Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-639
13B &&• országos ülés 1901. van egymás szomszédságában Lippa és Radna. Csak egy nyolczvannégy méter hosszú hidon kell átmenni; Lippán van járásbíróság, főszolgabiróság, adóhivatal és pénzügyőrség, és Radnán ugyanez van száz ölnyi távolságban. Azt hiszem tehát, hogy helyesebb beosztásra is.volna szükség. (Helyeslés.) De ez a. rendezés óriási költségeket venne igénybe, pedig nincsen meg a. hajlandóság erre a vármegyékben. Mert azt tapasztaltam, midőn tisztviselő voltain, hogy egy község, mely 140 kilométernyire feküdt a törvényhatóság szélehelyétől, míg a másik szomszédos törvényhatóság székhelyétől csak 16 kilométerre és erre a közeleső törvényhatóságba kívánta áthelyezését, hogy ne menjenek 146 kilométerre, mikor azt 16 kilométerre is megtalálhatják; akkor a vármegyén még annak a községnek a, jegyzőjét is fel akarták függeszteni és vizsgálat alá akarták vonni, hogy miért akarja ő a, vármegye területi épségét ós hajdani díszét így megrontani. (Derültség és tetszés jobbról.) T. ház! Minthogy azokban, a mik két óv óta történtek a közigazgatás ja,vítása terén, én teljesen kielégítve látom *a,zt, a mit kívánni lehet és ebben megtalálom a garancziát arra,, hogy kormányunkban megvan nemcsak a jóakarat, de a, komoly igyekezet is arra, hogy 3: közigazgatást egyszerűsítse és ezen egyszerűsítés által a polgárok nagyobb megelégedésére azt javítsa is. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggeszteni. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat szíveskedjenek helyűket elfoglalni. T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Buzáth Ferencz jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. képviselőház! Úgy tudom, hogy ma interpelláczió is van. Polónyi Géza képviselőtársam ugyanis egy fontos ós valószínűleg hosszabban tartó interpellácziót fog előterjeszteni. Tisztelettel kérem ennélfogva, a házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a. jövő hétfőn mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Tekintettel arra, hogy 1 óra már elmúlt, a- ház beleegyezik abba, hogy Szalay Károly képviselő úr beszédét-holnapután, hétfőn, mondhassa, el. Mielőtt azonban az interpelláczióra áttérnénk, javaslatot teszek a háznak a legközelebbi ülés idejét és napirendjét illetőleg. (Halljuk! Halljuk!) .Javaslatom arra irányúi, hogy a ház legközelebbi ülését holnapután, hétfőn, szokott időben, délelőtt 10 órakor JAnnir ifi-en, szombaton. tartsa ós annak napirendjére tűzze ki, a mai napirenden volt tárg} r at, tudniillik a belügyminisztérium folyó évi költségvetése tárgyalásának folytatását. (Helyeslés.) Hozzájárul a ház? (Igen!) Ha igen, úgy ezt a ház határozatakópen kijelentem. Most már áttérünk Polónyi Gróza képviselő úr interpellácziójára. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Hűljük! Halljuk!) Azt hiszem nem csalódoni, ha a megvirradt új század prognózisa, gyanánt azt az elvet állítom fel, hogy a jövő század korszellemének irányító tűje a gazdasági kérdés lesz széles e világon. Több, mint valószínű, hogj- az állami életekben megnyilatkozó áramlatok szerint a jövő nagy harczai nem szuronyokkal, hanem a vámtarifákkal fognak a jelen században megvivatni. Az a nemzet, a mely egy ilyen korszakban gazdasági kérdéseinek helyes irányításában megtéveszti az utat, nemcsak efemer tartamú rövid időszakokra, hanem előreláthatólag emberöltőkre megbénítja saját nemzeti életét és közvagyonosodásában olyan hézagok állhatnak elő, a melyeket korszakoknak szorgalma, becsületessége és munkája sem lesz képes többé pótolni. Hogy a közgazdasági tevékenységben szenvedett vereség minden nemzetnél kétségtelenül visszahat az illető nemzetnek, hozzáteszem, fajnak is politikai önállóságára, az olyan természetes, a mit a mai korban bővebben vitatni már merőben meddő ós felesleges dolog volna. A gazdasági kérdésekben rejlő erő és vagyon biztosítókot nyújt a nemzeteknek arra, hogy saját erejüknek is kellő fejlesztésével, politikai önállóságukat is oly mórtékben gyarapithassák, hogy azt minden külső veszélylyel szemben messze jövendők számára biztosithassák. Talán kemény az ítéletem, de ínég sem mondok új dolgot, ha azt állítom, hogy Magyarország a közgazdasági tevékenység terén más, különösen pedig azon nagy államokkal szemben, a melyekkel a verseny terén megkell küzdenünk, olyan inferioritásban áll, oly alárendelt helyzetbe sodortatott, hogy a magyar nemzet törvényhozóinak az óvatosság és bölcsesóg terén kettőzött mértókét kell alkalmazniuk, hogy hibás lépések által a nemzetek anyagi ós ezzel kapcsolatosan politikai jövendőjét is könnyelműen ne koczkáztassák. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annak, hogy Magyarországon a közgazdasági életnek tényezői iránt — hogy igy fejezzem ki magamat — oly kevés melegség és oly kevés érdeklődés nyilatkozik meg, igen természetesen
