Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

<132. országos ülés 1900. deczember 17-én, hétfőn. 423 máját, a háromszínű zászlót összetépték s otthonunkban hiába kerestük volna azt. idegenben. a szellő meg-meg lobogtatta a magyar trikolort azon kis házikók fölött, melyekben kivándorolt fiumeik laktak. És most, ha hírlapjainkat olvassuk, Isten különös csodájára, hiába keressük a régi, hű, magyar Fiumét, helyette látjuk a revoltans Fiumét; azok a hazafiak, kik 30 esztendővel előbb magyar hazafiságukért örömmel tűrték a börtönbüntetést, most azt kérdik, érdemes volt-e annyit szenvedni ezért a jogtipró Magyarországért. Engedje meg a t. ház, hogy keressem, kutassam ezen nagv változásnak valódi okát. (Halljuk!) Mert Fiume olasz ajkú lakosságának hazafiságát nem lehet egy mórtékkel mérni a mi magyar hazafiságunkkal, első tekintetre az látszik, mintha Fiumét tisztán csak anyagi érdekek kötnék Magyarországhoz s mert Fiume túlhajtott igényeit nem bírták kielégíteni, ezért lohadt le náluk annyira a magyar hazafiság. Így beszélnek Fiume ellenségei. Pedig ez téves felfogás. Hisz mikor a fiumei vasút elkészült s a kikötő munkálatok nagy része befejeződött, egy évekig tartó krízisen ment át Fiiűne lakossága, melyhez járult a fuvardíjak óriási hanyatlása, a vitorlás hajók rohamos devalvácziója; tehát Fiúménak Magyarországhoz visszacsatoltatása első éveiben, a remélt anyagi fellendülés helyett egy majdnem teljes anyagi pusztulás következett be. ós mégis, Fiume hazafiságán a legkisebb csorba sem ejtetett. Vagy később, mikor a kormány által egyes magyarországi bankoknak pazarul osztogatott refakcziák által, az eddig vagyonos fiumei kereskedők nem birtak többé konkurrálni a dédelgetett bankokkal s mikor ezek a bankok alattomos úton-módon, a szállítólevelek s egyéb kereskedelmi okiratok elcsempészésével, — a mikről majd máskor fogok szólani — a féltékenyen őrzött kereskedői titkokat a maguk részére elkobozták, kihasználták s a fiumei kereskedőket tönkre tették, ezek csak orvoslásért folyamodtak a kormányhoz; s a kormány látva az istentelenséget, mit pártfogoltjai a fiumeiekkel elkövettek, a forgalmi bank révén hozzá is látott az orvosláshoz, oly formán, hogy az orvosság rosszabb volt a betegségnél. A virágzó fiumei kereskedés átvándorolt a bankok bureaujába, a tönkretett kereskedők elmélkedhettek a magyar kormány jóakaratú gondolkodásáról, de nem renitenskedtek, s kipróbált hazafiságuk meg nem változott.. És Fiume népének anyagi érdekein akár hányszor vágtak eret, azt fájlalták ugyan, de solm nem jutott eszükbe ezt a, magyar nemzet rovására írni, soha. csak egy perezre sem rendűit meg magyar hazafiságuk. Tehát a. Fiúméban beállott változást tévesen vezetnénk vissza anyagi okokra, annak egészen más oka van, az, hogy Fiume hazafiságának alapját képező intézményeket, a magyar kormány meggondolatlanul lábbal tiporta. Mert jöjjünk tisztába azzal, mi az-a fiumei hazafiság? s miért magyar hazafi a fiumei, polgár ? Fiume egy szlávoktól körülgyűrűzött olasz oázis. Magas olasz kultúrával, nagy kereskedői hajlamokkal. Nyelvben különbözik tőlünk, faji egység nincs köztünk s e mellett egy egész idegen ország van közéje s Magyarország közé ékelve. Ettől a néptől, tán senkisem várhatja azt-a hazafiságot, a, mi bennünk magyarokban van, kik ezt a megmagyarázhatlan érzést a magyarvértől öntözött göröngyből s magyar vérrel táplált fűszálból szívjuk magunkba. Fiumét uralta Velencze, osztrák, Napóleon, horvát s magyar. Ezek valamennyien, mint eltiporttal bántak Fiúméval, egyedül a magyar volt az, mely mindenkor respektálta Fiume szabadságát, Fiume autonómiáját. A magyar volt az, mely Fiumét kereskedelmi emporeumára kívánta kreálni s védője volt a város szabad intézményeinek. Innét datálódik Fiume magvai' bazafisága ; autonómiája, szabadsága volt mindenha e város palládiuma s a ki ezt tiszteletben tartotta, ahhoz ragaszkodott önzetlenül ez a kis város, de hazafias érzülete próbára, tétetett, mihelyt valaki e palládiumát rongyokká tépte, a mint ezt igen szépen kifejtette Maylender Miébe barátom, az ő podesztai székfoglalójában. S mi történt? Fiume pápább volt a. pápánál s az ő szabadságát, autonómiáját védő magyar nemzetben, magyar kormányban annyira megbízott, hogy a városnak közigazgatási vezetését, szívesen hagyta 30 esztendőn keresztül azon férfiak kezében, kiket részére, a kormányzó útján a magyar kormány kijelölt. Értem alatta, azt, hogy a. fiumei ]3olgár minden tartózkodás nélkül választotta meg a reprezentanza tagjaivá., azon polgárokat, kiket részére a fiumei kormányzó kijelölt. Harmincz esztendeig uralkodott ez a kormány kegyéből való fiumei reprezentanza ; hű expoziturái voltak a magyar kormánynak, de hűtlen sáfárai Fiume igazi érdekeinek. S mikor a A^árosházán Fiume anyagi és erkölcsi érdekeit csak Csáky szalmájának tekintették, akkor egyszerre fordulat állott be Fiume város municzipális gondolkozásában s megalakult az autonomista párt, mely politikai kérdésekben