Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-631

leczember 1-Vén, szombaton. 3^4 «81. országos ülés IHOO. d Nagyon ismerem én azt az ellenvetést, hogy mit törődünk mi Ausztria viszonyaival azokhoz nekünk semmi közünk, a míg a recziproczitás megvan, stb., — hisz már unalomig vannak ezek a mondások a közéletbe kidobva : ón azokat ismételni nem fogom. De a, mikor odaát Ausztriában épen inost választási mozgalom folyik, a melynek megindítása alkalmával hivatalos plakátokon szólították fel a közönséget arra, hogy ez az utolsó kísérlet az alkotmányosság hefyreállítására, ós ezt a felhívást nem egyik vagy másik párt, nem egyik, vagy másik nemzetiség bocsátotta ki, hanem az a hivatalnok-minisztérium, a mely most a kormányzat élén áll; a mikor az a minisztérium még az utczasarkokon is hirdeti, hogy ez az utolsó kísérlet az alkotmányosság helyreállítósára,, akkor a, százezrével kiadott plakátokkal szemben ne akarjuk mi itt vitatni, hogy Ausztriában alkotmányos viszoiryok uralkodnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én részemről — és ne méltóztassék ezt szerénytelenségnek venni, inert azon kötelesség folytán, a mely engem ide hozott, jogom van hozzá — tiltakozom az eben, hogy Magyarország közvéleményében immáron hónapok, sőt évek óta minden alkalmas pillanatot felhasználnak arra,, hogy úgyszólván be akarják szuggerálni a közérzületbe azt, hogy a 14. §. alkotmányos, mert ennek a köztudatba nem szabad átmenni, mert ilyen előzmények után ós azok után, a, miket jelenleg .tudunk az osztrák választásokról és a mikről a miniszterelnök úrnak bizonyára jobb informácziója, van, nem szabad megint olyan dolgokat jelentenünk, a melynek segítségével nemzetünknek ós alkotmányunkban lefektetett jogainknak érvényesülését eleve megakadályózzuk. (Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) Nem is akarok tovább belebocsátkozni az ausztriai viszonyokba, nem akarok róluk megemlékezni. Azt hiszem egyszerűen kötelességemet teljesítettem akkor, a midőn a 14. §-szal szemben kifejtettem és előadta pontot, a mely tiszta és zavartalan. (Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház ! Az előttünk fekvő törvényjavasat az 1901. évben kiállítandó xíjonezok megajánlásáról szól. Ezt a törvényjavaslatot, a, mely nemzetünk ősi jogaiba, jussába ütközik, a mely törvényjavaslat továbbra is fenn akar tartani oly intézkedéseket, a melyek ellenkeznek a pártnak, mefynek szerény tagja, vagyok ós a melynek megtisztelő bizalma folytán felszólalok, politikai hitvallásával, annak dogmájába ütközik, ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, azt visszautasítom. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon!) Visszautasítom azért, mert a közös ha.clseregnek fogalma ellenkezik összes fennálló törvényeinkkel, még azokkal a törvényekkel is, a melyek alapján Önök megválasztattak, a melyek alapján Önök ott a többséget képezik ós a kormányzatra, befolynak ós a nemzetet vezetik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellenkezik az 1867 : XII. törvónyczikkel, a mely nem ismer közös hadsereget, hanem "a mely 11. és 12. §-aiban csak a magyar hadsereg kiegészítéséről beszél. Egy erőszakos belemagyarázás, egy erőszakos félremagyarázás képezi az alapját a közös hadseregnek. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Magyarország védelme pedig, Magyarország hadi ereje pedig a törvényen kell, hogy alapuljon, nem pedig erőszakos félremagyarázáson, ós belemagyarázáson. (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon.) T. ház! Felvetődött az a nagy eszme, hogy ez a, közös védelem a pragmatika, szánk czión alapúi; előkelő jogtudósok vitatkoztak pro és kontra e házban, a közjogi vitákba kiváló fegyverzetű emberek szólottak bele. Én nem akarok most közjogi vitába bocsátkozni, de reasszummálva mindazt, a mit józan eszein az itt évek óta elhangzott vitákból bennem megérlelt, előttem is kétségtelen az a nagy ós általunk mindig fentartandó elv, hogy csakis a kölcsönös védelemről van szó a pragmatika szankezióban, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a, mely különben—sohasem volt alaptörvény, a melyet alaptörvénynek nem ismerhetünk el, mert a magyar jogtudomány nem ismer alaptörvényeket, a, mely épen olyan törvény, mint más és ép úgy megváltoztat-^ ható, mint bármely más törvény; tiltakozom* az ellen és e tiltakozást, azt hiszem, fenn fogja mindig tartani ez a párt. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) A pragmatika szankezió szerint csakis a kölcsönös védelemről lehet szó, de egy szóval sem emlékezik meg arról, hogy micsoda módozatok szerint történjék ez a közös védelem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ez így van, kitűnik az általunk katonai ügyekben régebben hozott törvényekbői, kitűnik az 1.841: XLIII. törvényczikkből, a, melylyel megszavaztunk hat gyalogezredet, kitűnik az 1802:1. törvényczikkből, kitűnik az 1845: II. törvényczikkből ós kitűnik végre az, hogy a pragmatika szankezióra vonatkozó előadásom megfelel a valóságnak, az _ 1867: XII. törvónyezikk 11. és 12. §-ából. (Úgyvan! a szélső baloldalon.) Törvényeinkbe mindenüvé beigtattuk e nemzet hatalmát, e nemzet önállóságát, e nemzet függetlenségét, és. végignéztük ezt a mai napig; mindenütt le van fektetve törvényeink- r ben az az eszme, hogy nemzetünk önálló ós független: újabb törvényeinkkel ezt öregbíteni