Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-617
61Í. országos ülés 1900. november 23-án, pénteken. 51 visszakerül az ó kezükbe, rémülnek meg, hogy mit is adtak gyermekeik kezébe. ; A t. miniszter úr védelmébe veszi Shakespeare munkáit, különösen pedig a, királydrámáit. Barta Ödön: Nem szorultak védelemre! Molnár János: Ha a t. miniszter úr tisztelője Shakespearenek, ón is az vagyok. Nem is Shakespeare ellen irányúit felszólalásom, nem is az S munkáinak korrajzi ós történeti kiválósága ellen, a mint azt a t. miniszter úr felhozza, hanem csak azt kívántam, hogy megválogassuk Shakespeare jeles munkáit és csak olyan részleteket adjunk az ifjúság kezébe, a; melyek oda valók. (Felkiáltások: Angliában i < használj l-t) Majd mindjárt megmutatom, hogy Shakespeare hazájában is megrostálják Shakespearet. Azt, amit a t. miniszter úr is említett,hogy Angliában is olvassák Shakespeare munkáit, különösen pedig a King Jolm-t, ón már hallottam néhány héttel ezelőtt; és mit tettein? írtam azonnal Londonba az érseki hivatalba, és felkértem az érseki titkárt, szíveskednék nekem megküldeni John Ringnek azt a kiadását, a melyet ott az iskolában használnak, még pedig úgy az államiban, mint a katholikus intézetekben, mert erősen meg voltam gj'őződve hogy képtelenség, hogy ott Shakespearenek, olyan kiadását, mint a, milyen a magyar, a melyről itt szó van, az ifjaknak a kezébe adják. íme, néhány napra reá megküldték nekem onnan az érseki hivatalból Shakespearenek ezt a King John czímű munkáját azon jelentéssel, hogy ezt a kiadást használják az iskolákban, még pedig a katholikus iskolákban épúgy, mint az államiakban és vice versa. Én ezt összehasonlítottam — mert meg vannak nekem Shakespeare összes munkái angolban —- a nagy munkával és azt láttam, hogy a leggondosabban van az megválogatva és nincsenek benne azok a dolgok, a melyek a magyar fordításban ben vannak. Hogy erről meggyőződhessék a t. miniszter úr ós a t. ház, ezennel leteszem a ház asztalára, ós hogyha a t. miniszter úr ebben meg fogja nekem mutatni azokat a részleteket, a melyek a magyar kiadásban ben vannak, én szívesen ós köszönettel veszem válaszát tudomásul, de míg azokat nem fogja nekem megmutatni, — azt pedig sohasem fogja tehetni, — válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés balfelöl.) Wlassics Gyula vaUás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! A t. képviselő úr azonnal válaszának elején arról panaszkodott, hogy az interpelláczió alkalmával milyen heves támadásoknak tette _ őt ki a. liberális sajtó, meghurczolta stb. Én ezt nem hoztam volna fel, hanem mondhatom, ép az önök orgánumában ebből az alkalomból akkor, mikor az egész kérdésről mást, mint a t. képviselő úr interpelláczióját nem ismertek, azt irta rólam, — nem szégyenlein, ha most az ország közvéleménye megtudja — hogy »azt a kultuszminisztert pedig meg kell vesszőztetni, (Zaj a jobboldalon.) mely kultuszminiszter oda vetemedett, hogy ezt a János királyt ajánlotta«; természetesen mindig abból a feltevésből indulva ki, hogy az iskoláknak kézi könyvül. Ily hangot a liberális sajtó egyáltalán nem használt. (Ellenmondás balfel ől) Molnár János: Majd megmutatom Vészi József úr lapját, sajnálom, hogy el nem hoztam! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr iránt azzal a lovalhassál tartozom, hogy kijelentsem, hogy maga a képviselő úr ón nekem e tekintetben annak adott kifejezést, hogy ő sem tartja helyesnek azt a, hangot, mely hang ellenem, az ő orgánumában használtatott. (Mo.gás a jobboldalon ) Ismételve Id kell jelentenem, — mert nem jó a kérdéseket összevegyíteni és nagyon jó a kérdéseket széjjel tartani, a melyek felett a, képviselőháznak ezen alkalommal, mikor tudomásul veszi, vagy nem veszi tudomásul a választ, határoznia kell ós itt a különbséget meg kell vonni a, tankönyv és az iskolai könyvtár számára ajánlott könyv között. Bárki megtekintheti pedig az aktákat, melyek szerint a kifogásolt könyv az iskolai könyvtár számára való beszerzésre ajánltatott. Az iskolai könyvtárból pedig nem lehet a könyveket a növendékeknek szabadon kivenniök, hanem ott van egy tanár, a ki ellenőrzi a könyvtárt és kiadja az olvasmányokat. Molnár János: Miért szerzik be, ha nem lehet? (Zaj a jobboldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megmondom mindjárt. Például a tanítóképzőkben miért nem lehetne odaadni a János királyt annak a tanuló ifjúnak, a ki egy pár hónap múlva, ki fog menni és már tanító lesz. Ezek már nem kis gyermekek, meg-kell mindig nézni, kinek a kezébe adják. Azért szerzik be továbbá, mert mikor valamely irodalmi, történeti, szépészeti kérdést tárgyal a tanár, kiveszi a könyvtárból és együtt olvassák azokat a részleteket. Tehát meg van ennek az ajánlatnak a maga, rendeltetése, mert egyrészt, a könyv bizonyos részletei olvastatnak az iskolában is, másrészt vannak a felsorolt intézetekben olyan érett növendékek is, kiknek kezébe lehet adni, mert akárhán}' abban a korba,n igen jelentőségteljes esztétikai tanulmányokat is ir. Én a klasszikusok csonka kiadásainak határozottan ellene 7*
