Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

629. országos ülés 1900. d telén. Az 1867 : XII. törvónyczikk alapján jártunk el, azon haladtunk, ezen az alapon tettük azt, a mit tettünk, és azon építettünk. De nem azért építettünk, hogy azt fentartsuk, nem azért mulasztottunk, vagy hagytunk el egyet-mást, nem azért cselekedjük ezt vagy azt, nem azért fejlesztettük viszonyainkat ebben vagy abban az irányban, hogy fentartsuk az 1867 : XII. törvényczikket, a mint azt a t. képviselő úr kontrovertálja, hanem egyszerűen mentünk azon az úton — jól. vagy rosszul, az más kérdés, a t. képviselő úr ott ül az ellenzék padjain a legrégibb időktől fogva, a mit nem szemrehányásképen mondok, s így természetes, hogy nem helyeselte, hanem ellenezte azt, — de abból, hogy a t. képviselő úr ezt nem szereti, nem helyesli, kifogásolja, gáncsot talál rajta, nem következik az, a mit mesterségesen akar kimagyarázni, hogy mindaz, a mi történt, vagy nem történt, csak azért történt vagy nem történt, hogy a 1867 : XII. törvényczikkeket fentartsuk. Hiszen a t. képviselő úr ebben annyira megy, hogy a végén oda konkludál, hogy úgy van, mint Rómában volt: mindent csak Ausztriának, annak a sasnak, vagy annak a szobornak. Hát ez nem így van. Én magamat mentesnek tartom és pedig nemcsak mint miniszterelnök, hanem mióta ennek a háznak tagja vagyok, — ós tagja vagyok mióta ezt a törvónyczikket megalkották, — mentesnek tartom magam minden időben. Én úgy vettem részt a közügyekben, úgy szavaztam, úg3^ dolgoztam ebben a házban, hogy az illető konkrét esetnek vagy kérdésnek az elintézése, vagy törvénynek a megszavazása vagy megnem szavazása érdeme szerint ennek az országnak, s ezen ország jogállásának ós érdekének megfelel-e vagy nem, és sohasem azért, hogy az Ausztriának tetszik vagy nem tetszik, hogy az annak a sasnak, vagy annak a szobornak tetszik, vagy nem tetszik. Igaz, nem minden történt tökéletesen; nem is csináltunk meg mindent úgy, a hogy kellett volna. Mind igaz, de nem azért, hogy nem mertük vagy nem akartuk, nem azért, mert a sas vagy a szobor így vagy úgy kívánta. A dolog nem így áll. A dolog igenis úgy áll, hogy azt gondoltuk és azt gondoljuk, hogy a mi fennállásunkat, a magyar állam fennállását, fejlődésünket, haladásunkat, a melyre olyan nagy szükségünk van, •—• mert mi még kezdetleges fejlődési stádiumban lévő, hátramaradott nemzet vagyunk az európai nemzetek nagy versenyében, — ezen nyugalmas alapon jobban fogjuk tudni előmozdítani, mintha azt az alapot félre dobjuk és folytonosan olyan ingadozó, a fantázia által nagyon szépen kisember 13-án, csütörtökön. 347 festhető, de irreális alapokra helyezzük. így áll a tétel ós nem úgy, a mint a t. képviselő úr mondja. A t. képviselő úrnak — ós én erről még szeretnék beszólni, de hogy a többi képviselő urakra is megtehessem reflexióimat, csak igen röviden fogok e kérdésben nyilatkozni — igen sok ós nagy a kifogása a német szövetség ós Németország ellen, és ezért azt mondja, hogy mi semmit sem teszünk: ki hagyjuk magunkat használni és a hármas szövetség csak arra való, hogy Németország azt kihasználja és az a mi érdekeinknek nem felel meg. (Mozgás a szélső baloldalon.) Erre egész határozottan azt mondom, hogy a magyar nemzetnek és ennek az országnak txdnyomó többsége, ezen ország minden kormányának 1867 óta és minden eddigi törvónjdiozásnak 1867 óta óriási többsége nem ezt a nézetet vallotta, hanem azt vallotta mindig, hogy ez a hármas szövetség előnyös Magyarországra nézve ós a monarchiára nézve. (Mozgás a szélső baloldalon.) Holló Lajos: Voltak olyanok, kik más nézetet vallottak. Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, Holló Lajos képviselő úr infallabilisnek hiszi magát avval a momentummal az országnak óriási többségével szemben, a melyre rámutattam ? (Úgy van ! Úgy van! jobbfelöl.) Hát Holló Lajos képviselő úrnak lenne-e igaza ? És annak a 33 esztendei felfogásnak nincs igaza, a melyet ezen nemzet óriási többsége vallott? Mert a hármas szövetség alapját, a Németországgal való benső és barátságos viszonyt mi magyarok nemcsak a kettős és hármas szövetség óta, de 1867 óta politikánk alkotó elemének tekintettük ós azt az országos a monarchia érdekében mindig óhajtottuk s ápolni, fejleszteni kívántuk. A mi a szövetséget illeti: ezen eminenter békeszövetsóg, a hármas szövetség, a monarchia és Magyarország érdekeit kiválólag biztosítani alkalmas. Alkalmasabb, mint más szövetség. Hát nevezett-e meg valami más szövetséget Ugron Gábor képviselő úr? Nem. Hát mit tennénk akkor helyébe, mondja meg, és mi volna az, a mi akkor hatályosabban, erősebben védené érdekeinket ? Nem tígy áil tehát a thézis, hogy ez a szövetség kizárólag Németországnak áll érdekében, hogy mi támasznodunk rá, ós hogy Németország csak kegyelemből vesz be ; ez nem úgy áll. Azt tartom, hogy ez a szövetség a paritásnak, az egyenjogú érdekek paritásának szövetsége abban a tekintetben, hogy annyival bir mindegyik fél a paritásból a mennyit nyom, a mennyi súlylyal bir. Nemcsak AusztriaMagyarországnak, de Németországnak is érdeke 44*