Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-618
08 618. országos ülés 1900, november 24-én, szombaton. Nem volt tehát más hátra, mint azokon az alapokon megindulni, a melyet a tapasztalás nekünk megjelölt. De különben ne méltóztassanak úgy kisebbíteni ezen ármentesítósi társulatokat. Beszédem elején előadatam azokat az adatokat, a melyek az ármentesítő társulatok működését illusztrálják. Méltóztassanak nekem mutatni társulatot akárhol, a hol annyi ember dolgozik, mint elnök, alelnök, mint választmányi tag, egészen ingyen ós önzetlenül. Méltóztassanak nekem mutatni ilyen anyagi irányú társula/fcoka/t. (Úgy van! TJgg tan! jobbfélől) Azért nem kell az ármentesítósi társulatok szervezetét kisebbíteni, mert azok úgy maradnak a saját érdekükben, de, a közérdekben is, úgy, hogy valóban ez a régi magyar táblabírák önzetlen fáradozására emlékeztet. Kossuth Ferencz képviselő úr, a ki ezekkel a kérdésekkel régóta nagy előszeretettel, és mondhatom, nagy sikerrel is foglalkozik, s a kinek tanácsával éltem ez alkalommal, ós szándékozom máskor is ez ügyekben élni, utal arra, hogy a külföldön az állam létesítette ezen csatornákat. De elfelejtette azt megmondani, — mert hogy nem tudná, azt nem föltételezhetem, — hogy már a külföldön is változik ez az irány, ós hogy már ott is az érdekeltek autonóm hatáskörébe akarják az ilyen munkálatokat átutalni. Hivatkozhatom e tekintetben az 1883-iki franczia törvényre, mely Francziaországban, a merev czentralizáczió hazájában ezen ügyeket az öntöző érdekeltségek körébe utalja,. De miután külföldről van szó, kiterjeszkedem még arra is, hogy a külföldön ezen öntöző-csatornák hogyan vannak, rígy-e, a mint Komjáthy úr véli, vagy pediglen máskéjjen. Komjáthy képviselő úr az ő olvasmányaira hivatkozik. Én nem kívánom kisebbíteni az ő olvasmányainak értékét; de úgy látom, hogy azon munka, melyet ő a törvényhozás minden ágazatában úgy a plónumban, mint a bizottságokban végez, elvonta őt attól, hogy ezen olvasmányai kimerítők legj^enek, ós igy ezen olvasmányainál ós azok alkalmazásánál némely kisebb hézagok mutatkoznak. A t. ház engedelmével bátor leszek egészen tárgyilagosan, minden szubjektív megjegyzés elkerülésével, röviden megismertetni a t. házat (Halljuk! Bajijuk!) a külföldi állapotokkal, hogy igaz-e az, a mit a t. képviselő úr és utána mások kifejtettek, hogy tudniillik az öntözés ós hajózás kérdései elválhatlan szoros kapcsolatban vannak és helyesen csak együtt ós egyszerre oldandók meg. Ez volt a tétel, melyet felállítani méltóztattak. Nézzük hát kissé, hogy van a dolog. És mielőtt erre rátérnék, közbevetőleg kell két dolgot megjegyeznem, habár Hieronymi Károly t. képviselő úr a dolognak erre a részére a kiterjeszkedett. Egyik az, hogy vízszabályozási szempontból más az eset a hajózási és más az öntözési csatornánál. A hajózási csatornánál a megoldandó czél az, hogy a viz sebessége minimális legyen. Az öntözési csatornánál az a czél, hogy a viz sebessége legyen olyan erős és oly eleven, — a szakértők igazat fognak adni nekem, — hogy az iszapot, a mely a vizben van, ne hagyja a mederben, hanem a sebesség erejénél fogva vigye tovább addig a földig, a melyet öntöz, és a melyet ezzel az iszappal meg kell termékenyíteni. Az oly öntözés, a mely az iszapot nem viszi tovább, a mely az iszapot nem viszi oda, a hol hasznát kell venni, az csak a papíron ér valamit. (Zaj a szélső baloldalon.) Még egy és pedig szintén vízszabályozási szempont van. (Zaj. Elnök csenget.) Ez a szempont az, hogy míg az öntöző - csatornáknál épen az esésre való tekintettel iparkodni kell a legmagasabb pontokon vezetni a csatornát, addig a hajózási csatornánál a víznyerés ós költségkímélés szempontjából iparkodni kell azt a legalacsonyabb völgyön vezetni. Azt hiszem, ez is világos. Azért foglalkozom e kérdéssel annyira, és azért leszek bátor a külföldi tapasztalatokra kiterjeszkedni, mert megengedem, hogy abban, a mit Komjáthy Béla t. képviselő úr és mások is e kérdésben mondottak, sok tetszetős dolog van arra- nézve, a ki a részletes adatokkal nem foglalkozott, s az ilyenre nézve megíryerő lehet az az okoskodás ós érvelés, a melyet a. t. képviselő úr felállítani méltóztatott. De térjünk most át a külföldre és nézzük, hogyan van ott a dolog: (Halljuk! Halljuk!) és azt hiszem, nem fog nekem ellent mondani Kossuth Ferencz t. képviselő úr, a kinek e téren nagy tapasztalatai vannak, ós a ki e csatornákat Olaszországban és egyebütt saját szemével látta. Olaszországban 2 millió hektárra terjed ki az öntöző csatornahálózat, de ebből csak két csatorna, a Naviglio Grandé és a Pavia csatorna hajózható ; az ezekből öntözött terület 40—50.000 hektár. Olaszország legnagyobb öntöző csatornája, a Cavour csatorna, melyre Kossuth Ferencz képviselő úr is hivatkozott, egyáltalában* nem hajózható. , Francziaországban hogy áll a kórdós ? Francziaországban az öntöző terület egymillió hektárra tehető, és daczára annak, hogy 8000 kilométert meghaladó csatornahálózata va-n, alig egy-kettő használtatik öntözésre. Indiában van a legnagyobb öntöző-csatornája a világnak: a gangesi; ez hajózásra nem használtatik.
