Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-616

($16. országos ülés 1900. no tovább kell a társulatot hajtani és erre kell törekednünk. De most konstatálnom kell, hogy mikép állunk most, mert e tekintetben is némi félreértések vannak. Tényleg úgy áll a, dolog, hogy van összesen 325 motor és 52 pótkocsi ós tétetett 1899-ben kétmillió menet. Kocsi­vezető van 405; kalauz ugyanennyi és 60 nap szabadságot élveznek egy esztendőben. Persze, vasárnap nem lehetnek szabadok, mert a for­galom legnagyobb része akkor bonyolíttatik le, hanem a vasárnapoknak megfelelő pihenőnél többjük van, a mennyiben nem 52, hanem 60 nap van nekik biztosítva. Ez újabban még fokoztatott. — A munkaidő kérdése, a mely alatt szolgálatban vannak, szintén lényeges dolog, ós az átlag javult, mert az 1899-iki átlag szerint szolgálatban vannak naponta 9 óra és 4 perczig. E tekintetben azonban az átlag maga nem fejezi ki egészen a humanizmus azon követelményét, a melyet nemcsak az ilyen, hanem bármely vállalattal szemben is fel kell állítani, mert csalódásnak teheti ki magát az ember, akkor, ha egyesek például na­gyon túlzott mértékben vannak szolgálatukban igénybe véve, mások pedig kevósbbé. E tekin­tetben a beosztástól függ minden, ós mond­hatom, hogy ón elővettem a vonalakat, a me­netrendet és mindenütt figyelemmel kisértem a dolgot, a mi igen minucziózus ellenőrzést kivan ós itt a házban nem is lehet azt röviden előadni, hogy mikóp bonyolíttatik le az a for­galom, — de mondhatom, hogy e tekintetben a társulatnál túlcsigázásról szó nem lehet. Javítani való azonban még van ós én fel­hívtam a társulat figyelmét a szükséges intéz­kedésekre, a melyeket megjelöltem. Ezeknek részben meg is felelt és remélem, hogy a töb­biben is meg fog felelni. Ezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy átlagban véve nem áll rosszul a helyzet, hogy figyelmemet nem kerüli ki a javítás további követelménye, és hogy e tekintetben megfelelően kívánok eljárni. — Igen lénye­ges még a Major Ferencz képviselő úr által felemlített kocsiszerkezet kérdése. Ez egyike a legnehezebb problémáknak. Az ember azt gon­dolná, hogy itt. is olyanformán járhatunk el, mint a mikor egyszerűen azt mondják, hogy a padok így legyenek, az ajtó ilyen legyen, a lépcső így legyen csinálva stb. és ezzel meg van oldva minden. Hát mondhatom, hogy a legnehezebb, a legtöbb experimentumot köve­telő feladatok egyike ez. Erre vonatkozólag a köA T etkező intézke­déseket tettük. Először is minden egyes kocsit —- természetes, hogy azokat a. kocsikat, a melyek most vannak, nem lehet kasszáhii, azok forgalomban vannak és forgalomban maradnak. KÉJTH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET, vember 22-én, csütörtökün. gg Intézkedni kell e tekintetben, hogy a. közön­ség veszélyt ne idézzen elő azáltal, hogy példánakokáért a fékező kalauzt zavarja. Ebből a szempontból minden egyes kocsit szemle alá vettünk ós bizottságilag megállapítottuk, hogy mennyi hely foglalható el olyan formán, a mire Major Ferencz t. képviselő úr igen hefyesen foktette a súlyt, hogy a fékező ne legyen za­varva az ő működésében. Erre vonatkozólag az intézkedéseket megtettem. A mi már most magát a kocsik szerkezetót illeti, erre nézve felhívtam a vasútvállalatot, hogy tegyen újabb tanulmányokat és erre vonatkozólag adjon jelentést, hogy mikép lehetne kikerülni minden­féle túlzsufolást a kocsikban és, hogy miféle szerkezet felelne meg leginkább a. czélnak. De figyelmeztetem a t. képviselő urat arra,"hogy az, a mit ő mondott, csak részben valósítható. Például ő előhozta a két kocsinak az össze­kapcsolását. Erre megtettük a kísérleteket, a, mint ezt méltóztatik olykor - olykor látni a körúton ; azonban itt is van egy kényes kérdés : a fékezés kérdése. A míg ez keresztül nem ment minden próbán ós meg nem álla­píttatott a biztonság tekintetében, hogy melyik fékezés a legczélszerűbb, addig végleges nyi­latkozatot nem tehetek. Az eszmét felfogtuk, és tanulmány tárgyává tettük. A padoknak el­helyezése szintén tanulmányozás tárgyát képezi de figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy az, a mit e szempontból kivan, talán nem felelne meg a czélnak. Különösen áll ez a felszállásra, az ajtóra és a lépcsőre nézve. A képviselő úr azt kivánta, hogy csak egy felszállás legyen. Bocsánatot kérek, hiszen épen ebben van a baj, hogy sérülés sokkal könnyeben történhetik akkor, hogyha egy helyre tódul a közönség, akár a fel-, akár a leszállás közben, mint hogyha két vagy több helyen van fel- és le­szállás. A lépcső kérdése technikai kérdés. Mél­tóztatik tudni, hogy itt van a gépezet is és így ez sem olyan könnyű kérdés. Ez is tanulmány tárgyát képezi, és erre vonatkozólag a jelen­téseket bevárom. Nehéz dolog az, a mit a t. kéj)viselő úr ajánl, hogy mindent helyezzünk a föld alá. Ez szép dolog volna, de hány millió kellene ehhez, hiszen még azt a kis vonalat is, a mely a föld alatt van, alig tudjuk meghosszabbítani, hát mi történnék akkor, ha azt a roppant há­lózatot a. föld alá vinnék, a mely első a világon, a mint azt az amerikai, a német és a franczia irók elismerték egyaránt. Ha mindezeket a föld alá akarnánk helyezni, erre borzasztó sok millió kellene, a melyet a társulatok aligha fognának áldozni. Kívánatos, hogy a fejlődés ezen a téren előmozdíttassók, és a mennyiben ez befolyással van a forgalomra, azt hiszem, 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom