Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

618. országos ülés 1900, november 2é-én, szombaton. 7:5 nekem az a specziális eset lebegett a szemem előtt, a melyre a miniszter úr rámutatott, hogy tudniillik a törvény más irányú rendelkezéséből, a mely szerint nemcsak az öntözendő terület, hanem az egész birtoktest, az egész jószágtest megterhelhető, az következnék, hogy én nem számítok loyalisan. Nem; én azt tartottam szemem előtt, hogy ha 6670 katasztrális hold, a melyet a t. miniszter úr példájában irányadóul vesz, tiszta legelőterület, vagy tiszta rétterület egy complexusban, tehát egy jószágtestet képező részek vannak ott egymással összefüggésbe hozva, a mely mellett nincs az »A«, lapon I. alatt még 15 más parczella is, a melyet ennek a 100—150 négyszögölnek a kedvéért meg lehet termelni, hanem egy egész önálló terület, — például egy község határában kiadtak 6800 hold legelőterületet, a mit nem volna lehetetlenség megtalálni, lehet, hogy meg is van az alföldön s némely helyütt található is, — az az egy összefüggő terület, egy parczella, a mely a. közösségé: annak az öntözésére szükséges kölcsönt méltóztassék nekem azzal a kulcscsal előteremteni. Az már nem lesz azután snbsidiárius megterheléssel kipróbálható; ott már nem fog belejátszani telekkönyvi rendszerünknek azon hibája, hogy az egyik birtoktest f alatt, a másik pedig I. alatt van. a miből következik, hogy a f alatti parczellák külön-külön is megterhelhetők, az I. alattiak pedig csak együttvéve képeznek egy jószágtestet. Ki fog itt segíteni? Az a község, a melynek határában öt-hatezer ily hold van, a mely az öntözésre rászorul, ezzel a segédeszközzel, a mely a törvényben kontemplálva van, abszolúte a berendezésre szükséges mennyiségben kölcsönt nem szerezhet, nem kaphat. Ezt aprjlikáltam ón például; ezt a t. miniszter úr nem czáfolta meg azzal, hogy azt mondta, hogy az ármentesítő társulatoknál ártérrel borított területek vannak lekötve, illetőleg az ártérbe eső területek ós ezért tizenkétszeres a hitelnyújtás maximuma. Tudom ón ezt jól, de tudom azt is, mily nehezen ment a dolog, a míg keresztül vitetett, hogy a fensikok kivétessenek azon területből, és tudom, hány ezer és ezer hold van Magyarországon az ártérbe bevonva, a mely olyan messze van az ártéri szabályozási müvektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Nekem nincs okom elhallgatni semmit; argumentácziöm egyenesen a törvényből volt merítve, a t. miniszter úrnak azonban szüksége volt oly meszsziről hozni fel ily példát, a mely épen nem vág ide. Végre, t. ház, kegyes engedelmükkel azt a gúnyos megjegyzését a t. miniszter urnak KÉPVH. NAPLÓ.' 1896 — 1901. XXXI. KÖTET. abszolúte nem provokáltam, a melylyel azt igyekezett nekem megmagyarázni, hogy csak nem kívánhatom tőle, hogy ezen öntöző-csatornák keretében az adózási rendszerben megállapított lejáratokat megváltoztassa. Hát én ezt először is nem is kértem; ón csak kifogásoltam a terminust; ehhez pedig jogom van, ós én a miniszter úrtól nem is mint kodifikátortól, hanem mint gazdától kérdeztem, hogy helyesek-e, megfelelnek-e ezen lejáratok a gazdák érdekeinek. Erre ő azzal felelt, hogy nem változtathatja meg az adózási rendszert. Igenis, megváltoztathatja azokban, a miket beterjeszt ; méltóztassék a. beterjesztett javasla/bokha gazdaterminusokat venni be, és akkor a pénzügyminiszter fogja tudni, hogy van eg}' gazda, még pedig hatalmas gazda : maga a földmívelésügyi miniszter, a ki a meglevő terminusokat sérelmeseknek tartja a gazdákra nézve. De ha mindig csak mi mondjuk ezt és a t. miniszter úr kollégáinak példáját követi, akkor czólt nem érünk. (Helyeslés és ietszés a szélső baloldalon.) Az adózási rendszer nincs kapcsolatban ezzel és nem is okvetlenül szükséges, hogy minden öntözési kölcsönnél a kincstár közbenjárását vegyék igénybe az érdekeltek, s akkor ezen terminusoknak semmiesetre sem a kincstári manipuláeziókhoz kell alkalmazkodniuk, annál kevósbbé, mert lehet, hogy az illetők a maguk erejéből fizetik. Most már csak azzal zárom beszédemet, — nem akarom tovább igénybe venni szives figyelmüket, hiszen jogom lesz a részleteknél felszólalni, — ne méltóztassék soha egy pillanatig se gondolni, t. miniszter úr, hogy az, a mit oly czímen méltóztatik a ház elé dobni, hogy »Komjáthy Béla ós utána az ő kedves barátja*, hogy ez velünk szemben a gúnynak legkisebb élét is tartalmazza.; ez igen rosszul van applikálva. Mindegyikünk külön-külön soha egyetlenegy alkalommal sem titkolta, hogy egymás iránt barátsággal viseltetünk. Azt se méltóztassék hinni, hogy köztünk a barátságnak az a. neme áll fenn, a mely az érdekszövetségbelibarátságok közt fennáll. Én sohasem ő utána: beszélek és ő soha sem nekem beszól (Helyeslés a szélső baloldalon.) ós ő sohasem ón utánam, vagy én miattam és az én kedvemőrt nem beszél. Ne méltóztassék tehát nekünk ilyent imputálni. Bennem van annyi önállóság ós ő eléggé tudja honorálni az én önállóságomat, hogy sohasem is kívánta ós nem is kívánja, de nem is fogja elérni soha, hogy én meggyőződésemet a barátságért feláldozzam. (Helyeslés a szélső baloldalon) En tehát nem utána, hanem önállóan beszéltem, egymás tudta ós akarata nélkül, nyilt szemmel, tiszta, elfogulatlan belátással, hogy azt mond10