Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

134 689. országos ülés 1901. január íít.én, szombaton. szívesen teljesíti kötelességét. Hát kérdem, mólyen t. képviselőház, hogy miféle buzdító hatással lehetnek az ilyen általánosságban történt felszólalások azon nyomorultan dotált és miden oldalról gyanúsításnak kitett tisztviselői karra nézve, mily buzdítólag hatnak az ilyen nagy közönség előtt az országgyűlés termében való felszólalások ós gyanúsítások azokra, a kik között igen derék, nagyrabecsülendő férfiak vannak és minő buzdítás ez azon fiatalemberekre, a, kik ezt a pályát kivarrják maguknak választani. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) És ha a kötelessógórzetről beszélünk, mélyen t. képviselőház, hát bátor vagyok ón megkérdezni, vájjon a képviselőház kompetens biró e tekintetben ? Teljesíti talán a képviselőház és annak minden egyes tagja kötelességét? Mikor azt látjuk, hogy igen sokan vannak, a kiket éveken keresztül nem láthatunk ebben a teremben, és nagyon sokan vannak olyanok, a kik egy-egy beszéd megtartására feljönnek, és megtartván a beszédet, három, négy hónapra ill a, berek nádak erek elmennek haza. (Zaj a hal- és szélső baloldalon.) Hát én azt hiszem, hogy ilyen súlyos váddal csak az illethet másokat általánosságban, a ki nem érzi magát semmi, tekintetben megvádol hatónak azzal, hogy kötelességét nem teljesíti. Marjay Péter t. képviselő úr, a keresztény felebaráti szeretet szerény vehemencziájával (Derültség.) gázol keresztül különösen a főispáni karon, azt adván elő. hogy ezek teljesen szükségtelenek, mert csak vadászni járnak és nem teljesítik kötelességüket. (Egy liang a szélső baloldalon. Az a szerencse!) Hát én nem ismerem valamennyi főispánt, de ismerek igen sokat, és közöttük igen sok olyan egyént, a ki híven teljesíti kötelességét, a kinek figyelme nemcsak azokra, az állami teendőkre terjed ki, a melyeket állásuk és a törvény előír, hanem kiterjed a vármegyének minden humanisztikus, közegészségügyi, nemzeti, mindenféle ügyeire, ós társadalmi tekintetben is úgyszólván központot képez ós méltóztassanak megengedni, hogy ez különösen különböző nemzetiségek lakta vidékeken nem csekély fontosságú. (Elérd,

1 tetszés a jobboldalon.) Kérdem ón Marjay Péter urat, épen ő van hivatva, arra. hogy itt egy tisztes és nagy feladatot teljesítő kar felett ítéljen, ä midőn ő maga is, én legalább úgy vélem, a kötelességteljesítésnek nem mindig bír minden kritériumává], mert hiszen mikor itt van, akkor nem lelkész odahaza, mikor meg odahaza van, akkor nem képviselő itt. Rakovszky István: A lelkészi állásban ehet helvettese! Bessenyei Ferencz: Bocsánatot kérek, én azt hiszem, a lelki gondozás époly kötelesség, mint a törvényhozói kötelesség, ós lehet egy harmadik is: hogy sem az egyik, sem a másik feladatának nem felel meg. Barta Ödön: Ezt majd az új inkompatibilitási törvényben kell szabályozni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Bessenyei Ferencz: De Marjay Péter képviselő úr is szem előtt tarthatná azt az igét, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltessél. (Tetszés jobbfelöl.) Hát, igen tisztelt képviselőház, a magyar közigazgatás nem is szorul arra, hogy ón védelmezzem meg, mert meg tudja az magát védelmezni és méltóztassék elhinni, az a csoda, hogy még ezek között a körülmények között, a mikor 8

/io-ed részben állami teendőt teljesít, még ilyen a tisztviselői kar, mint a milyen. Hiszen sokan annyira, mennek, hogyha egy járásbirót, vagy szolgabírót 10 órakor nem találnak a hivatalukba, vagy 8 órakor, a mikorra kiírták a tárgyalást, megütköznek rajta, különösen a képviselő urak, pedig ón tiz esztendeje, hogy szerencsés vagyok tagja lenni ennek a parlamentnek, de még eddig nem tudtam megérni azt, hogy 10 órakor megnyithatták volna valaha, az ülést; de annak igen sokszor voltam tanuja, hogy majd a keze szakadt el a jegyző urnak, a csengetésben, hogy a t. képviselő urak bejöjjenek, legalább oly számban, hogy határozatképes legyen a t. ház. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rakovszky István: Ott van a többség! Vészi József: Peccatur intra muros et extra ! Bessenyei Ferencz: Én is épen ezt akartam mondani; egy hibában leledzünk és magamat sem tartom egy jottával sem jobbnak, mint a t. ellenzéknek azon tagjai, a kik nem mindig szokták jelenlétükkel díszíteni a parlamentet. Engedje most meg a t. ház, hogy áttérhessek Holló Lajos igen tisztelt képviselőtársam ós barátomnak a beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Mezei Mór előttem szólott t. képviselő úr igen helyesen említette azt fel, hogy Holló Lajos gyönyörűen megkonczipiált ós felépített beszédében, a mely a parlamenti szónoklatoknak remeke, midőn megemlékezett az 1848. előtti törvényhozásról, annak oly dicshymnuszt zengett, mintha szive vissza vágyna azon arisztokratikus időkbe, a, mikor még a megyék voltak a törvényhozók. Mert a legnagyobb sajnálattal mondja, hogy széttagoltuk a századok viharai közepette fennállott 63 vár- -