Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
081. országos ülés 1900. űe.ozember 15-én, szombaton. 383 Elnök: T. ház! Miután a jegyzők által eszközölt megszámolás eredménye szerint nincs jelen száz képviselő, ennélfogva az ülést tiz perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyöket elfoglalni. T. ház ! A tanácskozást folytatjuk. Úgy látom, hogy a képviselőház tagjai jelenleg határozatképes számban vannak együtt. Következik a második szavazás s tudniillik a szavazás a felett, hogy a ház az 1889 : VI. törványezikk 14., valamint az 1890 : V. törvónyezikk 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1901. év végéig való fentartása tárgyában beterjesztett törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadja-e? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik. elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasás után is elfogadta, így alkotmányszerű tárgyalás és szives hozzájárulás végett főrendiházhoz küldetik át. Következik az 1901. évben kiállítandó űjonezok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 940, 948) tárgyalásának folytatása, kapcsolatban a honvédelmi miniszter úr által beadott három jelentéssel. (írom. 941—943, 949—951.) Buzáth Ferencz jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző; T. ház! (Halljuk! Halljuk! Ülnök csenget.) Mielőtt a tárgyalás alapját képező törvényjavaslatra áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy megemlékezzem csak egész röviden, néhány szóval azokról, a miket tegnap a miniszterelnök úr felszólalásában mondott, különösen egyet említsek fél mintegy helyreigazításául a gyorsírói jegyzeteknek. Egy közbeszólás arra a tévedésre adott okot, hogy azt pártunknak egy kiváló tagja: Rátkay László tette volna ; ezt a közbeszóíást ón magamnak vindikálom és így beismerem azt, hogy az Ízlésre -vonatkozó leczke engem illet meg. Hát, t. képviselőház, (Hajijuk! Halljuk!) ezt a leezkét ón tisztelettel visszautasítom, mert épen közbeszólásommal akartam jelezni, hogy milyen ízléses és válogatott szavakkal emlékezett meg a miniszterelnök úr egy kétségtelenül tárgyilagos ós higgadt beszédről és így ezen közbeszólásom a miniszterelnök úr részéről félreértésre adott okot; ez a. közbeszólásom se nem érintheti, sem nem befolyásolhatja, sem megítélés alapját nem képezheti az én Ízlésemnek. T. ház! A tegnapi nap folyamán a miniszterelnök úr néhány mondattal kiterjeszkedett az ausztriai viszonyokra és főleg oda konkludált előadásában, hogy a 14. §. az ausztriai alkotmánynak egy kiegészítő része ós ottan a viszonyokat alkotmányosnak kell elfogadni és így a viszonyok ott megfelelnek azon alkotmányosságnak, mely az 1867-es törvényben világosan, kétségtelenül ki van kötve, mely mintegy alapját képezte az 1867-iki úgynevezett kiegyezési törvénynek. T. képviselőház! Én csak azért bátorkodom erre kiterjeszkedni, mert arra akarom kérni a miniszterelnök urat. hogy ne menjen tovább a 14. §-ra vonatkozólag, mint maguk az osztrákok mennek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mint az eddigi összes miniszterelnökök és az összes államférfiak mentek a 14. §. megítélésében. Mert, t. ház, egy bizonyos, az, hogy midőn három, vagy három és fél év előtt felmerült Ausztriában a 14. §. alkalmazásának evidens szüksége, abból egy nagy irodalmi vita keletkezett, a melyben részt vettek nemcsak az osztrák jogtudósok, de részt vett Németország majdnem mindenjogtudósa és vita tárgyát képezte a, 14. §. lényege és természete a sajtóban és különösen a szakközlönyökben itt Magyarországon is. Ausztriában és Németországban, valamint nálunk is a tudósok két táborra oszlottak. Az egyik tábor a 14. §. alkotmányos voltát kétségbe vonta; a másik tábor, a mely nagy és érdekes tanulmányokat közölt, hogy végszükség esetén alkalmazható, ez a, »szükségparagrafus* — mert ezen tudományos vitákból származott a »Nothpa,ragraph« elnevezés — az állami lótfentartás érdekében. De mindezen vitatkozóknak, ezen különböző táboroknak jogi felfogása megegyezett abban, hogy ha a -14. §-t lehet is alkalmazni, intézkedéseket lehet is annak alapján megtenni, de a 14. §. természete és lényege, a min azt a paragrafus a deczemberi pátenssel megalkottatott, kizárja azt, hogy annak alapján újabb megterheltetóst, újabb áldozatokat, újabb adókat, újabb katonai intézkedéseket lehessen életbeléptetni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Mébyen tisztelt képviselőház! E ház tagjai közt vannak kiváló jogászok ós előkelő jogtudósok, a kiknek neve az ország határán túl is ismeretes txidományos képzettségük folytán. Ezeknek jórésze ott van az önök táborában, a kormánypárton. Ezen jogtudósok, ezen jogmagyarázók is mindig megegyeztek egyben, abban, hogy a 14. §. újabb megterheltetések, írjabb katonai és egyéb javallatok életbeléptetésére nem alkalmazható. (Ügy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.)
