Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-629
629. országos ülés 1900. deezember 13-án, csütörtökön. 345 meztetésóből nem vontam le az ő szájaíze szerinti következtetéseket, hanem azt vontam le, a mit én első percztől fogva, a mikor erre a helyre álltam, magamban elhatároztam. (Halljuk! Halljuk! jóbbfelöl.) Lukáts Gyula: Még nem vagyunk az Araráton! Széll Kálmán miniszterelnök: És ez az. Én két evvel ezelőtt fölállítottam azokat a nézeteket, azokat az elveket, a melyeket vallok, a melyek egyébiránt nem is voltak újak, mert mindenki ismerte azokat, mert 33 esztendőn keresztül egy helyen állottam és mindig egy helyen; (Úgy van! Úgy van! jóbbfelöl.) aztán elmondtam, hogy kell ezeket az elveket alkalmazni, igyekeztem bemutatni ennek a háznak és ennek az országnak, miképen akarom, működésemben, a magvai* nemzeti állam kiépítésének proczesszusában, a mi fejlődésünkben, a mi haladásunkban, á mi függő kérdéseinkben, szóval a mi törvényhozási, kormányzati ós alkotási munkánkban; ide álltam, elmondtam, becsületesen, világosan, elmondtam határozottan és azt mondtam : azokra támaszkodom, a kik engem ezen elvekben, ezen zászló után követnek ós támogatnak. Ez volt az én első felszólalásom. Aztán mentem ezen az úton egyenesen ós megyek ma is egyenenesen nyitott szemmel, nem néztem sem jobbra, sem balra, nem féltem sem a t. képviselő úrtól, sem mástól, sem itt, sem amott, de vigyáztam az irányomra és elvemre és azt gondolom, hogy jó úton mentem, bátran, nem félve, de vigyázva és áttekintve nyugodtan a helyzetet, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és ezen az úton fogok menni a magam esze és ereje szerint ezután is, és addig fogom kötelességemet teljesíteni, a míg erre erőm lesz és a míg ezt a kötelesség parancsolja, és nem félek sem Ararát előtt sem Ararát után attól, a mit megjósol. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: A miniszterség nem önczél! Széll Kálmán miniszterelnök: Aztmondja a t. képviselő úr, ne álljak itt elő aprólékos programmokkal, aprólékos dolgokkal, nem elég az, hogy beszélni tudok, és annak van sikere esetleg, ezt szíves volt konczedálni, hanem ő azt látja, hogy én kétértelmű helyzeteket tartogatok, vagy a párt, a melyre támaszkodom... Ugron Gábor: Ausztriával! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hát igenis Ausztriával, hiszen rájövök kérem, csak ne tessék türelmetlenkedni — (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és nem adok programmot öt évre és nem adok programmot 50 évre, — még megtízszerezte az öt évet. Hát ennyi időre nem adok. Igaz; más se adhat. De adok és KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. akkép, a mi elég tiszta képet nyújt és adtam, mondom, a mi előttünk áll. A mi az elsőt illeti, hogy én kétértelmű helyzeteket teremtenék, vagy állítanék oda és arra alapítanám Ausztriával való politikámat, bocsánatot kérek, ezt tagadásba veszem, a kiindulási pontban térünk el egymástól. En az első percztől fogva mindig azt mondtam és hirdettem, hogy az 1867 : Xn. törvény ezikket olyannak tartom, a mely nem az, a mit a t. képviselő úr mond, hogy csak egy expediens akart lenni, hogy bennünket az abszolutizmusból kivezessen ; hanem azt én olyan alkotásnak tartom, a melynek alapján az ország állami önállása és függetlensége azon korlátok között, a melyeket a pragmatika szankczióból folyó közös ügyeknek a közössége feltétlenül megkíván, igenis érvényesíthető; azt igenis olyannak tartom, hogy azon az alapon az ország gazdaságilag, kulturailag, mint nemzeti magyar állam megállhat és fejlődhetik. És addig, a míg nekem a t. urak onnan ennél jobbat, ennél keresztülvihetőbbet, az adott viszonyok között ennél létesíthetőbbet nem mutatnak ; addig, a míg csak fantasztikus rajzokban mutatják be az abszolút függetlenné lett nagy magyar államot, a dicső magyar államot; (Úgy van! jobbfelöl.) addig, a míg ők azt mondják, hogy azt az államot csinálják meg, a mely megvolt ezelőtt három-, négy-, ötszáz esztendővel, a melynek képein ós emlékein nem csügg jobban és nagyobb kegyelettel a t. képviselő úr, mint én, de a míg be nem tudják nekem bizonyítani, hogy azt meg is tudnák csinálni ós meg tudjuk csinálni önmagunk Európában, (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) akkor, a mikor itt lennénk izolálva az európai nemzeteknek és népeknek özönében; míg a t. képviselő úr nem tudja nekem bebizonyítani, hogy jobb támaszkodni a Keletre, mint támaszkodni azokra, a kikkel százados történelmi fejlődés, élő törvények, élő jog, az adott viszonyok és érdekek azonossága folytán a törvényes ós elválaszthatlan kapocscsal össze vagyunk kötve ; addig, a míg nekem a t. képviselő úr be nem bizonyítja, hogy Magyarország fenn tud állani egymagában itt Oláhország mellett, Bulgária és Szerbia mellett, az egész Balkánnal ós esetleg az egész Kelettel szemben, úgy, hogy szakadjon el Ausztriától ; míg ezt a t. képviselő úr be nem tudja bizonyítani, hogy ez jobb helyzet, hogy függetlenségünket ós fennállásunkat és fejlődésünket ez jobban biztosítaná, addig ón azt állítom, hogy az én szerényebb, talán szürkébb és kevésbbó szép, kevesebb frázissal ós kevesebb fantáziával rajzolt, de reálisabb politikám, a mely az adott viszonyokhoz illeszkedik, (Ügy van! Úgy van! jobbról.) a mely élő törvényeink 44