Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

348 629. országos ülés 1900. deczember 13-án. csütörtökön. ezen szövetség. Az érzelmek is, a népek óriási többségénél; az érdekek pedig abszolúte azonosak ; érdekellentétek és összeütközések nem léteznek, és beláthatatlan időkön keresztül nem fognak előállani, és azért," ezen érdekazonosságban van meg ereje és létjoga, és fenállásának és bensősógének biztosítéka. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha mi nem játszunk akkora szerepet a tengerentúli viszonyokban, mint Németország, ez a szövetség hibája? Ez nem a szövetség hibája. A politikában ós a nemzetek és államok sorában minden állam akkora poziczióval bir, a mennyit benső konszolidácziójánál, belső szilárdságánál fogva nyom és a mily súlylyal bir. A magyar állam is így van, a monarchia is így van. Azt tartom, hogy mihelyt mi politikánktól eltérnénk ós a képviselő úr tanácsait követnők, sokkal kevesebb súlylyal bírnánk akár mint magyar állam, akár mint kifelé egységes' monarchia, akár a németekkel való szereplésben, akár más államokkal szemben, sőt a képviselő úr által ajánlott politika mellett sokkal kevesebb súlylyal bírnánk Európában ós azt igen végzetes lépésnek tartanám. Elmondj cl cl t. képviselő lír, hogy hogyan bánik velünk Németország a gazdasági téren. Németország, azt hiszem, ennek a szövetségnek politikai fontosságától ós értékétől át van hatva és Németországban súlyt helyeznek erre a szövetségre, és méltán, és e szövetséget Németország érdekeinek megfelelőnek tartják. Hogy gazdasági tekintetben a helyzet nem felel meg annak, a mi kívánatos, ezt teljesen elismerem, de Németország a maga gazdasági politikáját el szokta választani a maga általános politikájától, nemcsak velünk szemben, de másokkal szemben is. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Sajnos, hogy így van; mi iszszuk meg egyben-másban ennek a levét, és azon is kell lennünk, hogy Németország már a velünk való benső viszony politikai értékénél fogva is a gazdasági viszonyok rendezésénél, a szerződések tárgyalásánál figyelembe vegye és akkor ezen a bajon a menynyire lehet, segítsünk. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) De ez a szerződésnek, vagyis azon szövetségnek, azon európai alakulásnak és konczepcziónak politikai nagy horderejót semmi körülmények között nem szállítja le. Nagy ellensége a t. képviselő úr általában a németséghez és a németekhez való ha nem is támaszkodásnak, hanem közeledésnek, és a velük való érintkezésnek. A t. képviselő urat kérdem ón, ha ma a t. képviselő úr programmja megvalósítható lenne, ha a perszonal unió alapjára helyezkednénk teljesen, akkor micsoda szövetséget tanácsolna, de sőt még ha ezen túl menne is valaki a maga képzeletében, odáig, hogy a kapocs megszűnik Magyarország és Ausztria között ós Magyarország egészen elváltán állana itt, akkor melyik volna az a szövetség, a melyet ennek helyébe Magyarország érdekeinek megfelelőnek tartana a képviselő úr? Még akkor sem lehetne ignorálni azt, hogy a nagyon messze jövőben ennek a két államnak a nagy Németországnak érdekei és a mi érdekeink összeütközésbe jöhetnek és azért az egymásra való támaszkodás mindkettőnk érdekének megfelel. Arra vonatkozólag, a mit a t. képviselő úr mondott, még csak egyet. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta, hogy 1867. óta itt mesterségesen úgy vittek keresztül mindent, hogy innen kizárjanak mindent, a mi nem a Németországhoz való közeledésnek a nyomát hordja magán, hogy itt ellensége volt minden mozgalomnak a kormány és törvényhozás, a mely máshonnét jött, az itt-ott előforduló germanizmusokat — a miket én se szeretek — ós ennek tulajdonítja, azt mondja, hogy üldözték még a tőkét is, ha az nem volt német, a francziát és az angolt, mert tisztán csak azt akarták, hogy mindég Németország álljon mellettünk. E tekintetben akármilyen szuperioritással akar is kioktatni a t. képviselő úr engemet, kijelentem, hogy nagyon csalódik, mert ezt a kérdést nem jól fogja fel, ón véletlenül igenis jobban tudom, hogy miként volt és elejétől fogva, ós leszek szerencsés a képviselő urat nem kitanítani akarni, mert olyan magas vágyam nincsen is, hanem csak figyelmeztetni, hogy nagyon téved ós csalódik. Az első alkalommal, midőn az önálló Magyarország a külföldi pónzpiaczhoz fordult ós még azután is több éven keresztül, nem fordultak sem a németekhez, sem az osztrákokhoz, hanem elmentek először Parisba. Ott megcsinálta Lónyai azt a 80 milliós hires kölcsönét, Kerkapoly azt a 30 és 54 milliós kölcsönt Londonban és így 1867-től 1873-ig egyetlenegy osztrák kapitalistával vagy bankházzal, egyetlenegy német kapitalistával vagy bankházzal Magyarország összeköttetésben nem volt. Ha akkor, a midőn Magyarország még olyan gyenge volt, a maga kezdetleges állapotaiban, gyenge pénzügyi viszonyaiban és hitelében, mondom, ha akkor már ki mert menni ós akkor nem tartott tőle, mert tudta, hogy egészen más kérdés ez, és ennek a nagypolitikához semmi köze nincsen, és mint független Magyarország pénzügyeire nézve teljesen független, hogyne merné ezt ma is megtenni. Igen ám, de akkor rossz tapasztalatokat csinált. Ezek a tapasztalatok arra vezették az országot, hogy akkor többé sem