Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-624
624 országos iüce l'JOlt, deezember 5-én, szerdán. 223 egy kamarába— »a mint különben ezt a mócsai kínzásnál is láttuk, hogy bezárkóznak a vádlottakkal* — és ott elkezdték vallatni. Németh hiába hivatkozott tanúira, Varga Tamásra, Madai Istvánra ós annak fiára, kik segítettek a kukoriczát a földről bevinni és a padlásra feltakarítani, a csendőrök annyira ütlegelték az amúgy is beteges embert, hogy nem bírván ki a kínzásokat, elvállalta a lopást. Erre elhajtottak annak a tanyájára, a kiéről állítólag ellopta a kukoriczát és a föld mellett levő ugarban található lábnyomokba beleillesztették a csizmáját és ráfogták, hogy bele illik. Erre a csendőrök Németh Sándort és kis 11 éves fiát« — tehát egy 12 éven aluli gyermeket, a ki a büntető törvény szerint beszámíthatósággalnem bir — ^elkísérték a bánfalvi község házához, a kis fiú a kocsin aludt az éjjel, de az apát a börtönbe kisérték, ott volt 11 óráig... (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) A megkínzott embert annyira bántotta a szégyen, hogy öngyilkosságot követett el. Széll Kálmán miniszterelnök: Aktában van ez? (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon) Visontai Soma: Nem, ez hírlapi közlemény (Zaj jobbfelöl.) Olyan lapokból merítem ezeket a dolgokat, a. melyek mindenesetre megbízhatók. (Tetszés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azért mind igaz? Visontai Soma: Azt nem mondom, hogy mind igaz. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Lukáts Gyula: Én azt mondom, hogy több is igaz ennél. Polónyi Géza: Majd én mutatok aktát is! Visontai Soma: Ezeknek nagy részét hivatalos aktáknak hű másolatai után olvastam fel. Egy részét felolvasom most, az adatokat és az embereket megnevezem, és habár ezek hírlapban jelentek meg, soha meg nem czáfolták, és arról, hogy ez a, dolog valótlan volna, vagy, hogy nem tudom ezek a lapok hazug közleményekkel lettek volna ellátva, nem győződtem meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Az első ellen nincs kifogásom ! Visontai Soma: Hiszen, t, képviselőház, én a csendőri kínzásokról megmagyaráztam, hogy autentikus közléseket nem hozhatok, csak azokat az ügyeket tárhatom fel autenticze, a hol a felsőbíróság — ott is csak a panaszlottaknak, a megkinzottaknak vallomása alapján — állapíthatta meg a tényállást, mert a csendőrök saját hatóságukhoz tartozván,számtalan felszólalásom daczára, itt a t. házban a t. miniszter urak sohasem állottak elő authentikus bizonyítékokkal arra nézve, hogy a csendőrökkel szemben megtorlást gyakoroltak. Ott követeljék ezeket az adatokat, ezek igenis adhatnak autentikus adókat, de ezeket mi, t. képviselőház, hiába várjuk. Felhívom különben a t. miniszterelnök úr figyelmét a szaklapokra is, a melyek autentikusan hozzák a híreket. Nagylakon 1890. októberben a csendőrség letartóztatott lopás miatt három embert, ezek a csendőri kínzás folytán vallottak, a törvényszéki tárgyaláson azonban vallomásukat visszavonták, — hivatkozom tehát most törvényszéki aktákra, előbb vizsgálóbírói aktákra hivatkoztam, — és a bíróság felmentő ítéletet hozatott, daczára a beismerő vallomásnak. Ennél többet nem mondhatok, minthogy a bíróság indokoltnak látta a visszavonást az illető gyanúsítottakkal szemben és a tárgyalás alkalmával kijelentette, hogy vallomásukat a csendőrség kinzö eszközökkel csikarta ki. (Mozgás a baloldalon. Olvassa): »A törvényszók kihallgatta a tanúkat is, kik nagyobbrészt a vádlottak javára vallottak. A községi rendőr pedig bizonyította, hogy a csendőrök a vizsgálat alatt a. vádlottakat minden képzelhető módon kínozták. A vádlottak orvosi látleletet is mutattak be, a melyben az orvos bizonyítja, hogy a csendőrök a vádlottakon súlyos testi sérüléseket ejtettek. A törvényszék a tanúk vallomása ós az orvosi látlelet alapján a vádlottakat felmentette. «• Ezzel, t. képviselőház, előadásomnak egy részét befejeztem. (Halljuk! Halljuk!) Ez vonatkozik, t. ház. a gyülekezési jogra, a mit eddig felhoztam és a személyes szabadság miként való respektálására. Joggal kérdhetjük azonban, hogy vájjon a t. új kormányzat ós a t. miniszterelnök úr a múlt kormánynak a gyülekezési jog törvénytelen korlátozására vonatkozó rendszabályait fentartotta-e, vagy nem ? (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert jog, törvény ós igazság csak akkor állhat fenn egy országban, hogyha a törvény a maga tisztaságában szolgál az igazgatás alapjául. De én felhívtam a t. miniszterelnök úr figyelmét, hogy kormányzata a jogszerűség kormányzatának nevére csak akkor tarthat igényt, hogyha azokat a rendeleteket, a melyek az előbbi törvénytelen uralom alá esnek, megszünteti ós azt a szellemet, a mely a közállapotokban uralkodik, kiírtja, Hogy ez mennyiben történt meg, ez fogja kutatásom tárgyát képezni ós ezért folytatom beszédemet ebben az irányban. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik emlékezni, t. ház, arra, hogy ón itt a házban a volt belügyminiszter határozatainak egy egész sorozatát olvastam fel, a melyekkel képtelennél képtelenebb ürügyek alatt utasította vissza azoknak kérvényét, a
