Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

132 (ifíi). országos ülés 1901. január l!)-én, szombaton. tárak. Ezekkel szemben az államnak kötelezettségei vannak és a gyógyszerészeinek szabad iparrá tételével az államnak ezeket meg kellene váltania, a mi igen nagy összeget venne igénybe, tekintettel arra, hogy a reáljogú gyógyszertárak száma a hatszázat is megközelíti. A személyjogú gyógyszertárak jogviszonyainak megváltoztatása is tetemes összegetigényelne, mert az állam, mikor az illetőnek gyógyszertári jogosítványt ad, az illetőtől részben anyagi, részben szellemi tőkéjének értékesítését követeli; az illető pedig ezt csakis azon biztosítókok mellett nyújtja az államnak viszonzásul, hogy a törvényben neki megfelelő anyagi garanczia nyujtatik. Már pedig, hogyha ezek a garancziák megszűnnének, akkor ez az illetőkre nézve azt az értéket többé nem képviselné, s így nagyon természetes, hogy a gyógyszerészetnek szabad iparrá tótele az illetőkre nézve óriási anyagi károsodást fogna előidézni. Tehát kétségtelen, hogy talán milliókba is kerülne az az áldozat, a melyet az államnak meg kellene hozni, hogyha a gyógyszerészetet szabad iparrá akarná átalakítani . Evvel azonban világért sem akarom azt mondani, bog}

7 az állam, ha valóban szükségét látja annak, hogy ily czélórt ilyen óriási áldozatot hozzon, és ha anyagi viszonyaink azt megengedik, ne tegye, föltéve, hogy ez a nagy anyagi áldozat arányban áll azokkal az előnyökkel, a melyek ebből a változásból az országra származnának. Én azonban merem állítani, hogy a gyógy szemészetnek szabad iparrá tétele ezen közegészségügyi intézmény vesztét jelentené. Röviden meg is indokolom e véleményemet. A szabad ipar, t. képviselőház, egyúttal a szabad versenyt is feltételezi, már pedig ennek csak ott van helye ós alkalma., a hol a közönség mérlegelni és bírálni is képes, hogy az a. czikk, a melyet beszerez, jóság és olcsóság tekintetében megfelel-e az ő igéixyeinek. (Helyeslés balfelöl.) De hol találná meg ezt a fogyasztó közönség ezen gyógytáraknál, mikor még a szakembereknél is meg volna nehezítve az, hogy ezt az ellenőrzést a gyógyszerekkel szemben gyakorolják ? (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A szakember ugyan még vegyi vizsgálat útján meggyőződést szerezhet arról, hogy a,z, a mit vett, csakugyan megfelel-e az ő szükségletének, de a laikus szeme elől ennek a dolognak a megbirälása teljesen el van zárva, s így természetes, hogy az az illetőnek kárára ós veszélyére válhatnék. A szabad ipar fogalma továbbá kizárja azt, hogy korlátozva legyen, s a teljes szabadságot kell, hogy élvezze. Gondolja-e a t. képviselő úr azt, hogy ha szabad ipar lenne a gyógyszerészet, az a gyógyszerész nem a legfontosabb kereskedelmi pontokra fogja elhelyezni gyógyszertárát? Nagyon természetesen oda, hisz látjuk ma is az életben, hogy a jóravaló és számba vehető kereskedők üzleteiket mind oly pontokra helyezik el, a hol legnagyobb a forgalom. T. képviselőház! Az az összehasonlítás, a, melyet mintegy bizonyító , okúi használt a t. képviselő úr, hogy ugyanolyan szabadságot élvezhetnének, mint például az orvosok is, épen az ellenkezőt bizonyítja. Hiszen mais fájdalmasan tapasztaljuk, hogy 176 körorvosi állást nem vagyunk képesek betölteni. Miért? Azért talán, mert nem volna elegendő orvos, hogy ezeket az állásokat betöltsük? Hiszen ezt a számot magából a fővárosi orvosi karból ki lehetne venni a nélkül, hogy a főváros közegészségügyi ellátása e tekintetben bárminemű hátrányt szenvedne. (Igaz! ügy van! bal fel öl.) Tehát nem ezért. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az az intelligencziával biró ember az ő szellemi qualifikácziőját nem a legszegényebb vidéken akarja érvényesíteni-, az emberektől elzárva, hanem az emberek közt élve. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha pediglen a gyógyszerész ezekben a nagyobb városokban, ilyen fontosabb forgalmi góczpontokon fogja elhelyezni gyógyszertárát, akkor ki van az ország ós a közegészségügy téve annak az óriási veszedelemnek, hogy az ország legszegényebb vidékei egyáltalában gyógyszertár nélkül maradnak. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De felmerül még egy másik kérdés is, t. képviselőház, az, tudniillik, hogy vájjon a gyógyszerészetnek szabad iparrá tótele mellett a. mostani qualifikácziót meg lehetne-e követelni. Mert hiszen azt képzelni sem lehet, hogy a mostani qualifikácziót, mely szerint hat osztálynak elvégzése ós azonkívül még hót évi gyakorlat és tanulás után szerezheti meg valaki oklevelét, ezen qualifikácziót akkor is hajlandók lennének az illetők megszerezni, ha a gyógyszerészet szabad iparrá tétetnék? Mert az a nagy áldozat, a mibe ez kerül, nem nyújtaná nekik azt a biztos exisztencziát, a mely a, szabad ipar mellett nem a tehetségnek és az érdemeknek jutalmazása, a szellemi qualifikácziónak értékesítése volna, hanem egyszerűen a reklám, az ügyesség, az élelmesség ós a nagy anyagi tőkének befektetése biztosítaná a jövedelmet, a boldogulást ós a megélhetést. Ha pedig a mostani qualifikácziót redukálnék, a mit feltétlenül meg kellene tenni, ha a gyógyszerészet szabad iparrá lenne, ki állíthatja, hogy a mostani qualifikáczió redukálása, ezen