Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

ft40. országos illés 1901. . január 21-én, hétfőn. j 53 lengyelt, hailem a lengyel deposszedálja a németet Posenben, sőt Posenenkivűl is. És miért? A természet örök törvénye szerint azért, mert minden akczió megszüli a maga reakczióját. Tiltakozni kell tehát az oly igyekezet ellen, a minő nyilvánul t. képviselőtársamnak imént felhozott megjegyzésében. T. képviselőház! Én magam sem látom kimerítve a módokat, a melyeket igen tisztelt képviselőtársaim felhoztak a parlamenti reformot illetőleg, ós úgy vagyok meggyőződve, hogy a parlamenti reformot igen nagy akcziónak kell megelőznie. Ez a nagy akczió: a népnek a szabadságra, való nevelése. Ez a íeladat széles e világon mindenhol a belügyi kormányzatnak feladata. És hogy ezt nálunk nemesark elmulasztotta, hanem a népet az ellenkező irányban nevelte, szolgasághoz szoktatta, hogy nem hirdetett előtte soha egyebet, mint engedelmességet, hogy minden egyes embert körüllänczolt a miniszteri, a vármegyei szabályrendeleteknek ezer és ezernyi sokaságával, ezt tartom igen nagy bűnnek. T. ház! Neveljünk búrokat és ne kinézereket. (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A miniszterelnök úr egyik beszédében képviselőtársainak, a kik erről az oldalról felszólaltak, mintegy.szemére vetette, hogy mindennel inkább foglalkoznak, mint a belügyi költségvetéssel. Hát én inegszivelem ezt a megjegyzést, ós megkísérlem néhány szót koczkáztatni xígy a költségvetésről, valamint általában a közigazgatásról. Minden állami intézménynél tekintetbe kell venni, vájjon az arra fordított költekezés, az arra fordított kiadás arányban van-e azon eredményekkel, a melyek általa a közvetve, vagy közvetlenül előidóztetnek. Azt hiszem, ez oly tétel, a. melyet megtámadni nem is lehet. Ennek az első követelménye, hogy tudjuk — miután a belügyi kormányzatról van szó, —vájjon a, belügyi kormányzat mibe kerül? Előttünk fekszik a költségvetés. A belügyi adminisztrácziő a költségvetés szerint 44 millió forintot, vagyis kjrűlbelűl az összes kiadásoknak 4°/o-át emészti fel. Igen, de ezek a kiadások csak azok, a melyek itt az általános költségvetésben foglaltatnak. De ha ón azt kérdezem, vájjon csakugyan tényleg ennyibe kerül-e az ország adminisztrácziója, akkor erre a kérdésre egyenesen nemmel kell felelnem a nélkül, hogy meghatározni képes lennék, tulajdonkópen mennyi az összeg, a mely erre fordíttatik. Például, a vármegyei adminiszträczió 12,500.000 koronába kerül az országnak. Igaz-e ez, t. miniszterelnök úr ? Nem igaz. Hiszen hol van a 'vármegyék járuléka, a melvet saját KÉFVH. jartó. 1896—1901. XXXII.' KÖTET. maguk fizetnek és a, melyet az adózókra pótadók alakjában vetnek ki? Hol vannak a.zok a járulékok, a melyekkel ezen összeghez hozzájárulnak a, vármegyék különféle pénztárai? A csendőrség, tehát a közbiztonsági közegek szükséglete kint az országban 11 millió koronában van kitüntetve. Hát ez igaz ? Ez az összeg igen-igen távol áll a valóságtól. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy ebben az országban, a 7.000 község és városban, legalább is 70.000 ember teljesíti' saját jószántából vagy fizetés mellett a rendőri szolgálatot. Mert, t. képviselőház, az az éjjeli őr, ha fizetést nem kap is, legalább saját munkáját szolgáltatja, a mit mindenesetre pénzértékre kell átváltoztatni az esetben, ha meg akarjuk tudni az adminisztrácziő összes költségeit. Ha ezeket a summákat úgy hozzávetőleg összeadom, t. képviselőház, akkor azon meggyőződésre jutok, hogy az, a mi az állami költségvetésben előfordul, csak csekély részét teszi annak az összegnek, a melybe talaj dónké] >en az adminisztrácziő Magyarországon kerül. Ha ez így van, akkor nem habozom kimondani, hogy a mi adminisztrácziónk ezt a rengeteg összeget nem éri meg. Nézzük csak közelebbről az adminisztrácziő különböző fokozatait. Hogy a belügyminisztériumban magában nincsen meg az az egyirányban való összműködés, a mely óhajtandó volna és nincs meg talán az a kívánatos figyelem apróbb dolgokra, melyek kihatásukban korántsem megvetendők, azt legyen szabad Ivét példával ilusztrálnom. (Halljuk! Halljuk!) Csak nem rég olvastuk, hogy a belügyminisztériumból egy rendelet került ki az izraeliták rituális eljárására nézve. Nos hát, én azon rendelet érvényességének, értelmének megbírálásába nem bocsátkozom, megvallom, nem "is értelv hozzá; de egyet tudok, hogy az a rendelet vagy helyes volt, vagy nem volt helyes. Ha hefyes volt, nem lett volna szabad visszavonni; ha nem volt helyes, nem lett volna szabad kiadni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az, a mi történt, nem szolgál a, minisztérium tekintélyének emelésére, ez az egy bizom^os. (Igaz! Ügy vau! a szélső baloldalon.) A másikra, a kívánatos fegyelem hiányára nézve, szintén egy példát hozok fel. Mindenki, a ki az ilyen dolgokkal nemcsak felületesen foglalkozik, tudja, hogy Magyarországon van egy állás, a. mely a monstruozitásnak netovábbja. És ez a rendezett tanácsú városok rendőrkapitányáé. Hogy ez az uri ember tulajdonkópen kicsoda, azt senkisem tudja. Kinevezi a főispán: születésének tehát itt van a forrása ; fizeti a, város: megélhetésének tehát ez 20