Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-639

130 689. országos illés I90Í. január 19-én, szombaton. gyoni czenzusunk meglehetősen hatálytalan, meglehetősen értéktelen, ós hogy ezt, igenis, ha a választási törvény reformjának kérdése sorrendre kerül, helyettesíteni lehetne, de nem az általános választási joggal, hanem az értelmiségi czenzus behozatalával, a mely szerint Magyarországon választó legyen mindenki; de választó ne lehessen más, mint az, a ki az állam nyelvén olvasni és irni tud. De én részemről tovább is megyek. Már beszédem első részében utaltam arra, hogy azok a következmények, a melyek az általános választói jog behozatalát talán aggályossá teszik, sokkal kisebb mértékben érvényesülnek az úgynevezett városi kerületekben, mint azon vidéki kerületekben, a hol a mezőgazdasági népesség predominál. Részemről kijelentem, hogy nekem semmi aggodalmam nem volna arra nézve, hogy a városi kerületekben az általános választási jog megadásáig is elmenjünk — a titkos szavazással együtt és a szekeziókban való szavazást is beleértve. Ezzel talán nem jutnánk még egészen a setétbe! De daczára annak, hogy azt hiszem, hogy a városi kerületek között a választás módjára és a választói jog mértékére nézve megkülönböztetést tenni, ha nehéz is, de talán lehetséges: azonban, nem lehetséges megkülönböztetést tenni és különböző törvényeket alkotni az egyes vidékek kerületeire nézve. A magyar törvényhozás egységét kerületenként felbontani semmiesetre sem lehet, semmi szin alatt nem szabad. És ennélfogva,, ámbár nagyon szívesen elismerem azt, és igaznak vallom is, hogy Magyarországnak igen sok olyan kerülete van, a hol teljes megnyugvással ós minden aggodalom nélkül be lehetne hozni az általános választási jogot és az ezzel járó titkos szavazást, ! és hogy meg is találhatók ott a, megbízható független elemek a kerületenként való szavazás lehetővé tételére ; mégis azt hiszem, hogy^ igen sok obyan kerület van az országban, a melyekben lényeges állami érdekek koczkáztatása nélkül azt ezidőszerint behozni nem lehet. (Úgy vau! Úgy van! jobbfelöl.) Hát, t. ház, ezeket az aggályokat a túloldalról felszólaló Holló Lajos és Ugron Gábor képviselő urak is elismerik. Holló Lajos t. képviselőtársam e részben megnyugtatni kivánt bennünket és azt mondta. Szószerint fogom idézni, mert e szép szavakat nem akarom csökkenteni (olvassa) : »A nemzettől való elszakadási törekvések ellen a nemzet meg kell, hogy találja a védekezését ; mert örök törvény csak a nemzetnek joga, a mely ebben az országban magát érvényesíteni fogja és akarja, és a nemzetiségek részéről várható, bármely veszélyekkel szemben is magát megvédelmezni bizonyára tudja.* Még szebben és fellengzetesebb szavakban fejezte ki ezt Ugron Gábor t. képviselő úr. O azt mondja: »Éz sem az oláhok, sem a szerbek, sem a szászok kedvóért szolga lenni nem akarok! Ha ez a nemzet 1000 esztendőn keresztül különböző fajok közepette meg tudta tartani a maga szupremácziáját, meg tudta védelmezni a maga szabadságát s megvédelmezte azt nem erőszakkal, hanem épen a czél által, a szabadság által: akkor én nem félek a jogok kiterjesztésétől*. Es tovább: »Az általános szavazati jognak nemcsak az a természete, hogy a különböző társadalmi erőket egyesíti, hanem az is, hogy a különböző társadalmi rétegeket közelebb hozza egymáshoz, s az is, hogy a különböző fajú és osztályií társadalmi törzseket egymással rokonságba hozza. A szabadságnak megvan az a kiegyenlítő ós gyógyító természete, hogy a mire már sehol sem találni orvosságot, a mire már sehol sem találni egyensúlyt: tessék megadni ott a szabadságot, s a szabadsággal meglesz az orvosság s meglesz az egyensúly. A szabadság hasonlít argosi Helénához, a kinek szépsége oly egyetemes volt, hogy mindenki, a ki megnézte, saját családi vonását fedezte fel benne . . .« Hát, t. ház, ezek igen szép szavak. És ez a beszéd igen szépen hangzik. Jól esik ez a magvar nemzeti érzésnek, ós engedjék meg, hogy őszintén mondjam, jól esik a magyar nemzeti hiúságnak is. Én is élveztem Ugron Gábor t. képviselő úr beszédjének poétikus befejezését. Gyönyörködtem annak szépségében, a magyar ideálizmusnak ebben a megnyilatkozásában, megnyilatkozásában annak a nagylelkű, de könnyelmű bizalomnak, a melylyel a, magyar nép mindörökké elhalmozta az ő környezetét, azokat, a kik az ő védelme alá menekültek, és azokat is, a kik ellenségei voltak. De bármilyen szép ez a beszéd, és bármilyen szépen hangzik is, beszélnek a tények is, beszélnek, bár nem ilyen szépet ós nem is ilyen szépen, mint azt a képviselő urak tették; de beszélnek nagyon érthetően. (Halljuk!) Holló Lajos igen tisztelt képviselőtársam máshonnan hozott példákkal is akarta erősbíteni azt a vigasztalást, azt a megnyugvást, melyet nekünk ezen az oldalon adni akart azon aggályokkal szemben, melyeket — megvalljuk őszintén — igenis táplálunk. Hivatkozott az angolok példájára, a kiket nem tettek tönkre az irek és hivatkozott Németország politikájára, mely behozta az általános szavazati jogot daczára annak, hogy van benne lengyel