Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-632
632. országos ülés 1900. Molnár Antal jegyző (olvassa): Közigazgatási bíróság. Rendes kiadások, XIII. fejezet, és VI. fejezet 3. czírn. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások, V. fejezet. Kiadass. Rendes kiadások. Személyi járandóságok 524.594 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Dologi kiadások 33.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : Nyugdíjak 46.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (Avassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. A magyar királyi közigazgatási bíróságnál alkalmazott nős, vagy családos szolgák rendkívüli segélyezésére 1420 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa).- Miniszterelnökség. Rendes kiadások, XIV. fejezet, 1—3. czím és VI. fejezet 4. czím. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások, VI. fejezet, 1—5. czím. Beruházások, II. fejezet. Rendkívüli bevételek, II. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások. A,miniszterelnökség költségei. Személyi járandóságok 267.174 korona. Lukáts..Gyula jegyző: Barta Ödön. Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Egy mindnyájunkat közelről érdeklő nem pártpolitikai, hanem országos, nemzeti, politikai kérdést óhajtok a miniszterelnökség tételénél a t. ház szíves figyelmébe ajánlani. Óhajtom, hogy a t. miniszterelnök úrnak mód nyújtassék arra, hogy ebben a kérdésben nemcsak a közvetlen érdekeltek, hanem azokkal együttérző magyar érzelmű honfitársaink megnyugtatására olyan kijelentéseket tehessen, a melyek a felmerült ós igazán komoly színben jelentkező aggályokat eloszlathassák. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Méltóztatnak tudni, t. ház. hogy a legutóbbi időben meglehetős élénk eszmecsere, sőt mondhatnám, támadás tárgyát képezte pusztán már az a kérdés is, A^ajjon a magyarországi görög-katholikus felekezet helyesen ruthóneknek neveztessék-e, vagy pedig görögkatholikus magyaroknak ? Semmi kétség az iránt, hogy úgy történelmi tradicziók szerint, mint az ország nemzeti politikája szempontjából más elnevezés az egyes felekezetekhez tartozó magyar állampolgárokat nem illetheti meg, mint az, hogy »magyar«, tekintet nélkül arra, hogy vájjon vallásfelekezet szerint ilyen, vagy olyan elnevezésű felekezethez tartozik-e. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A. kérdésnek ezen tárűeczember 17-é,n, hétfőn. 419 gyalása közben, t. ház, nem esett szó a görögkatholikus magyarok zöméről, hanem csak azokról, a, kik egy bizonyos irányú mozgalom megindításának ólén állanak és láthatólag elfeledkeztünk arról, hogy a görög-katholikus magyarok nemcsak ezen ország területén, hanem a külföldön, oly tömegben élnek, hogy azokkal foglalkozni nemcsak politikai, de nemzeti, állami kötelesség. Különös jelenség az, t* képviselőház, hogy a magyar állampolgárt, a mig itthon van, úgy, a hogy, de legalább mégis valamennyire gondozza az állam, bár néha bizony olyan módon, hogy nincs köszönet benne. (Derültség.) De legkülönösebb az, hogy egyben eltérünk az idegen a külállamoktól. Minden más állani a maga alattvalóját, polgárát még fokozottabban magáénak tartja, ha kimegy, még érzékenyebben gondoskodik és figyel arra, hogy az illetőnek valami olyan bántódása ne essék, a mely bántódás közvetve az illető állam prestige-ét szállíthatná le. Csak a magyar az, a ki ha egyszer kiment a külföldre, hazátlan, (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Arról nem gondoskodik senki, az ott egy res nullius, egy hódításra alkalmas anyag, abból, ha saját hazafisága meg nem védelmezné, a hazafiságot kiölheti mindenki, azt csábíthatja, izgathatja, lázíthatja, téritheti mindenki, mert a, magyar államnak támogató keze a magyar állampolgár számára a külföldön nincsen. Nem is sporadikus jelenség ez, t. ház, hanem általánosan érzett baja. a magya.r állampolgárnak, akárhol él, akárhova megy. Igaz. azt mondhatnók erre, hogy ne menjen ki. Ez volna a legkívánatosabb, ha. a. magyar államnak a berendezkedése olyan lenne, hogy állampolgárai ne kívánkozzanak a külföldre. Ne kívánkozzanak oda, ne legyenek kénytelenek mindennapi kenyerük megkeresése végett itt hagyni őseik földjét, ne legyenek kénytelenek kivándorolni. Ez volna az ideális állapot, e felé kell törekednünk mindnyájunknak. De a míg ez meg nem történhetik, meg nem valósulhat, addig állami és erkölcsi szempontból elodázhatatlan kötelessége a kormánynak az, hogy a külföldön élő jiolgárok minden jogviszonyát éber figyelemmel kísérje és azoknak minden irányban azt a támogatást adja meg, a mely támogatásban a magyar állam tekintélye kellő módon megnyilvánulhat és megkell, hogy nyilvánuljon. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, nincsen így. Nem czólom ezen felszólalásom keretében részletes bírálat alá venni azt a berendezést, a melynek ez szintén egyik tünetét képezi. Ha a magyar állam teljesen önálló és független volna, ha ennek ŐÍ3*