Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-640

152 6*°- országos ülés 1901. január 21-én, hétfőn. selők közt létezik, megakadályozza, hozni nem lehet. Nagyon csodálom a képviselő úr ezen kijelentését, inert én tudom, hogy igenis lehet. Ezt a törvényt úgy nevezik, hogy tisztviselői pragmatika. Nem szeretek Ausztria példájára hivatkozni, de é tekintetben a példa nagyon helyt áll. Jól tudjuk, hogy a mostanit megelőző választások alkalmával a Bécsben székelő hivatalnokok legnagyobb része a kormány intenczióival szemben állott és a választásoknál a kormány ellen adta le szavazatát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt is olvastuk, hogy egy ünnepély alkalmával, melyen a császáx is megjelent, az előtte jelentkező rendezőségnek nyíltan kijelentette, mily nagyon óhajtaná, ha a tisztviselői kai' a kormán}' intenczióit pártolná. Erre az következett, hogy a kik addig azon jelöltekre szaA^aztak, a kiktől a kormán}

7 segítséget várt, vagy tartózkodtak a szavazástól, vagy egyenesen ellene szavaztak a kormánynak. Azt hiszem, ez oly eklatáns példa, a mely bizonyítja, hogy az a. függés, mely Magyarországon a tisztviselő és a kormány közt van, sem nem természetes, sem nem szükséges. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezzel a függéssel szembeállítja azt a függést, a melyben a földmivelő nép a nagyobb birtokos-osztálylyal szembei] áll, és ezzel mintegy paralizálni kívánja a- tisztviselők függésének veszedelmét. Nem akarom mondani, hogy a hegy ormáról nézte volna ezt a dolgot, hanem mindenesetre messziről nézte, vagy talán rövidlátó. Mert ha igaz is, hogy az a- földmives-nép rá. van szorulva a munkára, de legalább is olyan igaz, hogy az a birtokos még inkább van rászorulva, a munkára. (Igaz! Úgy vau ! a szélső baloldala}/.) Leg3?en szabad ezt egy példával illusztrálnom: tanukra is tudnék hivatkozni itt a házban, hogy Somogy vármegyében egy nagybirtokos megkisérlette ily módon hatni a szavazókra. Ennek azután az a furcsa következése lett, hogy gabonája október hóban is aratatlanúl maradt. Azóta sem az a nagybirtokos, sem más az ilyen preszsziót meg nem kísérletté. A t. képviselő úr belátja azt, hogy valami rossz: hanem azt mondja, ne kompromittáljuk magunkat annak bevallásával, hogy rosszul tettünk, csak folytassuk. Maga is azt mondja, a kúriai bíráskodásról szóló törvénybe iktatott fuvarbér alkalmat fog adni visszaélésekre. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most nem tudom, hogy ez a kis figyelmeztetés nem azoknak szólt-e, a kik hajlandók az ilyen visszaélésre, hanem annyit tudok, hogy ezen az úton, melyen a. t. képviselő úr jár, helyesen nem cselekszünk. Mert ha én belátom azt, hogy valami rossz, az, vájjon annak megjavítása a hibának beismerésével törtónik-e, vagy nem, teljesen ós tökéletesen alárendelt, mert az a kötelességem, hogyha rosszat teszek, azt megjavítani igyekezzem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr pedig teljesen az ellenkező úton jár. Az inkompatibilitásról is szólott t. képviselőtársam ; azt a meghatározását az inkompatibilitásnak azonban nem igen tudtam megérteni ; az homályos. De egyet megértettem, és ez az, hogy az inkompatibilitás kiküszöbölésére a képviselőháznak erkölcsi érzéke szükséges. T. képviselőház! Ilyen siilyos kritikát, ilyen vádat ez ellen a képviselőház ellen még a legzivatarosabb napokban sem emelt senki, mert ha mindent kétségbe vontunk is, c képviselőháznak magának erkölcsi érzékét sohasem vontunk kétségbe. De mit jelent ez állítás egyebet, mint épen ennek az érzéknek megtagadását? Mert hiszen tagadhatatlan, a képviselőházban vannak képviselőtársaink, a kik — nem mondom, az összeférhetetlenségi bizottság véleménye szerint — de a köztudat szerint csakugyan inkompatibilisek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es furcsa, hogy a képviselő úr, liog}' ismételten elterelje a tárgyról a figyelmet, azt mondja, hogy a nyilt bűnöket el lehet viselni, mert a titkos bűnök igazán veszedelmesek. Én azt gondolom, hogy még Nürnbergben is csak azokat akasztották fel, a kiket megfogtak, ós én tökéletesen megelégszem azzal, a közállapotokra nézve elégségesnek is tartom, ha azon bűnök nyernek megtorlást, a. melyek tudomúsra jutnak. T. képviselőház! Egy nagyon merész, szerintem nem szerencsés megjegyzést koczkáztntott, illetőleg véleményt mondott Mezei képviselő úr és ez az, hogy ő a szavazati jogot csak annak engedné meg, a ki magyarul írni, olvadni tud, következésképen beszól is. Hol vette a bátorságot at. képviselő úr, ilyen kijelentést tenni ebben a képviselőházban, a. hol talán mégis más czélok volnának, mint a nemzetiségeket egymás ellen még jobban felháborítani ós ily képtelenséget emlegetni, a melynek az lenne eredménye, sajnos, de tény, — a politikusnak pedig tényekkel kell számolni, — hogy az ország egy nagy részének lakosai a választási jogból teljesen kizáratnának. Csodálom azt is, hogy épen ennél a thémánál a t. képviselő úr Németországra, Posenre hivatkozott. Hát ő bizon}-osan sokkal jobban tudja, hogy az ilyenféle politika Posenben is micsoda eredményeket szült. Tökéletesen igaz, az a hatalmas német birodalom egész anyagi erejével ráfeküdt a lengyelekre azért, hogy deposszedálja őket, ós eleinte nevezetes eredménynyel. De mi lett a következése ? Hiszen ma már nem a német a