Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

6äO, országos ülés 1900. ilecsiembcr 14-én, pénteken. 361 nemzet megint a katonai követelményeknek diktatúrájával áll szemben, a mely a nemzettel szemben olyan dogmatikus kényszerrel lép fel, hogy hajoljon meg előtte minden nemzeti akarat, boruljon le előtte minden nemzeti érdek, hogy azokon aztán kénye-kedve szerint keresztülgázolhasson. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ma, a mikor a kormány bölcsesége és hazafisága a quótát felemelte ; ma, a mikor a tiszti fizetéseket felemelték és ezeken a ezímeken Magyarországot több, mint 4 millió forint új kiadással terhelték meg; ma, a mikor a közgazdaságunk a legsúlyosabb válságban sínylődik; (Ügy van! a szélső baloldalon.) a mikor látjuk, hogy a magyar kormánynak egyik tagja, benyújt egy törvényjavaslatot a magyar ínségnek elhárítása vagy megelőzése ezéljából; ma, mikor, t. képviselőház, az államnak legvitálisabb és legfontosabb állami, kulturális és gazdasági érdekeit nem tudjuk kellőleg kielégíteni, nem tudjuk egyáltalában fejleszteni; ma, mikor a népnek teherviselési képessége folytonosan, mindig ós mindig fokozottabb mértékben gyengül, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert adóterhei és megterheltetései ma már túllépték azt a határt, melyet elbírhatna: jogunk van tudni, jogunk van kérni, jogunk van követelni is azt a kormánytól, hogy a magyar nemzetet világosítsa fel ezekben a kérdésekben, hogy a magyar nemzet ebben a kérdésben tisztán láthasson, hogy azután ezekkel a katonai követelményekkel számoljon és leszámoljon. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért én tiszteletteljesen kérem a t. kormányt és a kormány nevében a t. államtitkár urat, legyen kegyes e tekintetben határozottan ós nyíltan felvilágosítani a magyar törvényhozást. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Még abban az esetben is, hogyha védrendszerünk törvényesen — nem úgy, mint ma, törvénytelenül — és az alkotmányos formák megtartásával állana fenn, még abban az esetben sem fogadhatná el a • jelen törvényjavaslatot a függetlenségi és 48-as párt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem fogadhatná el, t. képviselőház, azon egyszerű indokból, mert ez a törvényjavaslat egy olyan védrendszernek további fentartására kéri Magyarország veder ej ét, a mely vódrendszert mi hazánk ezredéves jogaival, alkotmányával, nemzeti érdekeinkkelj a trónnak védelmével, ós hazánk érdekeivel, belső és külső biztonságával ellentétben állónak tartunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt hazafias lelkesedéssel, hazafias KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. készséggel állapítaná meg a nemzet ujonezjutalókának mennyiségét, és hazafias készséggel járulna, nemzeti erőnknek teljességével egy olyan vódszervezetnek a fentartásához, a mely nemzeti, önálló volna, a mely önálló magyar hadsereg volna. (Úgy van! Úgy van! a, szélső baloldalon.) Ezen indokoknál fogva pártom nevében ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem kérem a t. házat, hogy a következő határozati javaslatot méltóztassék elfogadni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Mondja ki a képviselőház, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nem fogadja el, ós mivel az eddig megállapított védelmi rendszerünk, így a hadsereg közössége, ma már törvényeink értelmében alkotmányosan fenn nem tartható, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) utasítja a. kormányt védelmi rendszerünknek az önálló magyar hadsereg alapján átalakítására (Úgy van! a szélsőbalon.) ós ennek megfelelő törvényjavaslat mielőbbi beterjesztésére.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A mai napon tárgyalás alatt ál]ó törvénjn, a vasiatokat a honvédelmi miniszter úr helyett, a ki fájdalmunkra még mindig gyengélkedik, én voltam szerencsés előterjeszteni ós parlamenti felelősség szempontjából ón vagyok szerencsés azokat képviselni. Ezért, de nemcsak ezért, mert ha lenne is. alkotmányjogi kérdés vettetvén akkor is fél, az én tisztem lenne e kérdésben ^dlatkozni, teszem meg azokat az észrevételeket, a melyeket Tóth János képviselő úr előadására ezen szempontból megtennem kell. Tóth János t. képviselő úr a maga szimpatikus modorában, a mi az ő sajátja, igen higgadtan . . . (Derültség a szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Ej! Ej! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Hát kérem bántja a t. képviselő urat, hogy az a modor, a melyben Tóth János képviselő úr szólt, nekem szimpatikus? (Derültség jobbról.) Erről én nem tehetek, és talán inkább a képviselő úr bánja meg ezt a közbeszólást, mert ha. meggondolja-, mi van abban, nem én ellenem, hanem a t. képviselő úr izlóse ellen szól. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Rátkay László: Ki volt az? Kérem megnevezni és névszerint adreszálni! (Mozgás jobbról. Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát az ő szimpatikus modorában, a mely az ő sajátja, a t. képviselő tir higgadtan, nyugodtan, de azért teljes erővel fejtve ki az ő álláspontjából érvelését, teljes logikával levonta 46