Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

Kä9. országos ülés 1901. január ift-én, szombaton, |29 nap igen sok helyütt, különösen a nemzetiségi vidékeken ilyen elemek elegendő számmal, meggyőződésem szerint rendelkezésünkre nem állanak, s ennélfogva a, községi szavazást be­hozni nem vagyunk képesek, még ha külön­ben akarnók is. (Egy hang a balközépen :' Ott vannak az anyak-önyvvezetök!) Az anyakönyv­vezetőkre épen az ellenzéki szempontból ne méltóztassék rábízni a szavazatszedést; a jegy­zőre sem. Különben is az anyakönyvvezető és a. jegyző rendesen egy személy. Hátra van még a titkos szavazás kérdése. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t, ház ! (Hátijuk! Halljuk!) Mezei Mór: A titkos szavazásban látjuk annak a garancziáját, — ezért szükséges ott, a hol az általános jog behozataláról van szó, a hol tehát hiányzik a vagyoni, az anyagi függetlenségnek minden garancziája — hogy az, a kitől a választó esetleg függ, ne legyen abban a helyzetben, hogy ellenőrizze, mik ép szavaz az, a ki tőle függ. Hogy ez a garan­czia meglegyen, hogy a választó ellenőrzés nélkül gyakorolhassa jogát, hogy ez a szava­zás, a melyet elnevezünk titkosnak, csakugyan titkos legyen, ahhoz szükséges olyan szava­zási mód, a mely mellett egyedül az a sza­vazó tudja azt, hogy miként szavaz. Emlék­szem, hogy az 1861-iki választások alkalmá­val Magyarországon egynémely törvényhatóság, például Pestmegye, igenis behozta a titkos szavazást a képviselőválasztásoknál, vagy tán a municzipálisoknál, valamelyiknél behozták. S kigondolták ezeknek a szavazásoknak a leg­különösebb módjait, hogy lehetővé tegyék a titkos szavalást annál az értelmiségi, tanult­sági, műveltségi foknál, a melyet a mi- vá­lasztóink elértek ; s az nem volt lehetséges. Es ha méltóztatnak olyan választónak meg­adni a titkos szavazási jogot, a ki nem tud olvasni ós nem tud írni, akkor az először is nem szavaz titkosan, mivel avval a czédulá­val kell szavaznia, melyet az agitátorok adnak a kezébe ; azok adnak a kezébe, a kik őt ellenőrzik. Vagy pedig, ha nem tudja azt elolvasni, akkor ki van szolgáltatva azoknak az agitátoroknak, kik öt odaviszik az urnához, (Zaj. Elnök csen­get.) és abba a helyzetbe hozhatják őt, hogy egész más szavazati jegyet ad be, mint a milyenről gondolja, hogy beadja; egész mást adnak a kezébe, mint a mit előtte felolvas­nak. S miután én részemről abban a meg­győződésben vagyok, hogy a politikai válasz­tásoknál, különösen az országgyűlési válasz­tásoknál nem engedhető meg semmiféle más nyelvnek a használata, mint kizárólag a ma­gvar nyelvé, azért az én véleményem szerint "KÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXÍl. KÖTET. titkos szavazást nem tudunk behozni máské­pen, mint, hogy a választói jogot ahhoz a korláthoz kötjük,' hogy Magyarországon vá­lasztó nem lehet senki más, mint az, a ki magyarul olvasni és irni tud. Meszlény Pál: Akkor a Lipótvárosban sokan kimaradnak ! Mezei Mór: Ne méltóztassék a Lipót­várossal törődni; valószínűleg sokkal keveseb­ben maradnának ki ott, mint Rumon! Mél­tóztassék erről meggyőződve lenni, inert (Úgy van! jobb fel öl. Mozgás a baloldalon.) úgy művelt­ség, mint magyarság tekintetében felette áll. Buzáth Ferencz: Kérem, nem én szól­tam közbe ! (Mozgás Ind felöl. Fölkiáltások a jobb­oldalon: Az mindegy! Derültség.) Páder Rezső kollégám volt! (Zaj.) Mezei Mór: Jól van! Az ő kerületére még inkább áll ez! (Mozgás a- baloldalon. Zaj jobb felöl.) Elnök (csenget): Ke méltóztassanak a. szónokkal ily formában vitatkozni. Ke tessék őt beszéde folytatásában zavarni ! Mezei Mór: Én azon véleményen vagyok, hogy igazán nagy áldozatot tulajdonképen nem hoznánk azzal, hogyha a jelenlegi tör­vényünkben szereplő vagyoni czenzust értel­miségi ozenzussal cseréinők fel. Mert kérdem, hogy ez a vagyoni czenzus, a mely jelenlegi választási törvényünkben meg van állapítva, igazán vagyoni czenzust képez-e ; igazán ga­rancziáját képezi-e annak, hogy az az ember, a Id ennek a czenzusnak megfelel, vagyonikig anyagi exisztencziájára. nézve minden befo­lyástól független? Nem. Mai életviszonyaink között az ezen czenzusnak megfelelő vagyoni állapot egyáltalában nem biztosít ilyen füg­getlenséget. Pedig a vagyoni czenzusnak, a mely magában véve is kétségtelenül igazság­talanság, nincs más jogosultsága, mint az, hogy benne annak garancziáját keressük, hogy az illető választó anyagi helyzeténél fogva tel­jesen mentes attól, hogy vagyoni előnyök meg­vonásának kilátásba helyezése, vagy vagyon­előnyökkel való megkinálás által az ő szava­zatát esetleg befobyásolni lehessen. Ennek az igénynek a mi czenzusunk meg nem felel, és ha igazi, sikeres vagyoni czenzust akarnánk elérni, ezt a czenzust lényegesen fel kellene emelni. De azt hiszem, igen tisztelt ház, hogy valamennyien azon véleményen vagyunk, hogy erről a visszafejlesztéséről a választási törvény­nek — ha már az abban nyújtott jogosultság kiterjesztéséről ezúttal nem beszélhetünk — egyáltalában nem lehet szó. A választási czen­zus felemelése tökéletesen ki van zárva, ós nézetem szerint az eredmény, a melyre mind­ebből juthatunk, az, hogy a mi. jelenlegi va­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom