Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

űeezember 14-én, pénteken. gg§ 6S0- országos ülés 1900. terheltetésébe fog kerülni, vájjon be vált-e ez? Látjuk, hogy igen sok millió forintjába került ez az országnak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gsak a hadmentességi díj czímón több mint egy millió forintot veszített el az állam azóta. T. képviselőház! A számok tehát megezáfolhatlanúl beszélnek e tekintetben. Mi megállapítjuk itt törvényjavaslatunkban a népszámlálás alapján, hogy mennyi ujonczot, mennyi katonát kell Magyarországnak kiállítani, azért, hogy a véderőt ma fentarthassuk. Magyarországon a közös hadsereg ós a honvédség részére együttesen óvenkint ki kell állítani 56.389 ujonczot. De nem ennyit soroznak ám be, hanem besoroznak Magyarországon minden épkézláb embert, a fiatalságnak minden olyan tagját, a ki csak valami kissé alkalmas a katonaságra. Besoroznak az itt megállapított létszámon felül még egyszer annyit. Itt vannak a hivatalos adatok. Magyarországnak ki kell állítani 56.389 katonát egy esztendőben, ós 1894-ben ezen létszámon felül besoroztak 40.291-et, 1895-ben 32.039-et, 1896-ban 43.000-et, 1897-ben az 56.000-enfelül még 58.389-et, tehát kétszer annyinál is többet, 1898-ban 54.000-et ós 1899-ben 54.000-et a megállapított létszámon felül. En nem állítom, hogy ez törvénytelen volt, mert sajnos, hogy erre törvényünk van. Hanem, t. képviselőház, hogyha itten Magyarország megállapítja törvényiben a véderő létszámát, ha megajánljuk évente ezen megállapított létszámnak megfelelőleg az ujonczokat, akkor jogosan megkérdezhetjük azután, hogy vájjon nem az alkotmányosság álarczába van-e belebujtatva e nemzetnek az az akarata, hogy védereje felett, hogy ujonczjutalóka mennyiségének megállapítása felett önmaga rendelkezik? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha keresem annak indokát, hogy a t. kormány miért nyújtja be ezt a törvényjavaslatot, illetőleg miért akar megint csak egyesztendei provizóriumot létesíteni Magyarország által is a hadügy terén, miért nem oldja meg ezt az igen fontos állami kérdést ós feladatot véglegesen, hosszabb időre, azt látom, hogy találok ón a törvényjavaslat indokolásában egy ofyan gyarló részt, a mely a parlament iránti köteles tiszteletnek mértékét sem üti meg, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) sőt egyáltalában meg nem állhat, mert nem igaz. A törvényjavaslat indokolásában ugyanis az foglaltatik, hogy: mivel a viszonyok, melyek a kormányt a múlt évben törtónt előterjesztésre indították, ma is fennállanak, ezért nyújtják be a törvényjavaslatot. Hát én kerestem azokat a viszonyokat, a melyek a múlt esztendőben fennállottak, de a múlt esztendei törvénynek indokolásában egyáltalában semmiféle ilyen viszonyt megemlítve nem találok, pedig arra hivatkozik a kormány, hogy azért létesíti ezt a provizóriumot, mert a viszonyok ugyanazok, mint a múlt esztendeiek. Mondom, egyáltalában semmiféle viszony nincs ott érintve, hanem ott is szórói-szóra ugyanaz a hivatkozás történik, hogy mert a viszonyok ma is otyanok, mint a múlt esztendőben, tehát azok a viszonyok ..ma, is fennállanak, azért kívánja a kormány az egyéves provizóriumot. Visszamentem tehát harmadévre és akkor láttam a törvényjavaslat indokolásában, hogy a kormány azért nem oldja meg véglegesen ezt a kérdést és azért kívánja a provizóriumot tovább fentartani, mert Ausztriával Magyarországnak igen nagy közgazdasági kérdései vannak függőben, (Zaj a szélső baloldalon.) ezeket tehát most nem lehet, nem czélszerü megoldani. Nohát, t. képviselőház, fennállanak-e ezek a viszonyok? Függőben van-e a közgazdasági kérdéseknek a megoldása? Én azt hiszem, hogy nem. Mert hiszen ma Ausztriával a közgazdasági kérdések meg vannak oldva bizonyos időre. Tehát kérdem, vájjon ez az indokolás, a melylyel a törvényjavaslatot előterjesztették, igaz-e? Ha nem állanak fenn a közgazdasági kérdések ma, akkor nem igaz. És szabad-e ekként indokolni e törvényjavaslatot, szabad-e a nemzet elébe odaállítani ezt az igen nagy fontosságú kérdést, szabad-e ezt a törvényjavaslatot a, nemzet előtt így megindokolni, mikor a nemzet véradójának megállapításáról van szó, szabad-e a nemzet előtt valótlansággal megindokolni egy ilyen törvényjavaslatot? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért bujkál a t. kormány ebben a kérdésben? Miért nem mondja meg az igazat, miért nem indokolja ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy Ausztriában nincsen alkotmányosság, tehát ezt a kérdést nem tudjuk alkotmányos úton megoldani ? De hát a valódi okokra ón már pár évvel ezelőtt rámutattam. A valódi okai annak, hogy az a kérdés csak így, provizórium képében van megoldva, azok, hogy azújonczjutalék létszámának felemelését tervezik, továbbá . . . (Zaj a jobboldalon. Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Bátkay László: Csendet kérünk! (Zaj.) Majd visszaadjuk a kölcsönt, ha miniszterek beszélnek! (Elnök csenget.) Tóth János: ... az idei delegáczió tárgyalásaiból látjuk azt, hogy a hadügyi kormány új ágyúknak, új Mannlicher-fegyvereknek beszerzését

: tervezi. Szóval a magyar