Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

039. országos ülés 1901. január 19-én, szombaton. 133 intézménynek javára, nem pedig hátrányára, szolgálna? Olaszország és Francziaországban, a hol a gyógyszerészet szintén szabad-ipar, már is igen nagy gondját képezi ezen államoknak, hogyan lehetne ezen intézményeket megváltoztatni, mert meggyőződtek róla, hogy az intézmény ezen az alapon a közegészségügynek megfelelni egyáltalán nem képes. Mi értelme volna tehát a t. képviselő úr kívánságának, hogy eszközöljük ezt a nagy változtatást, hacsak nem az, hogy tegyük lehetővé az ezen pályán való működést olyanoknak is, a kikre nézve a mostani nagy qualifikáczió megszerzése mellett az ezen a téren való működés csaknem lehetetlenné válik ? Ennek pedig semmi más nem lenne a következmém^e, mint az, hogy a gyógyszerószetet, a mely jelenleg közegészségügyi intézmény, egyszerűen üzletté degraclálnók. üzérkedéssé tennők, a mi a közegészségügynek igennagy ártalmára válna. (Helyeslés balfelöl.) Nagyon sokat lehetne még erről a, kérdésről beszélni, de ez jelenleg nem aktuális. Mindössze csak pár rövid megjegyzést akartam tenni, hiszen nemsokára úgyis napirenden lesz a gyógyszerészi törvény megalkotása, a mikor valószínűleg tél fog merülni ez a, kérdés és akkor majd bővebben lehet vele foglalkozni. Használt azonban a t. képviselő úr egypár indokot, a melyre nézve még röviden észrevételt kell tennem. A többi között azt mondta : minek fentartaui egy olyan intézményt, a mely senkinek sem kell, csak a gyógyszerészeknek ? Hiszen ebben a szervezet tekintetében tökéletesen igaza van, bogv az csakis a gyógyszerészeknek kell, mert hiszen ők működnek ezen a pályán. A. képviselő úr természetesen más foglalkozási téren működik, neki tehát nem is kellhet.. Más oldalról pedig kérdi, hogy nem látja-e a miniszter elérkezettnek az időt arra, hogy a huszadik szászadban ezen jogosulatlan privilégium megszüntettessék ? Hát, t. képviselő úr, a huszadik századnak talán, nem feltétlen követelménye' az, hogy mindent felforgasson. A huszadik században is mindenki előtt a.z a czél kell, hogy lebegjen, hogy mindent jó és hasznos irányban mozdítson elő. Már pedig az általam elmondottakból is kétségtelenül és világosan kitűnik, hogy a gyógyszerészetnek szabad iparrá tétele ezen intézménynek megsemmisítését vonná maga után. Ha már felszólaltam, bátor vagyok egy pár körülményt a t. miniszterelnök urnak szives figyelmébe ajánlani. A pestis-járvány újra felütötte fejét. Már olvassuk a lapokban, hogy Konstantinápolyban is fordult elő pestises halálozás. Azon élénk kereskedelmi összeköttetésnél fogva, a melylyel mi a dunai államokkal vagyunk, ez a kérdés nálunk is aktuálissá vált. azzal foglalkozni kell, és azért kérem a. t. kormányt, hogy már jó előre tegye meg a szükséges óvóintézkedéseket ezen baj elhárítására . A midőn a kormánynak és a miniszterelnök úrnak, mint belügyminiszternek ezt a dolgot figyelmébe ajánlom, egyútal felhívom a figyelmét a székesfővárosban használt ivóvízre is. Ezt a, kérdést egyszer már meg kell oldani. A mikor valami tífusz, vagy más járvány felmerül, előállnak rögtön és azt mondják, hogy a főváros vize tele van baczillusokkal, a melyek a járványt terjesztik. Mihelyt azonban a járvány elmúlik, azonnal rendben van ismét minden. Épen ezért tehát, mivel kétségtelen, hogy a főváros vize a kozegészségi kívánalmaknak meg nem felel, szükséges, hogy ezzel a fontos kérdéssel a kormány oly irányban foglalkozzék, hogy a. főváros végre egészséges ivóvízzel láttassák el. Es mivel a közeledő pestisjárvány amúgy is fontossá teszi a kérdést, különösen ajánlom a t. miniszterelnök úrnak figyelmébe, hogy ez irányban a fővárosnál a szükséges lépéseket tegye meg. (Helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Bessenyei Ferencz ! Bessenyei Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A belügyi tárcza felett folyó vitában az igen tisztelt ellenzék szemokainak néhánya részéről oly súlyos.. és szerény nézetem szerint, igaztalan vádak emeltettek a köztörvényhatósági és a községi közegek ellen, a melyeknek hallgatag mellőzése, vagy figyelmen kivűl hagyása méltán azon feltevésre adhat okot, mint hogyha ezen vádakkal az egész ház ós különösen ez a párt is egyetértene. Én, igen tisztelt képviselőház, nem értek egyet azokkal, a kik ilyen súly03 vádakkal illették a törvényhatósági tisztviselőket, nem, már azért sem, mert annak a tisztviselői, karnak egyszer én is tagja, voltam, és múltam emlékei közül, cl merem mondani, nem szégyenlem. azt az emléket, hogy a közigazgatási tisztviselői karhoz tartozni szerencsém volt. Különösen Mezőssy Béla és Marjay Péter urak voltak azok, a kik a legkíméletlenebb váddal illették a köztörvényhatósági tisztviselőket, sőt Mezőssy Béla t. képviselő úr njdltan kimondotta, hogy közigazgatásunk azért kifogásolható, mert a közigazgatási tisztviselőkben hiányzik a képesség vagy a, szándék. Hát, mélyén t. képviselőház, ez súlyos, és igaztalan vád. Vádolta őket kötelességérzet hiányával. Van nekem egy parlamenti ideálom, s ez Deák Ferencz, a ki azt mondotta, hogy csak ott lehet erős a haza, ós minden megtámadástól ment, a hol minden osztály