Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

030. országos ülés 1900. deesseiiiber 14-én, pénteken. ggQ ződve, hogy minekutána az akadémiák. . . (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Bátkay László: Jobb ha nem halljuk! (Mozgás jőbbfelől.) Major Ferencz: Ne bélyegezze meg a magyar nemzetet! (Zaj a bal- és szélső balol­dalon.) Gromon Dezső államtitkár: Én nem bó­lyegzem meg, hanem csak azt mondom, a mi igaz és a mi áll. Bátkay László: A magyar parlamentben a magyarokat gyalázni nem illik! (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Gromon Dezső államtitkár: Én egészen nyugodtan meghallgattam a t. képviselő ura­kat s mert azzal nem ezáfolnak meg, hogy közbeszólanak, én azt kérném, szíveskedjenek meghallgatni; ha nem lesz igazam, tessék megczáfolni. De a közbeszólásoktól saját sza­vamat sem hallhatom, így pedig nem lehet tárgyalni. (Halljak! Halljuk!) Én ezt nem megbélyegzéskópen említet­tem, hanem a, tényt hoztam fel, és miután meg vagyok győződve, hogy most már, látva azt, hogy a katonai szolgálat egyike a leg­jobb óletfentartási módoknak, a mely nem­csak tekintélylyel, dicsőséggel jár, hanem anya­gilag is előnyös, hogy most már a magyarok is, félretéve a régi gondolkozás] módot, a tiszti karba . nemcsak be fognak lépni, hanem a, tanári szakképzettséget is el fogják sajá­títani. Ugron Gábor t. képviselő úr azt is fel­hozta, hogy a közös hadseregbeli tiszteknek meg van tiltva, hogy nyilvános helyen ma­gyarul beszéljenek. Hát ón majdnem minden egyes rendeletet ismerek, a melyet a közös hadügyminisztérium kiadott és tagadom, hogy ilyen rendelet egyáltalában léteznék. De ez nem is lehetséges, mert meg vagyok győződve, hogy a hadügyminiszter maga is sokkal ta­pintatosabb, de sokkal alkotmányosabb érzelmű is, semhogy ilyen rendeletet kiadhatna. (Zaj a szélső baloldalon.) Endrey Gyula ; Bendelet nincs, de azért így csinálják! Olay Lajos: A főherczegek, mint had­testparancsnokok adják az ilyen rendeletet ki! (Zaj.) Gromon Dezső államtitkár: Én ellenke­zőleg azt tapasztaltam, naponta meg is győ­ződöm róla, hogy összehasonlítva a múlthoz, az előbbeni évekhez, sokkal több magyar nyel­ven beszélő tisztet hallhatnak a t. képviselő urak a nyilvános helyeken és a magánéletben is, mint évekkel ezelőtt. Endrey Gyula: Azt nem tapasztaltuk! EÉPVH. NAPLÓ. 1896-—1901. XXXI. KÖTET. Gromon Dezső államtitkár: Nemcsak hogy szabad magyarul beszélniük, hanem ipar­kodnak is a magyar nyelvet elsajátítani. Mél­tóztassék megnézni azokat a tiszteket, még­pedig nemcsak alsóbbrangú tiszteket, hanem megnevezhetnék legmagasabb rangú tiszteket is, a kik ha áthelyeztetnek Magyarországra, iparkodnak a magyar nyelvet elsajátítani és pár év alatt annyira viszik, hogy magyar nyelven is megértethetik magukat. Én különben abban, hogy németül be­szélnek, semmi rosszaim való tényt nem látok, mert hisz nem egyszer tapasztaltam, hogy honvédtisztek németül beszélnek. Miért? Mert iparkodnak a német nyelvet elsajátítani. Én négy vagy öt nyelvet beszélek, de szeretném, ha tizet beszélnék. Én abban, hogy valaki németül tud, vagy egyáltalában, ha, a német­ben is gyakorolja magát, hazafiatlanságot nem látok. Endrey Gyula: Nyilvános helyen ne tün­tessenek nemei szóval a honvédtisztek! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Gromon Dezső államtitkár: A mi pedig azt illeti, hogy léptessük életbe azoknak a tör­vényeknek intézkedéseit, a melyeket Ugron Gábor t. képviselő úr a múlt századból ós a század elejéről felhozott, ón azt hiszem, hogy a ki a viszonyokat higgadtan, igazságosan te­kintetbe veszi, és azokat figyelemmel kisóri, azt tapasztalja, hogy ezek a törvények nemcsak életbe vannak léptetve, hanem teljesen érvé­nyesülnek is. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Tisztán az illető uraktól függ, hogy iparkodjanak a katonaságnál magasabb rang­ban is alkalmazást nyerhetni. És h utolsó időben néhány magasabb rangú magyar tábor­nok betegsége folytán, kénytelen volt is nyug­díjba lépni, ós ha talán az arány a, magyar ós nem magyar származású tisztek között lát­szólag hátrányos a számarányzat, méltóz­tassék meggyőződve lenni, hogy a közös had­seregben magábanezen törvények intenczi óinak teljesen elég tétetik és azért kérném a t. kép­viselőháztól, hogy ne csak Tóth János t. kép­viselőtársam határozati javaslatának mellőzé­sével, hanem Ugron Gábor t. képviselő úr be­nyújtott határozati javaslatának mellőzésével is, a jelen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóz­tassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Kossuth Fe­rencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! Szükségét ér­zem annak, hogy igen röviden reflektáljak az igen tisztelt miniszterelnök úr és az államtit­kár úr beszédére. Már volt alkalmam néhány nap előtt röviden előadni azokat a tény­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom