Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

422 <?32. országos ülés ,1900. deczember 17-én, hétfőn. bennüli annak érzetét, hogy ha kimentek is bizonyos okokból, vagy általában indíttatva.. érezték magukat kimenni, hogy maguknak ottan keresetet, vagyont szerezzenek, azért ne szakadjanak el egészen Magyarországtól ós azzal a godolattal foglalkozzanak, hogy majd ismét visszajönnek, a mint hogy igen sokan vissza is jönnek. Én érintkezésben is vagyok mint miniszterelnök ós mint belügyminiszter egy pár ottani hírlappal, sőt ezen túlmenőleg azzal az eszmével is foglalkozom most, hogy ott-egy tisztán hivatalos ellenőrzés alatt álló kivándorlási ügynökségnek felállítása esetleg nem volna-e czélszerű, nem volna-e helyes a végből, hogy egyfelől a már elkerülhetlen kivándorlást irányítsuk, (Helyeslés.) másfelől az érintkezési pontokat tápláljuk és fenta.rtsuk, ós azokat a, kötelékeket ápoljuk, a melyekkel talán a legalkalmasabb módon lesz lehetséges az ilyen kivándorlókat az anyaországhoz csa/tolni. (Helyeslés jobb/elől.) Én ezzel az eszmével foglalkozom, ez a kórdós még nem érlelődött ugyan meg eléggé ós az eszme nincsen végleg megállapítva, de foglalkozom vele, és ezen eszmét keltették bennem a múlt hetekben leginkább Mármarosmegye egyes részeiben ruthón nemzetiségű hazánkfiai között mutatkozott tömeges kivándorlási mozgalmak, a melyekkel szemben igyekeztünk lehetőleg temperálókig', irányítólag hatni, természetesen a lehetőség határain belül, mert hiszen az elé akadályt vetni, azt általában eltiltani lehetetlen. Ezen törvénynek, a melyet ma a t. képviselőház tárgyal, egyik indoka ós ezólja az, hogy a kivándorlást lehetőleg mérsékelje ós annak továbbterjeszkedését lehetőleg meggátolja. A mi a konkrét kérdést illeti, a melyet Barta Ödön t. képviselő úr hozzám intézett, hogy a< magyar görög-katholikusok oly számmal vannak Amerikában, hogy ha ott püspökségek állíttatnak fel, okvetlenül biztosítani kell azt és helyes és jogosult kívánság, •miután sokkal több a magyar kivándorlók száma, hogy legalább is az egyik püspökség magyar emberrel töltessék be, és hogy ezen kérdésnek a megoldását a kormány Rómában sürgesse és lehetőleg jó irányban igyekezzék dűlőre vinni, •— voltam szerencsés e részben a pénzügyi bizottságban is egy hozzám intézett kérdésre válaszolni, és körülbelül azokat mondhatom most is, a miket akkor mondtam, hogy igenis a kérdésnek ezen részével foglalkozunk, ez a kérdés már terjedelmes iratváltásnak tárgyát képezi és folyik e felett az érintkezés a külügyminiszter útján Rómával. Tárgyaljuk a kérdést. Épen csak a napokban is kaptam egy iratot a dologban. A kérdés semmi körülmények közt sem kerüli el figyelmünket ós azt a magyar kormány a kezeiből elejteni nem fogja. Én és a kultuszminiszter úr, ketten visszük e püspökség dolgát és abban a nézetben vagyunk ós voltunk elejétől fogva, hogy a memryiben ott püspökségek felállíttat- nak, az egyik püspökséget okvetlenül magyar emberrel kell betölteni. (Élénk helyeslés jobb fel öl.) Ettől az állásponttól el sem fogunk állani. Lehet, hogy nem lesz püspökség felállítva és más módját fogjuk találni a kérdés megoldásának ; de arról már most biztosítom a t. házat, hogy gondoskodunk oly módról, mely ott a magyar állani érdekét megóvni képes legyen ós oly szervről, niely alkalmas arra. hogy a kórdós kielégítően megoldassék. (Helyedés jobbfelől.) A kérdés megoldása tehát okvetlenül olyan lesz, hogy akár püspöki, akár más minőségben, magyar ember legyen ott alkalmazva. (Elénk helyeslés jobb felől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Hogyha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tétel nem támadtatván meg, határozatképen kimondom, hogy ez elfogadtatott. Molnár Antal jegyző (olvassa): Dologi kiadás 219,695 korona. Elnök: Nem lévén észrevétel, elfogadtatott. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: T. ház! x4.z ülést újból megnyitom. Molnár Antal jegyző (olvassa): A fiumei ós a. magyar-horvát tengerparti kormányzó ós személvzete költségei. Szernélvi járandóságok 70.880' korona. Lxdtáts Gyula! Lukáts Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Másfél száz esztendeje annak, hogy Fiume, ez' a kis olasz ajkú, tengerparti város, Magyarországhoz csatoltatott. Azóta a város lakossága, búban-bánatban kitartott Magyarország mellett; velünk örvendezett, ha örömünk volt, velünk bánkódott, ha szomorú napok nehezedtek nemzetünkre. Közmondássá vált a város magyar hazafisága, méltán nevezték szent István koronája legszebb gyöngyének s nem csoda, ha Magyarország mindenkor dédelgette e kedves, s reánk nézve is értékes városkát. S Fiume minden időben iparkodott e szeretetet meghálálni. Mikor az erőszak uralma alatt bűn volt magyarnak lenni, Fiume akkor is, •a börtönajtók fenj^egetóse daczára, tüntetett magyar hazafiságával s mikor nemzetünk emble-