Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-618

618. országos illés líKM), november 24-én, szombaton. 69 Észak-Amerikában nagy mennyiségben vannak öntöző-csatornák ós hajózási csatornák. Észak-Amerika e részben nagy haladást mutat fel. E csatornák részben tényezői annak a versenynek, a meh

r

et velünk szemben kifejt. Észak-Amerikában a hajózási csatornák nem használtatnak öntözésre, ós az öntözési csatornák nem használtatnak hajózásra. Nem mondom, hogy nem kell iparkodni a két érdek egj^esítésére. Igenis kell, ebben igaza van minden szónoknak, a ki ezt hangsúlyozta ; igenis kell ott, a hol lehet, a főczél, a főérdék veszélyeztetése nélkül. A hajózó csatornánál az első szempont az, hogy az a hajózás érdekét szolgálja, de ha lehet, úgy kell csinálni, hogy az öntözés érdekét is szolgálja. Az öntöző-csatornánál az első szempont, hogy azon feladatot teljesítse, a melyre alkottatott, de ha; lehet, össze kell kapcsolni vele a hajózás érdekét is. (Helyeslés jobbfelöl.) Komjáthy Béla t. képviselő úr sok jóakarattal iparkodott köztem ós a kereskedelemügyi miniszter úr között bizonyos ellentétet kimutatni. Hát legyen meggyőződve a t. képviselő úr, sok sikerülhet neki, ismerve tehetségét ós munkaerejét, de ez a kis dolog nem fog neki sikerülni. A kereskedelemügyi miniszter úr külön is felhatalmazott annak kijelentésére, hogy helyesli ezen törvényjavaslatot, magáévé tette azt általánosságban ós részleteiben. 0 készíti a Duna-Tisza csatorna tervezetét, utána más csatornák tervezetét, a melyek a fennálló megállapodások szerint velem egyetértőleg lesznek engedélyezendők ós méltóztassék megnyugodva lenni, hogy ezen csatornák kérdésénél sem fog az öntözés szempontja figyelmen kivűl hagyatni. Azt hiszem, hogy ez a képviselő úr megnyugtatására szolgál és azért nincs szükség azon módosításra, a melyet Major Ferencz t. képviselő úrnak beadni méltóztatott. Áttérek gróf Zichy Jenő igen tisztelt képviselő úr nagyórdekü felszólalására. A t. képviselő úr felszólalása engem nem lepett meg, mert ő ezen kérdésekkel régóta előszeretettel foglalkozik. Neki régi nézete az, hogy a hajózás és öntözés kérdéseit csak egyszerre, együtt és egjrmással elválhatlan kapcsolatban lehet megoldani. De ha már ő, a ki annyit tett a közgazdaság terén, ilyen nézettel lép fel a javaslattal szemben, engedjék meg a t. ház tagjai, hogy én egy más férfiúra hivatkozzam, egy politikusra, a ki Magyarország legkiválóbb politikai alakjai közé tartozik, de a ki ma; már nincs az élők közt; ő a történeté. Mikor azon férfiú, a ki kora ifjúságát ós éltének alkonyát a legmagyarabb folyónak ós legmagyarabb vidéknek szentelte, megválasztatván a Tisza völgyi társulat elnökóvó, elmondotta beszédét, hattyúdalát, végrendeletét a Tisza völgynek, akkor úgy nyilatkozott, hogy megcsináltuk az ármentesítést, megcsináltuk a belvíz-szabályozást, sokat tettünk, de ez mind félmunka, ha, nem jön utána az öntözés. És gyönyörűen indokolta, hog}

7 miért. Nem lehet szebben indokolni, hogy miért kell épen az Alföldnek az öntözés és miért épen a legveszélyesebb az Alföldnek az exisztencziája öntözés nélkül, Azt mondta, hogy végtelen a termékenysége annak a földnek, a, mely az Alföldön elterül, de ezt a földet ezer ós ezer éven át víz járta. Ez a föld a szivacs jellegét öltötte fel ós ez a föld csak vízzel ér valamit. Ha a vizet elvezetjük, hogy áradásoktól megkíméljük, akkor, ha e földet állandóan termékenynyó akarjuk tenni, más alakban vissza kell azt oda vezetni, mert a nélkül boldogulni nem fogunk. Ez a férfiú a megdicsőült gróf Andrássy Gyula volt. 0 nem kötötte feltételhez az öntözés kérdését, nem mondta, hogy tegyük ezt elvkor, tegyük ezt akkor, majd ha ez elkészül,, majd ha az elkészül, majd ha meglesz egy csatornatervezet Magyarországra, a mi évek hosszú sorának munkája, Ismerte az idvezűlt gróf Andrássy Gyula a magyar embert, ismerte annak természetét, tudta;, hogy az elodázásra, a halasztásra, nagyon sok ember és nagyon sok argumentum van. de az alkotásra, a cselekvésre nagyon kevés. (Úgy van! Úgy van! a kőiében és jobbfelöl.) Ezen reminiszczencziák után engedje meg a t. ház, hogy Komjáthy Béla t. képviselő úrra visszatérjek. A t. képviselő úr és utána az ő barátja Barta Ödön t. képviselő úr ez alkalommal is, mind minden más alkalommal, a kisemberek érdekét, (Halljuk! Halljuk!) szembeállítja a nagyoknak érdekével. Komjáthy Béla t. képviselő úr, a mint szokta tenni a házban és bizottságban és mindenhol, a hol szerencsés vao-vok vele találkozhatni ós vitatkozhatni, mindenütt, lépten-nyomon úgy akar engem bemutatni, mint a ki a nagj^emberek. a nagy urak érdekében dolgozom ós a kisemberek ügyére elég figyelmet nem vetek. A t. képviselő úr úgy látszik, hogy bort iszik és vizet prédikál. Már beszédének egy más részében — igaz, egy más vonatkozásban — azt méltóztatott mondani, hogy a divergális erőket konczentrálni kell, egyesíteni, összpontosítani, nem szótforgácsolni. Gyönyörű mondás, de kérném az alkalmazást is. Azt hiszem, olyan társadalmat, mint a magyar társadalom •— a mi kevés számunkat tekintve, — széttagolni, azt akár osztályok, akár felekezet, akár kis- és nagybirtok, akár kis- és nagyipar szerint megbontani nem helyes dolog. (Ig<iz! ügy van! jobbfelöl.) Ezt a luxust megengedhetik maguk-