Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-632
882, országos ülét 1900. deezember 17-én, hétfőn. 411 tatlanúl nem lesznek fedezhetők ezen öszszegből, hogy a megfelelő intézkedéseket megtegyük, illetőleg a szükséges intézkedések iránt a képviselőházhoz forduljunk. Kérem az eredeti szöveg elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki szólani nem kivan, úgy a vitát bezárom. . Barta Ödön; T. ház! A t. miniszter úrnak mostani kijelentése után, melylyel kilátásba hebyezi, bogy a kormány a valódi szükséglethez képest tudni fogja kötelességót, a mit csak úgy érthetek, hogy a valódi szükséglethez képest a immkát nem íogja abbahagyni, módosítványomat visszavonom. Elnök: Miután Barta Ödön képviselő úr módosítványát visszavonta, kijelentem, hogy a törvényjavaslat 1. §-a eredeti szövegében elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2. és 3. §-ait; megjegyzés nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a javaslat részleteiben is le lóvén tárgyalva, annak harmadszori olvasását a legközelebbi ülés napirendjére tűzöm ki. Következik a kisebb tárczák 1901. évi költségvetésének (Irorn. 885. 905, 920) folytatólagos tárgyalása, még pedig: Állami adósságok, VII. fejezet, .1. czím: Az 1867 : XV. törvónyczikkben elvállalt államadóssági járulék 2,300.000 korona. Kivan valaki hozzá szólani? (Nem!) Ha szólni senkisem kivan, akkor a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólani. \Lnkács László pénzügyminiszter: T. kóp^melőkáz! (Halijai-.' Halljuk!) Komjáthy Béla képviselő úr a múlt ülés végén egy hoszszabb beszédben többrendbeli kifogást emelt az állami költségvetési előirányzat azon fejezete ellen, a melyben az állami adósságok irányoztatnak elő, és igen szigorú bírálat tárgyává tette az előirányzatot. Nekem kötelességem lett volna azonnal felszólalni, ós hogy ezt nem tettem, méltóztassanak egyedül annak a körülménynek tulajdonítani, hogy hosszasan tartván a beszéd, két óra már elmúlt, a midőn t. képviselőtársam azt befejezte, ós ón nem akartam a t. képviselőház kifáradt türelmét akkor újból próbára tenni; de természetesnek fogja találni a t. képviselőház, hogy felhasználom az első alkalmat, hogy^ szeremé észrevételeimet megtegyem azokra, a miket t. képviselőtársam elmondott. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam olyan dolgokat említett ugyan fel, a melyek felett közöttünk már többször volt vita, a melyeket megbeszéltünk már több alkalommal a pénzügyi bizottságban ós ha nem csalódom, itt a ké|)viselőházban is, legutóbb azonban a zárszámadási bizottságban részletesen tárgyaltunk, és ha nem sikerült nekem t. képviselőtársamat akkor meggyőznöm arról, hogy fejtegetései nem birnak alappal, kevés a reménységem, hogy ez alkalommal sikerű lend t. képviselőtársamnál ezt a czólt elérni. És hogy mégis felszólalok, azt tisztán azért történik, mert kötelességemnek tartom megvédelmezni az előirányzatot, és mert nem engedhetem meg, hogy bizonyos dolgok a közvélemény előtt úgy állíttassanak oda, mint megdönthetetlen igazságok. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam egy hosszabb történelmi visszapillantás és egy elméleti fejtegetés után legelőször is azt a tételt állítja fel, hogy minden valótlan és minden elburkolt tétel, a mely a költségvetésben megjelenik, az országnak kárára van. Midőn ezt a tételt hallottam, t. képviselőház, komolyan megdöbbentem, hogy vájjon micsoda valótlanságokat és micsoda elburkolt tételeket fedezett fel t. barátom a költségvetési előirányzatban, mivel ilyenekről nekem tudomásom nincs. Később azonban, midőn t. barátom tovább fejtegette a kérdést, meggyőződtem arról, hogy itt olyan állításokkal állok szemben, a melyek régi ismerőseim, a melyekről azt hihettem, hogy azok már az elhasznált fegyverek lomtárában vannak, mivel anak idején többször legjobb tudomásom és erőm szerint törekedtem azokat a maguk értékére redukálni. T. képviselőtársam azonban itt újból felhozta azokat ós én, habár talán az ismétlés hibájába fogok is esni, kötelességemnek tartom azokkal foglalkozni. (Halljuk!) Mielőtt azonban t. képviselőtársam tulajdonkópeni kifogásaira rátért volna, elpanaszolta, hogy a mi költségvetéseinkben nincs meg a kellő rendszeresség; hogy a kormány önkényesen jár el a költségvetés összeállításánál, és a, következőkben preczizirozza a maga kifogásait (olvassa): »Az sohasem volt megállapítva, hogy mi képez rendes, mi képez rendkívüli kiadást, vagy beruházásokat. A kormánynak e részben teljesen szabad keze volt. Ezen a. bajon még az 1897 : XX. törvényczikk sem segített. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ma sincsen meghatározva, hogy a kiadási rovatban mi az átmeneti kiadás, mi a beruházás; mi tartozik az egyikbe, mi a másikba; ennek a meghatározása ma is tisztán a kormánynak belátásától függ*. Hát ón úgy látom, hogy t. képviselőtár-, sam figyelmét pénzügyi búvárkodásai közben bizonyos dolgok elkerülték, a melyeket, ha ismert volna, ezt az állítást nem koczkáztatta 52*
