Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

630. országos ülés 1900. deczember lé én, pénteken. 359 véderő közössége, a közös hadsereg ebben az esztendőben ós a jövőben is, a mi ellenkezik a mai közjogi alappal, a 67-iki kiegyezéssel is . . . Endrey Gyula: Az önök bibliájával! Tóth János: . . . ós azon szigorú meggyőződésben vagyok, hogy ha ezt a törvényjavaslatot újra beiktatja törvénytárunkba a törvényhozás, akkor a mostani közjogi alappal ellenkező törvénytelenséget iktat törvénybe. Lakatos Miklós : Abszolút uralom alkotmányos álarcz alatt! Tóth János; Azt az okoskodást, — ós ezt egy izben méltóztatott az igen tisztelt miniszterelnök úr velem szemben felemlítem, — mely szerint abban, hogy Magyarország egyoldarúlag állapítja meg a véderő létszámát és az újoczjutalók mennyiségét, még jobban kidomborodik Magyarország önállósága és függetlensége, ón a magamévá nem tehetem. Ha Magyarország itt a magyar törvényhozásban tisztán csak Magyarország ujonczjutalékának mennyiségét állapítaná meg, megállapítaná pedig minden idegen beavatkozástól menten, Ausztriának minden beleszólása ós kívánsága nélkül, önállólag, függetlenül, ebben igenis kifejezést nyerne Magyarország önállósága ós függetlensége. De nem így van ám a tény. Igen jól méltóztatnak tudni, tessék a törvényjavaslat szövegét elolvasni, mi itt nem Magyarország ujonczjutalékának mennyisegót állapítjuk meg, hanem megállapítjuk a monarchia mind két állama véderejének létszámát, mindkótállam újonczjutalókánakmennyisógót. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A függőségnek teljes kifejezése az, hogy mi itten diszponálunk Ausztria védereje felett is, mert ugyanakkor Ausztriának is van joga; és meg is teszi, hogy Magyarországvéderejefelettdiszponáljon, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) ez pedig a függetlenségnek negácziója. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy törvényünk értelmében a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása csakis a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Ez igen fontos alkotmányos jog, inert ebben benne van az, hogy Magyarország törvényhozásának beleegyezése nélkül, vagy bele egyezésével szemben nem állapítható meg, nem alakítható át a védelmi rendszer. De ez a mai körülmények és viszonyok* közt csak mint védelmi jog képez igen fontos alkotmányos jogot. Nagy védelmi alkotmánybiztosíték rejlik ebben a törvón3?ben Ausztriával szemben az onnan netalán származható túlkövetelésekkel, esetleg oly mérvű létszám-emeléssel szemben, (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) mely esetleg nem áll arányban sem vérbeli, sem anyagi teljesítési képességünkkel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen nagy alkotmánybiztosíték rejlik abban is, hogy a magyar nemzet a véderő létszámát egy bizonyos határidőhöz kötötte, hogy ezt bizonyos határidőig állapítja meg a törvényhozás, mert ha ez a határidő letelik, abban a pillanatban Magyarország hadkiegészítési jogának minden feltételeivel rendelkezik, teljesen önállóan, szabadon szabhat meg ós köthet ki minden feltételt, mindenféle szolgálati módozatot. A hadügyi kormányzat ismerte is az ezen alkotmánybiztosítókban rejlő erőt és értéket, mert hiszen a magyar nemzet ezen alkotmányos jogát el akarta konfiskálni; jól emlékezünk, hogy 1889-ben, ezen törvénynek tárgyalása alkalmával egyszersmindenkorra akarta lekötni a nemzetnek azon jogát, hogy a létszámot csak bizonyos időre állapítja meg. Ez a véderő bizottság eróbyes ellenállásán tört meg. De. t. ház, ha közelebbről tekintjük ezt a dolgot, az látjuk, hogy a nemzetnek ezen igen fontos alkotmányos joga ma már csak papiroson van meg, teljesen illuzórius, mert teljesen kijátszatik a póttartalékosoknak korlátlan számban való besorozása által. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz ! Úgy van!) T. ház! A hadügyi kormányzat igen jól tudja a nemzetnek gyengéjét. Meghagyta formalitásból a papíron a nemzetnek ezen létszámmegállapítási jogát, hadd higyje a nemzet, hogy ő maga állapítja meg vóderejót, katonaságának létszámát; de ugyanakkor a témdeges életben, a tényleges gyakorlatban, a kivitelben magának szabad kezet biztosított a magyar törvényhozás által, hogy szabadon rendelkezhessék az egész nemzet védereje felett. A magyar törvényhozás 1889-ben az én hitem szerint teljesen meggondolatlanul, sőt hozzá teszem, félre is vezetve elfogadta azt a törvényt, a mely szerint a póttartalékosok mennyisége nem kontingentáltatik ezután. Azt is mondtam, hogy félre volt vezetve. mert a hadügyi kormány, illetőleg a magyar kormány azt mondta, hogy ez nem valami nagy megterheltetése lesz a magyar nemzetnek, hiszen a póttartalékosok száma 10 esztendő múlva, a mikor kifejtik ez a törvény, nem lesz 168 ezernél nagyobb, az akkori létszámemelést is beleszámítva. Mert ha több lesz, ha 40°/o lesz, abban az esetben a magyar kormány előterjesztést tesz, hogy most már nem kifogásolja azt, hogy kontingentáltassék a póttartalék mennyisége. Ma azonban azt látjuk, hogy a póttartalék nem hogy 160 ezer főből állana, hanem kitesz 500.000-et. És a mit akkor a magyar kormány előterjesztett, hogy ez Magyarországnak csak félmillió forint meg-