Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-629
g44 "^ » rsä! %o 8 ülés 1900. áeczember 13-án, esiitfirtökoju ezt az 1867-iki kiegyezésirendszert folytassa és folytassa meghatározott időkre; de mi azért magunkban is el fogunk menni, magunk is meg fogjuk csinálni a delegácziót, magunk is el fogjuk végezni a közös ügyeket, magunk is fenn fogjuk tartam a közös hadsereget, magunk is fenn fogjuk tartani a közös diplomácziát. De bocsásson meg a t. ház, ha ezzel a programmal állanak az ország elébe, akkor ámítják ezt az országot, mert a mi törvénykönyveinkben nem az van lefektetve, hogy ilyen kétértelműségekkel, furfangokkal, ravaszkodásokkal és magyarázgatásokkal lehessen egy nemzeti államot és szervezetet vezetni, tartani függőben nehéz helyzetek és körülmények között. Ha az áll, hogy nincsen ez a szerződés teljesítve, akkor ez a szerződés megszűnik ós lép helyébe az, a mi volt eddig : a magyar nemzet, a független Magyarország. (Ugy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen, t. ház, minden visszamaradásunk, minden fejletlenségünk, minden korrupeziónk, minden tespedésünk, vágyainknak eltörpülése, törekvéseinknek kicsinyessége, a politikai látásunknak elszükülése és korlátoltsága mind abból származik, hogy mi nem akartunk annak lenni, a mire az Isten teremtett: szabad, önálló államnak, hanem akartunk egy olyan fiókállam lenni, a melyik egy másik állam mellett ós oldalán teng és tengődik, annyira, a mennyire engedik. Betölt rajtunk az, a mi Sais tanítványával megesett, a ki bement a templom pitvarába és ott ült napokon keresztül ós azt hitte, hogy az maga a templom, és várta a megjelenéseket, a melyekből meg fogja tudni a mindenség létének titkát és nem lépett be a templomba. Vessünk véget ennek a politikai kétértelműségnek és bizonytalanságnak, lépjünk be a templomba és ne üljünk a pitvarban, lépjünk be a nemzeti létnek ós függetlenségnek templomába. Akkor érteni fogja az egész világ, hogy mi a mi létünk titka, varázsereje, mozgató szelleme. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon*) SzéU Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Már csak az idő és a technikai nehézségek szempontjából is, talán nehéz feladatra vállalkozom, a mikor a t. képviselőháznak szives türelmét ebben a perezben, midőn már csak alig félóra áll rendelkezésemre, és az anyag nagy halmaza előtt állok, ki kell kórnem, (Halljuk! Halljak!) mert nagyon nehéz egy közel négy óráig tartó vitában elmondottakra oly rövid idő alatt válaszolni, a milyen ma rendelkezésemre áll. De megkísértem azokra a beszédekre megtenni a magam reflexióit, a melyeket nem lehet válasz nélkül kagjmi, ma már, minthogy több szónok felhiva nincsen. Talán a t. képviselőház a két órán túl is valamicske idővel meg fog ajándékozni, (Halljuk! Halljuk!) azon leszek, hogy becses türelmükkel ne éljek vissza. Mindenekelőtt, miután fülembe hangzik még mindaz, a mit az előttem szólt t. képviselő úr igen nagy emfázissal elmondott és előttem áll a kép, a melyet igen nagy fantáziával itt megrajzolt, ehhez a képhez akarok, bár sokkal szerényebb ós kevesebb fantáziával biró, de talán a praktikus élethez, a valósághoz inkább alkalmazkodó képet állítani. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr nagyon szereti a hasonlatokat, én is nagyon szeretem azokat, ha találnak és azok a hasonlatok, a melyeket ő felhoz a mythologiából, történetből ós egyes ilyen igen szép és nagy forrásokból ós terrénumokról, azok rendesen, ha nem mindig találók is, nagyon szépek, és sokszor szerencsések is. Kevésbbé szerencséseknek találom azokat a hasonlatokat, a melyeket a természetből és az állatvilágból szokott a t. képviselő úr és igen sokszor nagy előszeretettel választani. Ő elém állítja azt, hogy gondoljunk arra, a mikor Neo a maga bárkájában összeg3?űjtötte a természet minden lényét, nem akkor csalódott, hanem később csalódott. (Halljuk! Halljuk!) Hát a t. képviselő úr már egyszer — és talán majd két ÓA^e annak — ugyanezt a hasonlatot figyelmembe ajánlotta; (Derültség jobb felöl.) már akkor figyelmeztetett engem, hogy ne hozzak én itt össze farkast és bárányt, galambot ós keselyűt, mert azok először egymást, aztán engemet, vagy talán megfordítva, először engem ós azután egymást fogják megenni. (Derültség jobbfelöl.) Legyen a t. képviselő úr egészen nyugodt, ha aggódásból tette ezt a figyelmeztetést, csillapodjék aggodalma (Derültség a jobboldalon.) én majd csak valahogy eltalálok ezen az úton és megleszek valahogy ebben a seregletben, a mint megvoltam eddig- is. (Tetszés a jobboldalon.) És talán még se következik be az, a mit képviselő úr aggódó lelke megjósolt, hogy engem kikezdenek, felfalnak s azután egymást falják fel. Úgy látszik nekem, hogy az ón metódusom, vagy az én politikám, vagy az ón felfogásom és konczepezióm nem volt oly rossz, mint hiszi a t. képviselő úr. Jóslata be nem következett ós ha eddig be nem következett, engedje meg nekem azt, hogy én inkább azt higyjem, hogy ez mellettem ós nem a jósló mellett bizonyít. (Élénk helyeslés a jobboldalmi.) Ugy látszik, mégis helyesen jártam el, hogy t. képviselőtársamnak jóslatszerű figyel-
