Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-640
154 e ^°- országos ülés 1901. január 21-én, hétfőn. a forrása. De, hogy tulajdonképen mi a hatásköre, hogy annak ki parancsol, ezt ugyan, élő ember Magyarországon nem tudja, de nem is tudhatja, mert hiszen akkor, a mikor meghoztuk a törvényt, — választóim bizalmából akkor már képviselő voltam, — : beleillesztetett egy szakasz, a mely szerint a rendezett tanácsú városok rendőrkapitányának hatáskörét, viszonyát úgy a polgármesterhez, naint az egész magisztrátushoz s a, közönséghez, külön rendelet állapítja, meg. Nos hát, ilyen rendelet sohasem készült el; pedig bocsásson meg az igen tisztelt miniszterelnök úr, ha azt mondom, hogy bizony olvastunk kevósbbó fontos ós kevésbbó hasznos, kevésbbé szükséges rendeleteket akár mázsaszámra. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szinay Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatot adott be a főispánok nyugdíjjogosultságának eltörlése tárgyában. Én ehhez teljes meggyőződéssel hozzájárulok, (Helyeslés a szélső baloldalon.) azonban nem járulok hozzá ós nem helyeslem igen tisztelt barátom ós képviselőtársam Marjay Péter urnak panaszát, a midőn azt mondja, hogy a főispánok nem dolgoznak. Nos, a. mikor ezt szemére vetette Bessenyei Ferencz t. képviselőtársam Marjay Péter képviselő úrnak, én közbeszóltam, hogy az a szerencse. Hát most is azt mondom: az a szerencse, hogy nem dolgoznak; (Mozgás jobbfelol.) már ott, a, hol nem dolgoznak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha csakugyan a. dolog mélyére tekintünk, akkor bátran kérdezhetjük, hogy mi is tulajdonképen az a dolog, mi is tulajdonképen az a, munka, melyet teljesítenie kell, hol van a főispánoknak az a- hatáskörük, hogy jót tegyenek, hogy ennek az országnak ügyeit előbbre vigyék. Én azt hiszem, ismét nincsen ember, a. ki ezt meg tudná mondani. Azt mondhatnák, kötelességük a felügyelet. De kérdem: ma mire ügyel fel a főispán?! Meg lett alkotva az anyakönyvvezető állása s megállapítva annak hatásköre. Tudom azt, hogy ezekre elsősorban felügyel a szolgabíró. Tudom azt is, hogy a, magasabb félügyeletre, a magasabb ellenőrzésre a törvény egy újabb állást állított fel, az anyakönyi felügyelőt. Hát ebben az irányban tulajdonkópen mire ügyel fel az a főispán? Hiszen az anyakönyvi felügyelőhöz abszolúte semmi köze; az közvetlen a. minisztérium alatt áll. E tekintetben tehát még felügyeleti joga sincsen. (Úgy van! Úgy fan! a szélső baloldalon.) Csak imént hozott a törvényhozás az állategészségügyről törvényt és mit látunk ennél? Itt is elsősorban a, szolgabíró, másodsorban az állategészségügyi felügyelő gyakorolja az ellenőrzést. A főispánnak ismét abszolúte sem tere, sem alkalma arra, hogy felügyeleti jogot gyakoroljon. De azt mondhatná valaki, hogy felügyel magára a vármegyére. Legelőször is itt talán azt kérdezhetem, hogy hol van ma tulajdonképen az a vármegye ? Az a néhány ember, a ki ha okosabbat nem tud, minden három hónapban egyszer untában bevetődik a városházára, hogy méghallgassa azt a, mély bölcseséget. a mely az alispáni jelentésekben elő szokott fordúkd, hogy intézkedjék azon véghetetlen fontosságú ügyekről, hogy N. N. község a bábának két forinttal többet fizet, a kisbirájának meg egy "forinttal kevesebbet? Ez talán a, vármegye ? ! Kossuth Ferencz: Megfordítva szokott lenni! Szalay Károly: De hát Bessenyei Ferencz t. képviselőtársam, a ki olyan nagyon védelmére kelt tegnap a főispánoknak, már csak tudja, hogy miért dicsérte meg őket, azaz csak egynómelyiket, a miből ismét az következik, hogy a többi minden, csak nem dicsérendő. Azt mondja, hogy sok olyan főispánt ismer, a ki hiven teljesíti kötelességét, a kinek figyelme nemcsak az állami teendőkre terjed ki. Közbevetőleg legyen mondva, ha felügyelni kell az állami teendőkre, vagy meg kell vizsgálni azok végzését, akkor a minisztérium egy nagy apparátusból álló bizottságot meneszt ki, összeszed minden osztályból egyéneket, a kiket megbízhatóknak tart, — nem vonom kétségbe, azok is. — a- kik aztán ns,gj apparátussal hónapszámra- vizsgálják ott, hogy az állami teendők hogyan végeztetnek. Ismét közbevetőleg szólva, előttem nagyon furcsái színben tűnnek fel ezek a koronkénti vizsgálatok, mert hiszen ott van a főispán, a- ki a kormány megbízottja és a kinek e szerint a, felügyelet volna kötelessége. A^agy teljesíti ezt a kötelességét s akkor ezek a komissziók teljesen feleslegesek, vagy nem teljesíti, és akkor az, akit megvizsgálnak, tudniillik a főispán teljesen felesleges. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a mi még furcsább: az a főispán vagy maga proponálja azon komisszió kiküldését s akkor ez azt jelenti, hogy ő gyenge arra,, hogy feladatát teljesítse, vagy nem ő proponálja, s akkor ez mit jelent? Azt, hogy a kormány nem bízik benne. (Úgy va,n! a szélső baloldalon.) De — ós itt megvallom, komoly dolognak tartom azt, a mit a t. képviselőtársam mondott, sőt helyeslem is, midőn azt mondja: hogy ezeken kívül kiterjed a főispánok figyelme, — már azoké, a, kiket ő értett — a vármegye mindenféle humanisztikus, közegészségügyi és nemzetiségi ügyeire; hogy társadalmi tekintetben is úgyszólván központot
