Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-631

fiSI. országos ülés 1900. deczember 15-én, szombaton, 385 iparkodtunk, — de csak papiroson. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, igen tisztelt ház, egy nemzet, a mely nem rendelkezik önálló had­sereggel; egy nemzet, a melynél a véradó feletti rendelkezési jog nem a saját kebeléből, a saját szivéből fakad és nem egyedül a saját országának megvódelmezósére irányúi; az olyan nemzet, a mely nem rendelkezik önálló had­sereggel, az a nemzet nem bír önállósággal, az a nemzet nem bir függetlenséggel, árinál a nemzetnél, bármiként van is meg törvényei­ben az önállóság és függetlenség, az csak for­málisan van meg, de tényleg nincsen. Ellen­kezik emiólíbgva^a közös hadsereg intézménye azon számos törvónynyel, mely évszázadok óta be van iktatva törvénykönyvünkbe, ellen­kezik mindazon törvényekkel, melyek bizto­sítják nemzetünk önállóságát, nemzetünk tel­jes függetlenségét. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) T. ház! Egy nemzet, melynek hadseregé­ből ki van tiltva a nemzeti nyelv, egy nemzet, melynek hadseregéből ki van tiltva a nemzeti lobogó ; egy nemzetnek, a melynél elégséges, hogy fiai egyetlen egyszer jelentkezzenek a polgári életben, s egy szóval feledkezzenek meg arról, hogy a hadsereg nyelve a német, hogy ezért mindjárt fogságra vessék, egy ilyen nemzetnek létét, önállóságát és függetlenségét hirdetni, az lehet Önámítás, hypokrizis, de nem felel meg a tényeknek, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós: Meggyalázása ez a nem­zeti becsületnek! Pichler Győző: A nemzet hadseregének első ós legmagasztosabb hivatása a nemzet védelme; de nem hivatása az, hogy idegen hatalmat, idegen állam létét biztosítsa. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A hadsereg elsősorban a hazát kell, hogy védje ; a hazával kapcso­latosan a dinasztiát és a koronát. De a mely hadseregnek nincsen hazája, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely hadseregnek tagjai hazájukat kell, hogy megtagadják, annak a hadseregnek tagjai sokkal könnyebben tagad­ják meg a koronát és a dinasztiát, mert az első erkölcsi alap, a hazaszeretet érzete nem bir bennük életre kelni, az első erény, a mely a hűségnek, bizalomnak, és szeretetnek a kút­forrása, nem bir keblükben helyt foglalni.. És téves az a nézet, a mely Európa több koro­nájánál s dinasztiájánál meghonosodott, hogy tudniillik a dinasztiákat a katonaság, a fegy­ver védi, hogy ez teszi az ő erejüket. A ka­tonaság ós a fegyver nem védheti meg a di­nasztiát, nem védheti meg a koronát; a dinásztiát ós a koronát, melynek össze kell, hogy forrva, legyen a hazával, csakis a pol­KÉFVH. NAPLÓ. 1896-—1901. XXXI. KÖTET. gári erény, a polgári munka és a polgári szox'galom tudja, megvédeni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az új hadviselésben eltűnt teljesen a személyes bátorságnak, a személyi erőnek a, jelentősége. A tudomány ezer és ezer eszközével emberirtássá tette a- háborút, a hol mérnökök állapítják meg papiroson, irodában, hogy hány ezer ember eshetik el ennyi és ennyi idő alatt, hány eshetik áldozatul gyil­koló fegyvernek, gyilkoló erőnek. Az egyéni erő, az egyéni bátorság nem a katonai élet­ben nyilvámíl meg ma az egyeseknél; az egyéni bátorság, az egyéni erő. s az egyéni tehetség megnyilvánul a polgári munkában, a becsületes munkában, a szorgalmas munká­ban ; az válik csak ma a nemzetek s az or­szágok javára. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső bal oldal 07>.) T. ház ! A régi kor történetében fel van­nak jegyezve a nagy események. Borzadva olvastuk az iskola padjain, borzadva olvassuk még most is azt a vérengzést, az a pusztí­tást, melyet véghez vittek az ókorban, melyet véghez vittek a középkorban. Évtizedeken át meghonosodott az a tu­dat a humánusan gondolkozó emberben, hogy ezen idők a műveltség, a felvilágosodottság, a czivilizáczió nao'v századaiban vissza nem tér­hétnek többé soha. És ime, mit látunk? Azt. hogy borzasztóbban, mint az ókorban, kegyet­lenebbül, mint a középkorban pusztítják a felebaráti szeretet nevében milliók és milliók ártatlan életét és vagyonát, (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.), hogy nagyhatalmi ter­jeszkedési vágyból ráteszik kezüket egy nem­zetre, a, melynek szive dobbanása az Isten volt mindig, és a, melynek szive érzése csak a hazaszeretet volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt látjuk a humanizmus korszakában, véré­ben fetrengeni azt a nemzetet, ós kegyetlenül összetört tagokat ezrével látunk heverni a harczmezőn ; mindezt azért, mert. az állandó hadsereg hatalma, és az a tudat, hogy erő van a kezeikben, megtéveszti még a koronás főket is a jog és igazság megítélésében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Évekkel ezelőtt, midőn e nemzet egy nagy, hatalmas ünnepet ült és milliók imája fohászkodott fel a magyarok Istenéhez az ezredéves ünepólyek alkalmából, megjelent itt egy velünk szövetségben élő nemzet hatal­mas császára:. Midőn e hatalmas császár, ha nem is egyenesen, de indirekté a nemzethez intézte szavait, midőn elhangzott ajkairól a a hatalmas szó: a nemzeti faj szeretetnek, nemzeti érzésnek ihletett szent szava, akkor, mintha az egész nemzeten végig vonult volna egy meleg, átható érzés, minden kebel 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom