Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

72 (>18. országos Ülés 1900. november 24-én, szombaton. ez nem igaz-e? Azt hiszem, hogy Kossuth Ferencz t. barátom ezt beszédében nagyon fé­nyesen bebizonyította. De tovább megyek. Megczáfolta-e a mi­niszter úr azt a tételt, a rnit én mondtam, — pedig ebben nem hivatkoztam a külföld pél­dájára, — hogy helyesen csakis a vizi-utakkal lehet kombinálni jó öntöző-csatornákat ? Hiszen, igen tisztelt miniszter úr, mikor bejelentette a. háznak, hogy a kereskedelemügyi miniszter már ismertette azokat a terveket, a melyeket keresztül akar vinni; mikor megállapíttatott, hogy azok egyike épen a Tisza és Duna kö­zötti csatornára vonatkozik, hozzá tétetett, hogy természetesen öntözésre való felhaszná­lásával. Sőt tovább megyek, később maga. is elismerte, hogy nagyon is lehet kombinálni, hanem minden körülmények között mindent a, csatornával összekötni nem lehet. Sohasem állí­tottam mást én sem. Engedelmet kérek tehát, de az a czáfolat, melyet nagy garral méltóz­tatott velem szemben itten kifejtem, egyáltalá­ban szükségtelen volt, mert ilyeneket nem állí­tottam, ós ón magamat megczáfoltnak nem tarthatom. Azt mondja az igen tisztelt miniszter úr egész gúnyosan, hogy én már ezentúl ő rá nézve nem leszek olyan félelmetes. Evvel a kérdéssel legyünk tisztában. Miért félne ón tőlem az igen tisztelt miniszter úr? Vájjon azt teszi fel rólam a miniszter úr, — vigyáz­zon a miniszter úr, magában lesz. nagyon ke­vés embert fog találni, ki nézetét osztani fogja — hogy talán engem, a mióta képviselő vagyok, valaha, felszólalásaimban személyek iránti ellenszenv vagy rokonszenv vezetett ? Felteszi rólam valaki, hogy engem nem min­dig az objektív meggyőződés vezetett? Számos példát tudnék felhozni kis működésem köré­ből, mikor saját meggyőződésem érdekében, még saját pártommal is ellentétes állásra tud­tam helyezkedni. De hivatkozom a t. ház minden elfogulatlan-, tagjára, hogv biz én sem félek, sem semmiféle okokból magamat meg­győződésem kifejezésétől elriasztani nem en­gedem. Legyen meggyőződve a t. miniszter iir, hogy engem, valahányszor egyes alkotá­saival, törvényjavaslataival szemben felszólal­tam, a személyes ellenszenv, a mi nincsen is, nem vezetett, hanem vezetett mindig az ob­jektív meggyőződés. Azt, hogy ón tőlem fél­jen a miniszter úr, nem is óhajtottam, nem is szeretném elérni. Én elmondom a magam igazát, a t. miniszter úr is elmondja a maga igazát. Igaz, hogy végeredményében mindig a miniszter úrnak van igaza, de nem a dolog tartalmánál fogva, hanem azért, mert ön mel­lett, miniszter úr, ott vannak a t. többségnek a tagjai, kik sokszor talán nem is kedvvel az ön igazságait emelik érvényre. (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon.) Nekünk pedig sorsunk, hogy a mi igazságaink egyáltalában el ne ismertessenek. (Úgy van! a szélső baloldalon) Bocsánatot kérek, ha ebben valaki magára nézve talán sértést találna, sérteni egj^általá­ban véve nem volt szándékom. Csak azt mon­dottam, — s ez így van. — hogy egy nagy po­litikai pártban teljes lehetetlenség, hogy ki legyen zárva az, hogy bizonyos mellékes részlet kérdésekben eltérések ne legyenek, de azon nag} 7 politikai tendencziák és törekvések, a me­lyeket egy miniszter képvisel, rákényszerítik az illetőket, hogy rászavazzanak. Sérteni te­hát nem akartam. (Helyeslés). A t. miniszter úr azt mondja, hogy ón nem leszek rá ezentúl félelmetes. Biztosítom a t. miniszter urat, hogy ő rám nézve soha­sem volt félelmes. Igaz, hogy nem is adott s nem is találtam erre okot. O csinálja a maga meggyőződése szériád azt, a mit helyesnek lát, én csinálom a magam meggyőződése szerint azt, a mit helyesnek látok. Ez a helyes fel­fogás, és azt hiszem, hogy a t. ház ebből a szempontból, daczára annak, hogy önöknél van a többség, nekem ad igazat. (Elénk he­lyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Barta Ödön képviselő úr szintén személyes kérdésben szót kér. IBarta Ödön: T. ház! Nagyon rövid le­szeki/'A mit az igen tisztelt miniszter úr az én éleslátásomról s mindezekről a más tulaj­donságaimról beszédébe beleszőtt, azt én a maga értéke szerint honorálom. Nem veszem se többnek, se kevesebbnek, mint a mit a t. miniszter úr ezzel ki akart fejezni. Azt hi­szem, hogy annyira elég éleslátásom van, hogy a valódi magot ki tudjam szedni. Felszólalásom oka, hogy a t. miniszter úr nekem igen finom szavakban azt impntálta, hogy ón éleslátásom mellett láttam azt is, a mit elhallgattam, de az argumentácziónál az éremnek csak az egyik oldalát mutattam be, pláne mint a miniszter úr mondja, a szakasz­nak csak egyik rendelkezését. Hiszen a po­litikai vitatkozás terén, épúgy mint minden vitatkozás terén a szabály az, hogy nekem, mint támadónak, csak azt az argumentácziót kell felhoznom, mely a támadásra, alkalmas ; a védelemre alkalmas argumentácziót pedig a másik félnek kell hagyni. De én ezt sem tettem; nem hallgattam el semmit. A mikor egy példával illusztrálva azt kérdeztem a mi­niszter úrtól, megvannak-e a biztosítékok arra nézve, hogy azzal az 1889 : XXX. törvónyczikk 34. §-a szerinti hitelnyújtási maximummal óhajtja az öntözőcsatornákat létesíteni, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom