Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

6É9. országos ülés 1900. deezember 13-án, csütörtökön. ggg kivűl ne imputáljon rossz szándékot és azt, hogy máskép cselekszem, mint teszek, mert akkor nem a miniszterelnök, nem a belügyminiszter, hanem Széll Kálmán fogja számon kérni. (Hosszantartó, zajos tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Hogy ez mennyire így van, mennyire jogom van ezt mondani, arra nézve felemlítem, hogy ennek a Jamricska-féle ügynek bevezetésére még micsoda rethorikai floszkuluszokkal él a képviselő úr, Azt. mondja, hogy » koronát — . Molnár János: Igen!. (Zajos derültség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: — »hogy koronát is tegyen a belügyminiszter a választások ragyogó tiszta homlokára«! No hát kérem, ha ez nem imputáczió, akkor bocsánatot kérek, nem tudjuk, és nem vagyunk tisztában az imputáczionak elemeivel sem. (Zajos helyeslés jobbfeMl.) Molnár János: Kérem, én nem tagadtam az imputácziót! Igenis, imputálni akartam. (Nagy zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: No hát imputálni joga nincs, a, ki akarva imputál ilyennel, az gyanúsít. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ő nem általánosított: olvassam fel az ő beszédjét, — mondja —• akkor meg fogok győződni, bog}' nem általánosított. Molnár János: Igen, ha szavakon nyargal, akkor kiforgat mindent a miniszterelnök úr. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: A képviselő úr azt mondja, hogy az mterpellácziókra adott válaszomban stb. ón szarvakat adtam a fő szolgabiráknak. Molnár János: A főszolgabíróknak, és nem a tisztviselőknek! Széll Kálmán miniszterelnök: Szarvakat adtam a »főszolgabiráknak, a közigazgatás e rémeinek.« (Elénk derültség a jobboldalon.) Azt mondja másutt a képviselő úr: »a tisztviselőknek egészen mindegy, hogy ha a parasztot meg is sütik.« (Nagy zaj a jobboldalon.) Molnár János: Dehogy a tisztviselőknek ! Tessék megolvasni! Fel is olvastam! (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget) : Ne tessék folyvást közbeszólni (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: A főszolgabirák és szolgabirák nem tisztviselők? Azt mondja a t- képviselő úr: ilyen a közigazgatás Magyarországon, mert hát a csendőrök, a szolgabirák a régi rendszer hivei, tehát a régi nótát fújják, a régi rendszer szerint járnak el, mert mindig azt tapasztalták, K.ÉPVÍI. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXXI. KÖTET. hogy a hajuk szála sem görbül meg, ha ©gy szegény parasztot megsütnek is.« (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) A képviselő úr, mikor ezt leirja, akkor jön rá, — úgy mondja, :

— hogy bemutassa, hogy a központban — mert a perifériákra talán nem ment még át a belügyminiszter kezének hatályossága — hogy a központban is így járnak el. No hát, engedelmet kérek, méltóztassék máskor a szavait jobban megválogatni, a határvonalat jobban megvonni, (Zajos helyeslés a jobboldalon.) de egy általánosan odadobott váddal sem a főszolgabirákat öszszesen ebben az országban, a mint vannak, sem más tisztviselőket, sem pedig csekély magamat ne méltóztassék illetni. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Molnár János: Az nem volt abban! Ne érzékenykedjék! Az eszem ágában sem volt! Nincs is összefüggésben! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Aztmondja a képviselő úr, hogy a megtorlást nem lattá. Nekem most volt szerencsém, épen ennek az ő állításának nyomán mind a 27 esetét a t. képviselő úrnak itt meganalizálni a maguk mivolta szerint. A t. képviselő úr most, a mint látom, kivonul ebből a sánczból, ós bevonul a röpiratok sánczaiba. (Derültség a jobboldalon.) Hát én azt nem tehetem, hogy mindazt, a mi valami röpiratban meg van irva, vizsgálatom tárgyává tegyem. Egyébként hivatkozott itt Ivánka Zsigmond úrra, a magyar közélet egy régi veteránj kit én a régi időben jól ismertem ; itt erről a helyről (Hátrafelé mutat.) igen szorgalmas közbeszólója volt a Deákpártnak. O abban a röpiratban panaszkodik, hogy az általa panaszolt dolgok Hontmegyóben nem lettek megvizsgálva. Ez megint nem akar vád lenni. Hogy kiegészítsem a képviselő úr tanulmányait, csak azt mondom, hogy én nem a röpiratból, mert hiszen ahhoz semmi közöm, hanem a hozzám beadott. kérvényből arról győződve meg, hogy meg kell vizsgálni, hogy a Hontmegyében elrendelt dolgok — a vizsgálat, a megtorlás, stb. — végrehajtattak-e : újonan kiküldöttem, a vizsgálóbiztost novemberben, és ennek jelentése most beérkezvén, fel fogom dolgozni. Ez ismét csak kiegészítéséül annak, a mit méltóztatott felhozni. Most a végére térek át annak, a mit a t. képviselő úr mondott.' (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta, hogy micsoda ártatlan dolog a revízió, a mi ellen olyan nagyon ós ékesszólóan vagy hogyan fejezte ki magát. Molnár János: Emíázissal! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát jól van, emfázissal tiltakozott a miniszterelnök. 45