Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

222 634. országos ülés 1900, deezember 6-én, szerdán. társaink elmondták neki a csendőrök állatias eljárásád, megkérdezte őket e derék uri ember, hogy van-e tanujuk —• mert ha nincs, akkor ne szóljanak semmit, mert még őket zárják be! Evvel azután elbocsátották elvtársainkat. És most már kérdezzük, hogy micsoda bűnt követtek el elvtársaink, hogy ilyen állatias kegyetlenséggel rontottak neki. Semmit! Egy hajszálnyit sem vétetttek a. fennálló törvények ellen. Elvtársaink május 1-én csomagot kaptak budapesti könyvkereskedésünkből, a melyben többek közt májusi jelvények is voltak. A jelvények terjesztését semmiféle törvény nem tiltja, de a hevesi csendőröknek még sem tetszett. Az átmentén egy árokban tehát megvárták postáról jövő elvtársainkat ós tőlük elvették a csomagot. Elvtársainkat pedig letartóztatták; ós bekísérték a terepesi jegyző irodájába, a hol fent leirt módon elégítették ki állatias dühüket. A megkínzott elvtársakat a pártvezetőség két tagja csütörtökön délután felvezette Széll Kálmán miniszterelnökhöz, hogy élő példákkal mutassa, mint fogják fel a magyar hatóságok a »törvény, jog ós igazság uralmát*. A miniszterelnök természetesen szigorú vizsgálatot igért. Mi elvárjuk, hogy sürgősen fog intézkedni. « Ez történt 1899. május elsején. A t. miniszterelnök úr bizonyára felvilágosítást fog adni arról, hogy ez ügyben mi történt? Megjegyzem azonban, hogy a főügyészség rágalmazás czímón indított ezen közleményre vonatkozólag eljárást, de ezt a vádat visszavonta és a lapokat kiadta. Széll Kálmán miniszterelnök: Szíveskedjék csak azt átadni nekem! Visontai Soma: Majd Teszek bátor mindazokat a dolgokat a t. miniszterelnök úrnak rendelkezésére bocsátani, (Helyeslés a hál- és szélső baloldalon.) a melyek a csendőrkinzásokról szólnak, minthogy mindannyi hozott határozatoknak hű mása. Széll Kálmán miniszterelnök: Át is veszem. Több haszna is van így, mintha itt felolvassa! Rakovszky István: Hadd tudja meg az ország! Visontai Soma: Ha a t. miniszterelnök Úr segítem fog a bajon, ezen végzések átadásának mindenesetre nagy hssznát látják a közállapotok. De nagy kórdós, hogy én, mint országgyűlési képviselő, híven teljesíteném-e kötelességemet, hogyha ezen közállapotokról tudomást szerezvén, nem a ház előtt tárnám azokat fel, hanem titkos utakon keresnék a miniszterelnök úrnál orvoslást egyik vagy másik esetre annál is inkább, mert ón ez ügyekben nem mint magáiimegbizott szólok, hanem mint országgyűlési képviselő. (Tetszés a bal- szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Okkalmóddal itt is! Visontai Soma: A topolyai szolgabíró 1899. júliusban lopásért letartóztatta Berta Pétert, Kecskés Istvánt, Rakó Farkast és Széll Józsefet. Azt mondja a közlemény: » A topolyai szolgabiróság az odavaló rendőrökkel letartóztatta Berta Péter, Kecskés István, Rakó Farkas zentai és Széll József csókái lakosokat. Azzal vádolták őket, hogy a topolyai vásáron ágyneműeket loptak. A négy ember tagadta a vádat, a mire a topolyi rendőrök megkezdették vallatásukat. Mindnyájukat gúzsba kötötték olyan módon, hogy kezüket ós lábukat lánczczal összekötötték és azután faradat tettek a lánczok közé. A szegény emberek a földön henteregtek, lehúzták lábukról a czipőket és azután négy órán át korbácscsal verték a talpukat. A mikor már vérezni kezdtek a szerencsétlenek, csomónként kitépték bajuszukat és szakállukat. A megkínzott embereknek rongyokkal betömték orrlikaikat ós szájukat, hogy ne kiabálhassanak, sőt az arczukra is ráültek és úgy verték őket. Végre az egyik ember jelentkezett, hogy vallani akar.* •— Következett a megváltás órája. — »Erre abbahagyták a kínzást. A vallomásra jelentkezett ember erre beismerte, hogy ellopták az ágyneműket és eladták egy zentai kereskedőnek. A vizsgálóbíró előtt azonban a gyanúsított gazdák, mint rendesen — a mint felsőbirósági ítéletekből látjuk — visszavonták vallomásukat, panaszt tettek a kínzások miatt, de mindez nem használt semmit, mert vasraverve vitték a lopással és orgazdasággal vádolt embereket Szabadkára. Itt azonban pénteken szabadon bocsátották őket. A megkínzott emberek a büntetőbíróságnál kérnek majd elégtételt. Hogy mi történt azután, arról nincs tudomásom.* Bánfalván. Békésmegyében 1899. szeptember havában annyira megkínoztak egy embert, hogy öngyilkos lett. Azt mondja erről az igazán szomorú ós megdöbbentő esetről egy közlemény (olvassa) : »Ez év szeptember 19-én két bánfalvi csendőr megjelent Németh Sándor piisztaszenttornyai tanyáján, követelték tőle és feleségétől, hogy mondják meg, mennyi kukoriczát vetettek el. Meg is mutatták nekik, a mire az egyik csendőr kijelentette, hogy a kukoricza lopva van. Németh felesége tiltakozott ez ellen a feltevés ellen s hivatkozott azokra, a kik az elvetésnél segédkeztek. A csendőrök azonban nem hallgattak erre, hanem bezárkóztak Németh-tel