Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

336 029. országos ülés 1900* deOzem!>er 13-án, csütörtökön. Molnár János: Hát még ebbe is belekapaszkodik ? (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Terminusról van szó! Ekkor pedig pontosnak kell lenni. Molnár János: Nem az a punktum saliens, hogy szeptemberben jöttünk-e össze, vagy októberben, hanem az, hogy a mikor összejöttünk, találkoztam ezen tanfolyamra vonatkozólag a legilletékesebb egyének egyikével és mondtam neki, hogy ez el van itélve és mégis benn van abban a tanfolyamban, majd ón interpellálni fogom a belügyminiszter urat, vagy beszédemben fogom a ház elé hozni. Egy szóval sem mondta az illető, hogy el volna bocsátva, vagy hogy csak szándékoznak is őt elbocsátani! Két-három héttel az én felszólalásom előtt, ugyanazzal az úrral találkoztam, ismételtem neki és ő még akkor . sem mondta, hogy hiszen el van bocsátva. Mikor én ily előzmények után előállottam itt a házban és azt mondtam, hogy annak a kinevezése az oly indiczium, mely nem vall arra, hogy a belügyminisztérium egész erólylyel törekednék a választások tisztaságára, akkor nekem azt felelni a túlsó oldalról, hogy az én eljárásomban nincsen tisztesség, az ellen tiltakozom, annál is inkább, mert én a túloldaltól sem politikai, sem egyéb tisztességet m nem fogok tanulni. Örley Kálmán: Mink sem tanulunk a tisztelendő úrtól! (Zaj.) Molnár János: Nem is kívántam, hogy tanúlianak! Örley Kálmán: Nem is akarunk! (Egy hang a, szélső baloldalon: Most quittek!) Molnár János: Azt mondta a miniszterelnök úr erre az esetre, de egyéb esetekre is, hogy ő nem tudta, ő nem felelős érte. Széll Kálmán miniszterelnök: Miért nem felelős? Molnár János: Tessék vigyázni. Azt mondta a t. miniszterelnök úr erre az esetre is, hogy nem ismerte azt az embert az előtt, egyéb esetre, az enyéimre is, de különösen Visontai Soma t. barátoméira is, »nem tudom, nincs tudomásom róla« stb. No, t. ház! Jaj volna annak az országnak, t. ház, átok nehezednék arra az országra, hol a kormány vagy a belügyminiszter, csak azon esetekért volna felelős, melyek tudomására jutottak vagy juttattak. Hiszen azért vannak szemei, fülei, kezei, lábai, (Derültség a jobboldalon.) vagyis azért vannak főispánjai, alispánjai, szolgabirái, alantas közegei, hogy tudomást szerezzen mindenről ós a felelősséget viselje. Csak meg kell jól válogatni embereit! Én 19 esztendeig voltam Komáromban plébános. Ezen hosszú idő alatt talán háromszor törtónt meg az, hogy a harangozó rosszul harangozott, vagy nem kellő időben harangozott, ós az emberek nem a harangozónak estek neki, hanem engem korholtak és méltán. Nem is érzékenykedtem, nem aprehendáltam, egész természetesnek találtam ezt, mert éreztem, hogy minden alantas közegemért elsősorban ón vagyok felelős. De a rendőrségnél, a melyért szintén a belügyminiszter úr felelős és az államügyészségnél is nagyon sok dolgot nem tudnak. Például, azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a király-utezai czímer- vagy keresztcsonkítást ő nem tudta. Az » Alkotmány « vagy két hónappal ezelőtt, egyetlenegy sort irt, nem is egy egész sort, a melyből valahogyan ki lehet csavarni, hogy az az izraeliták ellen való lázítás és izgatás volna. Ezt rögtön megtudta az ügyészség ós talán a második napon már megkapta a szerkesztő a czitácziót, mert itt izraelitákról volt szó. Azt a király-utezai keresztcsonkítást az »Alkotmány«, nem egyszer, se kétszer, sem háromszor, de tán tízszer is szellőztette nemcsak, hanem direkt is fölhívta reá a rendőrségnek és az államügyészségnek figyelmét, de a, milyen szemfüles volt az államügyészség vagy rendőrség akkor, a mikor az izraelitáknak még csak a hajaszálát kezdték érinteni, vak is volt, süket is volt akkor, a mikor ezeket a keresztcsonkításokat közölték hónapokon keresztül, mert Magyarországon a törvény, jog és igazság ilyen egyforma. Hanem most jön a punctum saliens, a t. miniszterelnök úrnak a piéce de resistance-a, a hol egész emfázissal, egész vehemencziával nekünk támad, reánk csap, ós ha nem is expliczite, még a létjogosultságát is megtagadja a néppártnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam! Néppártról nem is beszéltem! Molnár János: De a néppártról is beszólt; majd kifejtem, csak legyen nyugodt! A t. miniszterelnök úr szörnyű krimennek tudja be nekünk, hogy a néppárt a revíziót sürgeti. T. képviselőház! Szerencsémre épen a napokban kezembe került egy újság, a melyben ezt olvasom: »Széll Kálmán belügyminiszter "Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve kiadta az 1899-ik évi 113.831. számú rendeletét, a mely arról szól, milyen egészségügyi szabáfyokat kell alkalmazni a zsidóknak a körülmetélés körül. (Derültség jobbról.) Ámde az izraeliták e rendelet ellen feltámadtak ós azt allegálták, hogy az sérti az ő vallásos tantételeiket. És a hivatalos lapnak talán öt-hat nap előtti száma közli a belügyminiszter körrendeletét valamennyi törvényhatóság-