Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

629. országos ülés 1900. deczember 13-án, csütörtökön. 33o valamint Zmeskál Zoltán t, képviselőtársamnak az ochodniczai ügyben tett interpellácziójára adott válaszait és ha látom a zsidi ügyben ós a Domahidy ügyben való huzavonát, a mely másfél esztendeig tartott, bár ón magam szorgalmaztam: azt gondólom, sőt meg vagyok róla győződve, hogy nem vakmerően Ítéltem akkor, a mikor azt mondtam, hogy a törvény, jog és igazság uralmát, szellemét, nem látjuk még Magyarországon megtestesítve, mert hiszen ez volt tenorja egész beszédemnek, (Úgy van! a haloldalon.) és mert kimutattam, hogy törvénytelenség, jogtalanság, igazságtalanság, zaklatás történt nem egy esetben és ezek elkövetőit nem büntették, hajuk szála sem görbült meg. A t. miniszterelnök úr kiemeli a zsidi ügyet és azt mondja, hogy a vizsgálatot elrendelte. Nem tagadtam, sőt tudtam; de azt is tudom ám, hogy noha már két esztendő óta folyik ez az ügy, magam is másfél évvel ezelőtt jártam a belügyminisztériumban, hogy szorgalmazzam, ime hét nappal beszédem elmondása előtt folyó óid november 21-én azt irja a felebbező: » Mindezeket,« tudniillik a miket elmondtam »és az ezekkel összefüggő dolgokat csak alapos vizsgálat deríthetné fel ós épen a vizsgálatot nem tudom kivívni, kinyerni.* Széll Kálmán miniszterelnök: A képviselőtestület mást irt a megyének. Molnár János: A képviselőtestület azt irta, a mint a miniszterelnök úr mondta,, hogy folyamodott, hogy hagyják helyben azokat a vételeket. De a t. miniszterelnök úr azt is mondta, hogy ennek a késedelemnek daczára hagyja hatni a vizsgálatot. Hát kérem, ha a belügyminiszter elrendeli a vizsgálatot, és másfél év múlva sem foganatosítják a rendeletét, hát ez erély? Áttérek a Jamricska ügyre, a melyre vonatkozólag nagyon érzékenykedett a t. miniszterelnök úr ós ón a túloldaltól nagyon is a Bánffy-éra stílusában fogalmazott leczkét kaptam; azt kiáltották ugyanis eljárásomra, hogy: » Nincs benne tisztesség.« Lássuk csak, t. képviselőház, hogy én mit is mondtam? Én azt mondtam (olvassa): »De, hogy koronát is tegyen a t. belügyminiszter úr a választások tisztaságának ragyogó homlokára, az új közigazgatási tanfolyamnak egyik tanáravá, előadójává kinevezte Jamricska Lajos póczeli jegyzőt. Erről a Jamricska Lajosról 1898. Julius 12-ón a következő dolgokat irták a lapok: hitélet a gödöllői választás ügyében. A pestvidéki törvényszéknél ma hirdették ki Jamricska Lajos póczeli jegyző előtt a Kúria Ítéletét, mely a gödöllői kormánypárt hű kortesét 14 rendbeli vesztegetésért és szavazatvásárlásért 210 forint pénzbüntetéssel sújtja. (Derültség balfelől.) Hát, t. ház, mi gratulálunk a t. miniszterelnök úrnak ezen választásához, kinevezéséhez. Mert ebből egészen világosan látjuk, hogy micsoda tiszta választásokra fogja ez a tanár tanítani az ő tanítványait: a jegyzőket. (Úgy van! Derültség balfelől.) De egyúttal tisztán látjuk azt is, hogy mily erős akarattal és igyekezettel törekedik a t. belügyminiszter úr a választások tisztaságára, a mikor a közigazgatási tanfolyamra ilyen, épen a választások tisztasága terén megbélyegzett egyént állít oda azok fölé, a kiknek az lesz a hivatása, hogy őrködjenek a választások tisztasága felett.« Ez volt az ón mondásom, mindenki elolvashatta. Már most ezzel szemben a t. miniszter ur a következőket állítja,. Először azt mondja, hogy mikor Jamricskát kinevezte, az még elitélve nem volt. Hát három évvel ezelőtt nevezte ki a, miniszterelnök úr Jamricskát? Úgy tudom, hogy folyó óv augusztus havában és úgy ha akár tízszer kiállítja is, hogy nem volt elítélve, ón századszor is azt fogom felelni, hogy el volt ítélve. Tessék kiemelni a pestvidéki törvényszéknél. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ez a sxdypontja a kérdésnek! Molnár János : Tudom, majd rátérek arra a súlypontra is, ne tessék aggódni. Másodszor azt mondta a t. miniszterelnök úr, hogy én azt mondtam, hogy ezen Jamricska féle emberek az ő tanítványai lesznek és ő ezek által fogja, majd a választásokat kezeltetni. Hát tessék elolvasni, hol mondtam én ezt t ÖL neveztem tanárnak, tudniillik Jamricskát és nem a t. miniszterelnök urat, Széll Kálmánminiszterelnök:Demondta, hogy ón pedig olyanokat nevezek ki! Molnár János: Igen, tessék csak türelemmel lenni. Azt mondta a t. miniszterelnök úr. hogy a mely perczben ő megtudta, hogy jogérvónyesen el volt ítélve, azonnal elbocsátotta, és hogy én azért mégis vádolom őt. Hát, t. ház, mihelyt kinevezték Jamricskát a múlt augusztusban, az Alkotmányban, metyet a belügyminisztériumban szorgalmasan olvasnak ós nagy figyelemmel kisérnek, (Derültség.) benne volt ugyanaz a közlemény, melyet előbb felolvastam Jamricskáról. Először, már ezért is hittem, hogy igenis tudták a belügyminisztériumban ezt a körülményt, legalább is a kinevezés után. Ezután szeptemberben, mihelyt megnyílt a parlament. . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szeptemberben nyílt meg!