Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

ö:}9. országos ülés 1001. január 19-éa, szombaton. 149 kérdésem az 1907-en túl való egyezségkötés tekintetében azért szól, mintha ón tartanám a dolgot kérdésesnek. Azt hittem, hogy a t. miniszterelnök úr tisztában van avval, hogy a törvény megengedi a miniszterelnök úrnak a vámszövetség tekintetében való alkudozást, a. nélkül, hogy azt határidőhöz kötné. De miért tettem ezt a kérdést'? Azért, mert a Baernreither féle indítvány, a, melyről fel kellett tennem, hogy a t. miniszterelnök úr azt ismeri, a kiegyezésnek a határidő tekintetében való módosítását is követeli, vagyis az az álláspontja, hogy csak az 1907-ig való egyezségbe hajlandó belemenni. Erre nézve kegyeskedjék a, t. miniszterelnök úr két dolgot szíves figyelmére méltatni. Röviden : az egyik a quóta, arról bővebben nyilatkozni nem akarok; a másik az. hogy lehetetlen, hogy a t. miniszterelnök úr ne emlékezzék arra, hogy ezen dolog anteczedencziái közt benn van az is, hogy ezen egyezség eleinte 10 évre terjedő tartammal köttetett meg. A t. miniszterelnök úr elfelejtette már azt a, változást, a melyet a banktörvénynek 1910-ig való megkötése létrehozott; elfeledte, hogy mily vívmámmak tekintette ő a magyar kormány részéről, hogy a bamkegyezrnény hosszabb időre van biztosítva, mint a. vámszövetség egyezménye. Ha ez így van, akkor én nem akarok a Baerreither formulája révén annak felülni, hogy megkötik 1910-en túl terjedőieg a vámszövetséget, a. nélkül, hogy a bankprivilégium is biztosítva volna. A határidő kérdése nem olyan könnyű dolog. Az anteczedencziák szerint az intencziók tekintetében nem lehet kétség az iránt, hogy 1910-ig czéloztatott megköttetni. Az én kérdésem nem úgy volt feltéve, hogy én a t. miniszterelnök úrtól egy szent Agostom konfessziót vártam volna arra nézve, hogy ország-világ előtt deklarálja, hogy az az egyezség, melyet megkötöttünk, rossz és káros. Az én kérdésemben világosan benne van, hogy hajlandó-e oly alkudozásokba belem enni. .melyek újabb kedvezményt biztosítanak Ausztriának. Az osztrákok magukra nézve tekintik károsnak azt az egyezséget, én meg Magyarországra, nézve tekintem károsnak, a nélkül, hogy a kormánytól ennek konfesszióját várnám. De miután a tendenozia az, hogy újabb egyezkedésbe bocsátkozzunk Ausztriával, mely Ausztria számára -újabb kedvezéseket biztosítana,, és miután én ezt a; miniszterelnök úrnak érdemleges válaszából kizártnak tekintem, röviden azzal fejezem be beszédemet, hogy a választ tudomásul veszem. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház} (Halljuk! 'Halljuk!) Én világosan beszéltem, ha csak a t. képviselő úr el nem feledte, a mit mondtam, mert láttam, hogy figyelemmel hallgatta, és azt is felteszem, hogy értette, a mit mondtam. Kijelentettem, hogy a mint ezt a szerződest nem tartottam károsabbnak és roszszabbnak, mint az előzőt, tehát — nem fejezhetem ki magamat máskép, hiszen érti a t. képviselő úr, nekünk a másik féllel kell alkudoznunk — kijelentettem, hogy ezen szerződésnek Magyarország hátrányára, való módosítását nem kívánom. Pár pereznyi türelmet kérek, mert ilyen kényes kérdésekben nem szeretek homályt fénhagyni. pedig a t. képviselő úr mostani kijelentése homályban hagyja a kérdésnek egy részét, melyet én már előbb a homályból kiragadtam. A t. képviselő úr azt mondja, hogy a határidő kérdésében onnan van az eltérés,mert én elfelejtem, hogy vívmánynak tartottam azt, hogy a bankkérdés 1910-ig van megoldva, és úgy értelmezi ezt, hogy egy leendő vámszövetséget, melynek megkötésére bennünket a törvény utal, nem lehet 1907-en túl megkötni. Kérem, nemcsak hogy nem rendeli ezt a> törvény, nemcsak, hogy a törvénynek betűje és szelleme ezt az mtepretáeziót kizárja, hanem egyenesen az ellenkezőt mondja. (Uffi/ ran! Ufftj ran! jobbról.) Én vívmánynak hoztam a t. ház elé azt. hogy az 1904-es terminus kitolatik 1907-re, és vívmányként hoztam ennek ellenében azt, hogy a külföldi szerződések határideje és lejárata összeesik azzal a szerződéses állapottal, melyben mi Ausztriával vagyunk. Es hogy ezt biztosítsam, felvétettem abba a törvényjavaslatba egy. rendelkezést, amelyet addig a mi gazdasági szövetségünkről szóló törvényünk nem ismert, s az úgy szól. hogy a külföldi szerződéseket, a mennyiben időközileg, tehát az alatt, míg nem tudunk vámszövetséget kötni. hanem csak a mai recziproczitásos alapon állunk, létre nem jönnének, nem szabad továbbra, megkötni mint 1907 ig. Mit tesz ez? Azt teszi, hogy ha a, vámszövetség létrejön, ha nem. a, recziproczitásos, 1907-ig való időben kötünk vámszövetséget, akkor lehet további lejárattal megkötni a külföldi szerződéseket, mert akkor a, vámszövetség is esetleg tovább fog tartani, mint 1907-ig. A törvénynek ez a világos rendelkezése mutatja, hogy a törvény nem azt mondta és intencziója sem az volt, hogy az új vámszövetség, a melyre nézve az alkudozást 1901-ben meg kell indítani, ne tarthasson tovább 1907-nél. ha a Ivét rörvényhozás úgy fogja akarni. (Helyeslés.) Ezt akartam és ezt kellett klarifikálnom, mert ily fontos közjogi és gazdasági kérdésekben nem szabad engedni, hogy félreértés támadjon, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) sem a házon kivűl, sem a másik faktornál, de még mi közöttünk sem.