bessenyei képviselőtársam példákat hozott fel arra nézve, hogy mily messze van a közönség a hatóságtól; csodálom, hogy ő az ő szellemével, praktikus felfogásával, a gyakorlati életből merített tapasztalataival a