Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

B52: 629. országos ülés 1900. deczember 13-án, csütörtökön. a pénzügyi közegek megleleteztók. (Derültség a jobboldalon.) Erre megtörtónt a panasz, de miért hozta fel a képviselő úr, hogyha a sérelem orvosoltatott, és. a leletezés megsemmisíttetett. Molnár János: Dehogy nem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Jön a legutolsó eset. A képviselő úr panaszkodik, hogy Zala vármegyében, Lentiben nem engedték meg a népgyűlést. A népgyűlést bejelentők a meghívóba azt tették bele, hogy népgyűlést akarnak tartani tüntetés czóljából, mert tüntetni akarnak. Erre a főszolgabíró azt mondta,hogy ezt hagyják ki, mert ha benn akarják hagyni a tüntetni akarást, akkor nem fogja megengedni. Erre félj ott, a panasz, és/én azt mondtam, — én, a ki a törvényt, jogot, igazságot, csak hirdetem, de nem alkalmazom, — hogy a népgyűlés megtartása ellen nem forog fenn akadály, mert a tüntetést ón politikai tekintetben akképen veszem, hogy az meg van engedve, rnert az nem rendzavarást, csendháborítást, az politikai tüntetést akart jelenteni. Én, a liberális miniszterelnök, így magyarázom a jog, törvény ós az igazságot, (Élénk tetszés a jobboldalon.) akkor is, a midőn az urakról van szó; hogy a t. képviselő lír hogyan magyarázná ezt akkor, ha rólunk volna szó, nem tudom. (Elénk derültség, tetszés és taps a jobboldalon.) T. képviselőház! Több esete Molnár János képviselő urnak nem volt. Mind a huszonhét esetet illusztráltam. A t. képviselőház mind látta őket egytől-.egyig, azokat is, a melyek igazában megtörténtek, azokat is, a melyek igazában nem úgy történtek. Már most a t. képviselő ur egy esetet újból felelevenít, a Jamricska-esetet. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a miniszterelnök (Halljuk! Halljuk !) jogos felháborodására semmi ok sem volt, mert ő nem akart gyanúsítani, ő csak azt mondta, — itt van a beszédje, — »látszik, hogy kik fogják a választásra majd kitanítani a választókat. Az fogja kitanítani, a kit ón oda kineveztem. Molnár János: Kérem, csak tessék a szöveget olvasni! Az egészen más dolog. Széll Kálmán miniszterelnök: El fogom olvasni szóról-szóra, de olyan hosszú a beszédje, hogy nem lehet mindjárt megtalálni. Azt mondj BJ cl képviselő úr, hogy olyant tettem oda, a ki így fog tanítani. » Ebből egészen világosan látjuk — én nagyon köszönöm, hogy arra kért engem, hogy olvassam fel szórói-szóra, mert ez jobban bizonyít — -hogy micsoda tiszta választásokra fogja ez a tanár kitanítani az ő tanítványait, a jegyzőket. De egyúttal tisztán látjuk azt is, hogy milyen erős akarattal ós igyekezettel törekedik a belügyminiszter úr a választások tisztaságára, a mikor a közigazgatási tanfolyamra ilyen embert állít oda.« (Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, hát ez nem gyanúsítás ? (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon,) A t. képviselő úr azt^mondja, hogy én a választási visszaélések miatt bűnvádi eljárás alatt levő embert tettem oda. Molnár János: Elítéltet,fnem bűnvádi eljárás alatt levőt! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát elítéltet, ós ez azt bizonyítja, hogy én mit akarok. Én felvilágosítottam a kérdést ós azt mondtam, hogy az az úri ember el volt ítélve, de arról tudomásom nem volt, de aznap, mikor tudomást szereztem róla, visszavontam megbízását és nem fungált többé. Bocsánatot kérek, de a képviselő úr nem tartotta szükségesnek ezt konstatálni. Ma védelmezte magát azzal, hogy azt mondja, szeptemberben megkérdezte Ruffy Pált, az neki nem mondta! (Derültség jobbfelöl.) Molnár János: Azt nem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Tetszett volna a képviselő lírnak engem megkérdezni; és ha a képviselő ÚT szeptemberben vagy októberben nem kérdezett is meg, miért nem tetszett kérdezni, mielőtt megvádolt? Azt mondhatta volna a t. képviselő úr, hogy ilyen kinevezés történt, és hogy tudja-e azt, vagy akarja-e tudni a miniszterelnök, és ha tudomása van róla, gya,korolja-e az ellenőrzés tisztjót? De a képviselő úr nem azt mondta, hogy tudom-e, vagy akarom-e tudni, hanem azt mondta, hogy ebből látja, mily szándéka van a miniszterelnök úrnak a legközelebbi választásokra nézve. Bocsánatot kérek, volt szerencsém konstatálni, hogy a mi felfogásaink, tr képviselő úr, nem egyezők: egy egész világa a különbözeteknek áll köztünk. (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon.) Molnár János: Tudom! Egész világ van közöttünk! Széll Kálmán miniszterelnök: Én az ellenőrzés tisztjót másképen értem. Én az ellenőrzés tisztjét úgy értem, hogy ha valakinek valami kifogása van, ha nem jár is utánna, — mert ez nem kötelessége, — de méltóztassék akkor előbb itt megkérdezni, ós hogyha nem válaszolok kielégítően, akkor ítéljen felettem. (Helyeslés a jobboldalon.) De előre ítélni ós nekem szándékot imputámi, — rossz szándékot — ezt itt a házban a t. képviselő urak ellenőrzésnek nevezik: én nem annak fogom, ha a házon kívül is ilyesmit hoznának fel: azt más valaminek nevezem. Nem is tanácslom a képviselő úrnak, — itt az immunitás köpenyege alatt megteheti, — de kinn a házon