Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

fiSÍK országos ülés 1901. jamiár I9«én, szombaton. 137 kapitánynak, hogy N. községben egy iparos nem jelentette be tanonczát a pénztárnál. Erre az a kapitány átír az illető főszolgabíróhoz, hogy vizsgálja meg az ügyet; a főszolgabíró kiadja a községi elöljáróságnak; a: községi elöljáróság jelentést tesz róla, hogy csakugyan úgy van, a hogy a kapitány úr állíja, mert az illető nem jelentette be a tanonozát; ezt beterjeszti a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig a kapitánynak. Most a kapitány tár­gyalást ír ki és a megidózés iránti végzést átküldi a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig elküldi a községi elöljáróságnak. A községi elöljáróság a kitöltött kézbesítési vevényt be­küldi a főszolgabírónak ; az átküldi a kapi­tánynak. Most megtörténik a tárgyalás. Az ítélet közölve lesz; a kapitány átt°szi a fő­szolgabíróhoz ; a főszolgabíró kiküldi a községi elöljáróságnak, az kézbesíti; a kézbesítési vevóny megint a főszolgabíró útján eljut a kapitányhoz. Jogerőre emelkedvén az ítélet. most megkeresi a főkapitány a főszolgabírót, hogy hajtsa azt végre. A. főszolgabíró erre kiadja az ítéletet végrehajtás végett a köz­ségi elöljáróságnak. Az jelenti, hogy az illető­nek semmiféle vagyona, sincs és így a pénz­bírság be nem hajtható: a szegénységi bizony­latot beterjeszti a főszolgabírónak, a főszolga­bíró pedig átküldi a kapitánynak. Most a ka­pitány szabadságbüntetésre változtatja át az ítéletet és megkeresi a főszolgabírót, a főszolga­bíró ,pedig a községi elöljáróságot stb. így készül aztán évenként egy ügyről a három hivatal körében körülbelül 18.000 szám. Ezeken a bajokon kétségtelenül segíteni kell, (Halljuk! Hajijuk!) ós ezért nagyon helyes érzékre mutat — de nemcsak érzékre, hanem a közigazgatás ezen bajának helyes felismeré­sére — a miniszterelnök urnak, mint belügy­miniszternek az az intézkedése, (Halljuk! Hall­juk!) a melylvel az eljárást lehetőleg egyszerű­síteni kívánja és ez szükséges is. mert ez a közigazgatásnak egyik rákfenéje. A mostani eljárás mellett a forma kedvéért meg kell ölni a lényeget — a mint egy ízben már bátor voltam e házban felemlíteni — megtörténhetik az, hogy még 1859-ben bocsátott ki a hely­tartótanács egy rendeletet, a mikor az Olasz­országgal való háború folyt, hogy minden hó­napban jelentés teendő arról, hogy van-e olasz állam alattvaló a községben, és azon idő óta — legalább a míg én főszolgabíró voltam — minden áldott hónapban minden községi és körjegyző előállott azzal, hogy »Van szeren­csém jelenteni, hogy községem területén olasz állam alattvaló nincs«, ós e jelentést mi be­terjesztettük az alispánnak; az alispán pedig felterjesztette a belügyminiszternek, méltóz­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXII. KÖTET, tassék elképzelni, hogy miután 7000 község és körjegyzőség van, mit tesz ez ki évenként; mit tesz ez papírban; mit tesz időben, és hogy milyen hátrány ez aztán az érdemleges ügyekre, a jogkereső, vagy ügyes-bajos dolgait orvosolni kívánó közönségre nézve ! (Úgy van ! Úgy van ! jobb felől!) A miniszterelnök úr azon két esz­tendei működésében, a mely alatt különösen a, közigazgatás terén nem egy ügynek már eddig is eredményes szanálását láttam, teljes garancziát látok arra nézve, hogy a rendel­kezésre álló eszközökkel mindent megtesz a közigazgatás javítása érdekében, (Mozgás hal­felöl.) mert bocsánatot kérek, azt nem lehet követelni, hogy két esztendő alatt ezredéves mulasztásokat hozzon valaki helyre. (Igaz! Úgy van ! jobbfelöl. Mozgás és el len mond ások balfelöl.) Igen, ezredéves mulasztásokat, mert ne mél­tóztassék azt hinni, hogy lm valaki azt mondja, hogy rendezzük a közigazgatást, bárén Mezőssy Béla képviselő úr felszólalásából tisztán arra a konklúzióra, jutottam, mert lehetetlen másra jutni, hogy ma, a mikor választjuk a tiszt­viselőket és i") .csaknem minden tisztviselőt rossznak tart, ő a közigazgatás államosítását fogja kívánni; nem pedig arra a, következ­tetésre fog jutni, hogy továbbra is fenn akarja tartani a mai közigazgatást. Áz államosítás pénzbe kerül. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy nem valami gazdag ország vagyunk, ellenkezőleg, nagyon szegény ország vagyunk. Igaz, hogy e mellett teljesen olyanok vagyunk, mint a ruházatunk, a melyre fényes gombo­kat és czifra arany zsinórokat szeretünk fel­rakni, a mint ezt a milliókba kerülő fényes palotáinkon is látni lehet és hogy ugyanekkor nem marad a legszükségesebb közigazgatási. emberiességi és egyéb jótékonysági czélokra pénzünk, és látjuk, hogy az az egy pár ked­vezőtlen gazdasági óv mennyire összezúzott bennünket ós mily nyomort volt képes elő­idézni. Mert én nem úgy szeretném megalkotni a közigazgatás reformját, hogy a vármegyék maradjanak meg mostani alakjukban. (Felkiál­tások a szélsőbalon: Isten ments!) Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy épen mint az én vármegyémnek, — hiszen talán nem be­szélek a vármegyémnek a szájaize szerint — ott van Arad városa, a Maros jobbpartján és Ujarad városa a balpartján, Ujaradon van járásbíróság, főszolgabiróság. adóhivatal, és pénzügyőrség; általellenben vele. pár száz lépésnyire tőle ott van Arad városa törvény­székkel, járásbírósággal, szolgabirósággal és pénzügyigazgatósággal, ós mégis Ujarad vá­rosa kénytelen lejönni Temesvárra, nem pedig a vele szomszédos Arad* városába. Vagy ott ],s

Next

/
Oldalképek
Tartalom