Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-619
619. országos ülés 1000. november 26-án, hétfőn, g\ niszter közt. Én rnár akkor nyomban siettem megnyugtatni a miniszter urat, nekem távolról sem volt ily szándékom, de nem is lehetett, mert magam is nagyon sok fényes példával tudnám bizonyítani, hogy a kereskedelemügyi miniszter lir mindenkor nagyon is siet a földművelésügyi miniszter úr minden ideáját megvalósítani. De hát meg is nyugtatott bennünket, a mint azt Major Ferencz képviselőtársaim is mondottal az előbb, abban is. hogy mind az, a, mit ő mond, egyúttal a kereskedelemügyi miniszter úrnak is nézete, sőt felhatalmazással bírt, mint monda, arra is, hogy ezt a képviselőház előtt kijelentse. Megvallom, hogy rám is bizonyos mértékben megnyugtatóan hatott ez, de azért egész őszinteséggel kijelentem, hogy szeretném, ha az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr, »ha itthon volna* ás ide jönne és maga mondaná el azon nézeteket, azon tökvéseket, azon munkálatok mikéntjét, a melyekre vállalkozott itt a képviselőház előtt. De minthogy a kereskedelemügyi miniszter úr, úgy látszik, ezt tenni nem óhajtja vagy nincs rá érkezése, el kell fogadnom, — a mint hiszem is. hogy így van, —a mit a földmívelésügyi miniszter úr itt előadni szives volt. Azt mondta a t. miniszter úr, hogy az építendő csatornák közül, a miket elsősorban építeni kell, legfontosabbnak tartja a tiszadunai, a vukovár-samaczi és a vág-oderai összeköttetést. Bár ezen csatornáknak kiépítése ellen egyes részletekben talán lehetne ellenvetést tenni, mégis azt hiszem, hogy a t. kormány az egész képviselőházait pártkülönbség nélkül maga mellett találja. Ezen csatornák kiépítését annak idején, mikor az ország anyagi helyzete megengedi, mindenki örömmel fogná üdvözölni. De engedelmet kérek, ha ezekkel szemben is, és ilyen nézetemmel szemben is fentartom azt az álláspontot, a melyet elfoglaltam a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben is, a mely az volt, hogy nekünk első feladatunk a vizi utak kiépítése, illetve a természetes vizi utak fejlesztése, vagyis a hazai folyóknak vizi szállításra való berendezése. Méltóztassanak nekem elhinni, t. képviselőház, líogj bármennyire okoskodunk mi ezen kérdésben, más eredményre nem juthatunk, minthogy a mesterséges vizi utaknak csak ott ós azon helyen van értékük és szükségességük, hol a természetes vizi utak forgalmának fejlődését biztosíthatjuk. Én azt hiszem, az ón nézetem, hogy nekünk első feladatunk épen a természetes vizi utak fejlesztése, nem magában álló nézet. Magyarországnak gondolkozói századokon keresztül gondolkoztak már erről. Ez a kérdés fel-felvetette magát, sőt történtek pozitiv KÉFPH. NAPLÓ 1896—1900. XXXI. KÖTET. intézkedések is. Hogy keresztülvinni nem tudtuk, annak okát a mi szerencsétlen anyagi helyzetünkben kell keresni. Ha a Corpus Jurisba beletekintünk, ez az irányzat volt kifejezve az az 1618 : XLIV. törvényczikkben, az 1622 : XLII. törvényczikkben, mely azt mondja,, hogy a Rába medrének tisztítását meg kell kezdeni; ott van az 1661-iki törvény, mely a Mura szabályozását tűzte ki czélúl; 1701-ből van Lipótnak egy hirdetménye, melyben megparancsolja, hogy a, Morva hajózhatóvá tételére a. munkálatokat kezdjék meg, hogy az összekötve az Oderával, az Orient felé irányuló kereskedésnek előmozdítására egy hathatós szerv legyen. Eégi doloff. hogy azok a tervek, melyeket mindenki ismer a képviselőházban, tudniillik az 1719-iki ós az 1724-iki tervek ezen eszmének kifolyásai. Ezek mind azt' mutatják, hogy Magyarországnak azon gondolkozói, kik a kereskedelmet előbbre akarták mozdítani, kik tudták, hogy egy helyes forgalmi politika és közlekedési eszközök képesek Magyarország belgazdaságát előmozdítani és azt versenyképessé tenni, ez irányban mind így gondolkoztak. Mikor a század elején az első gőzhajó pröbaképen megjelent, oly feltűnést keltett az egész országban, hogy a kunyhótól a palotáig minden ember azon gondolkozott, hogy nekünk tenni kell valamit, hogy természetes vizi irtainkat kiépíthessük és az akadályokat elháríthassuk. Ennek volt végeredménye az a nagy kiadásunk is, melyet a Vaskapu szabályozására fordítottunk. Hogy én nem magam állok ebben a feltevésben, hivatkozom egy pár nagyon eklatáns példára. 1827-ben, mikor a kereskedelmi érdekek emelése czéljából egy országos bizottság dolgozott, ez az országos bizottság azt mondta : első feladat azon folyókat rendszeres hajózásra alkalmassá tenni, melyek az országot a tengerrel és a külfölddel összeköttetésbe hozzák. Az országos bizottság jelentésében megjelölte azokat a- folyókat is, melyeket olyanoknak ismer fel, hogy azoknak hajózásra való képessé tótelük a kereskedelem emelése és így a földmívelós érdekeinek kielégítése tekintetében is nagy missziót féltenének be. De ha mind ez nem volna elég, hivatkozom egy még eklatánsabb dologra. 1848-ban, az újjászületés e szép és nemes korszakában, melyre dicsőén emlékezünk vissza, akkor, midőn az agyakat ós sziveket először a szabadság vágya vezette ós annak törekedtek hangot adni az alkotásokban, akkor nem feledkeztek meg ezen törekvésről és az 1848 : XXX. törvényczikk a vízszabályozásokra, hozzátéve, a mennyiben azok a közkereskedelmet előmozdítják, nagyobb összeget bocsátott az akkori kormány rendelkezésére ii
