Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-616
52 ,; b). országos iüés 1900. enífeer 22-én, csütörtökön. mel} r gondatlanságot vagy mulasztást, a mely a polgárok életét veszélyezteti, de viszont tekintetbe kell venni, hogyan állanak a proporcziók, az arányok, nehogy magára a rendszerre, a forgalmi eszközre vonjunk elvi következtetéseket az adatoknak nem helyes ismerése következtében. Ne méltóztassanak ezen adat felsorolást annak tulajdonítani, hogy talán én a legkisebb sérülés hánt, habár csak egy emberen történjék is, érzékkel nem birnék, de fel akarom tárni a helyzetet, hogy végre valahára tisztán lássunk ebben is, (Élénk helyeslés.) A két utóbbi esztendőben volt összesen: 1898-ban 172 szerencsétlenség, 1899-ben 108 a villamos vasútnál. A közönséges járművekkel történt 1898-ban 230 szerencsétlenség, s 1899-ben 275, tehát több. Most veg} T ük az eseteket a szerint, a mint súlyosak, vagy könnyűek. Súlyos esetek alatt érteni nemcsak a csonkulást vágj' halált okozókat, hanem azokat is, a melyek több napi ápolást tesznek szükségessé. A villamos vasúton történt szerencsétlenségek közül súlyos volt 1898-ban 48"8°/o, 1899-ben 39 °/o; a közönséges járművekkel, és pedig teherszállító kocsikkal okozottak közül súlyos volt 1898-ban 66727b, 1899-ben pedig 81'9°/o. A magán fogatokkal okozottak közül 1898-ban súlyos szerencsétlenség volt 73'6°/o 1899-ben pedig 564°/o. Méltóztatnak látni, hogy a súlyos esetek úgy a számok, mint a preporczió tekintetében egyéb forgalmi eszközöknél fordulnak elő. Ebből nem azt következtetem, hogy tehát mentsük fel e társulatot bármily mértékben is a felelőség és elővigyázat tekintetében, csak oda akartam állítani az arányokat, hogy méltóztassék látni, hogy a közönség bizonyos mértékben fel van riasztva és félre van vezetve. Miért: mert a mi szerencsétlenség a villamos vasúton történik, az azonnal a közönség előtt áll és kritika tárgyát képezi, a többi közforgalmi eszközök által okozott esetek nem okoznak oly feltűnést, és nem foglalkozik velük oly mértékben a közönség. — A szemóh T zet kérdése is igen fontos, mert Major Ferencz képviselő úrnak abban tökéletes igaza van, hogy egy túlcsigázott és rosszul dotált személyzet mindenütt bajt ós szerencsétlenséget okozhat. De e tekintetben nem állunk olyan rosszul. Nem mondom én, hog3 T elértük azt, a mi kívánatos, és a, mit bár újabb intézkedéseink következtében a vasúti társulat első felszólalásomra azonnal megtette, a mit kívántam, elérni szükséges a tekintetben azt a pontot, a melyről azt mondhatnám, hogy meg vagyok elégedve az állapotokkal, el nem értük; erre tetni, mert a tárgyalások befejezése után a részvények árfolyama visszaesett. De különben konstatálom, hogy a társulat is bizony nyert ott ós erőteljesen fejlődött az átalakulás és a forgalom fejlődése következtében, de egyúttal a város is egészen jól járt, mert a forgalom roppant mértékben fejlődött. 1895. végén a forgalom 23 millió volt, 1899. végén közel 38 és fél millió. Tehát óriási a forgalom növekedése és ennek következtében a város is, mely 1895-ben kapott 22.000 forintot, 1899-ben már 243.000 forintot kapott, 1895-ben közterhet űzettek 305.000 forintot, 1899-ben pedig már 588.000 forintot. A fejlődés tehát minden irányban igen nagy volt. Ez azonban csak annyiban függ össze tárgyammal, a mennyiben a t. képviselő úr erre kiterjeszkedett, s ón e részben felvilágosítással szolgálok. De másként semmi okot a szerződés megváltoztatására nem látok, s ez nem is tartozik az én hatáskörömbe. ITgy Olay Lajos, mint Major Ferencz t. képviselőtársaim igen kényes pontot érintettek, tudniillik a sok balesetet, a mely a villamos vasútnál előfordult. Azt hiszem, ebben a tekintetben is jó, ha felvilágosítással szolgálok (Halljuk! Halljuk!) s objektíve megismertetem a helyzetet úgy, a mint van. Ezt a sok balesetet többnyire a menetsebességgel hozzák összeköttetésbe. A legnagyobb menetsebesség 18 kilométer. Ennél gyorsabb nem lehet. Ebben tehát a baj okát nem kereshetjük. A helyzet az, hogy a város építésében és szabályozásában vannak olyan bajok, a melyeken alig lehet segíteni. Nekünk ugyanis nyílt, széles utczáink alig vannak. Csomópontmik is, a hol a közlekedés és a közönség eloszolhatna, olyan kevés, hogy alig lehet azokat számbavenni. Ennek természetes következménye azután az, hogy a közönség kevés pontokra összpontosul, szűk helyen van ott, kevésbbé oszolhatik meg és így fordul elő a szerencsétlenség. De érdekes, hogy ilyen veszólyeztett pontokon szerencsétlenség még nem fordult elő, (I,az! Úgy van!) a minek oka az, hogy a közönség ott inkább vigyáz magára. (Helyeslés.) Ezt konstatálhatom, és pedig nem az elfogult vasúti közegek által, hanem a rendőrség jelentéséből, a mint általában mindent, a mit előadandó vagyok, abból veszek. Már pedig az ismeretes, hogy valami nagy előszeretettel ez iránt a társulat iránt a fővárosi rendőrség egyáltalában nem viseltetik. Másfelől azt hiszem nem végzek haszontalan munkát, ha vizsgálom a szerencsétlenségek számát és minőségét a villamos vasútnál, összehasonlítva azt a más forgalmi eszközöknél történtekkel. Mert legyünk igazságosak. Nem szabad eltűrnünk sem a villamos vasúttól, sem más vasutaktól bár-
