Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

629. országos ülés 1900, űeczember 13-án, esütörtököu. 333 íme, saját szája vallása szerint én 27 specziális esetet említettem, — én ugyan nem olvastam, a t. miniszterelnök úr mondja, — és ime, noha elismeri, hangsúlyozza, hogy azok igazak, mégis ezen 27 eset közül csakis öt esetet sorol fel, mint megtoldottat, vagyis a rétsági és a csongrádi csendőrökéit, jaszeniczai bíróét, Kudalek aiiyakönyvvezetőót ós a nadubi jegyzőét ; háromról azt állítja, hogy az ügyük még folyik; Domahidy főszolgabíróról meg azt mondja, hogy el lett ítélve, de november 30-án, tehát két nappal az én beszédem elhangzása után, de hogy mire ítélték, azt most se mondta meg. A zsidi- és Jamriska féle ügyről is szíveskedett nyilatkozni, a miről majd én is külön nyilatkozom. Ennyi volt az egész, a mit az én 27 esetemre vonatkozólag mint megtorlottat felemlíteni méltóztatott. Mindenekelőtt vagyok bátor megjegyezni, hogy először is nem áll az. a mit a t. miniszterelnök úr felőlem mondott, hogy én csak egy esetben említettem meg a megtorlást, tudniillik Kudalek esetében, mert azt is mondtam, hogy a rétsági főbíró ós Domahidy főszolgabíró ellen is megindították a fegyelmi eljárást, és hogy a rétsági csendőrök ellen feljelentést tettek. Hogy az a bíró elvette megérdemelt jutalmát, azt nem tudtam, valamint azt ma sem tudom, hogy tulaj donképen a közigazgatás érdeme-e, — mert hiszen én ez ellen plediroztam a múltkor, — ez a büntetés. Hisz Komárommegyóben, a mócsai emberkinzókat is megbüntették, de a törvényszék, míg a közigazgatás két esztendőn át szépen hallgatott a dolog felől. Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy az alispán, mint a főszolgabíró megkapta a büntetését ! Molnár János: Igen, két óv múlva, a mikor kitudódott az ügy. Széll Kálmán miniszterelnök: Az sem áll! Molnár János: A többi négy véglegesen elintézett és a három folyamatban lévő megtorlásról sem volt tudomásom, mert ón nem járhatom sorra a megyéket,, a törvény szókeket és a csendőrparancsnokságokat, annál kevésbbé, mert hisz a múltkor csak egyetlen egy esetben tettem azt, tudniillik Domahidy főszolgabíró ügyében lemásoltatván az ítéleteket és 15 koronámba került a dolog közjegyzői hitelesítéssel s hozzá még a küldöttem gorombaságban is részesült a t. szatmári alispán úr részéről. De hát ha nem tudtam, úgy-e akkor miért vádoltam a t. miniszterelnök urat ? Azért kérem, mert még most is vádolhatom. íme, 27 eset közül nyolczat említett, mint részben megtör lottat, részben megtorlandókat, mert az ügyük még folyik. Tehát a többi 19 esetben, hol a megtorlás? De feltéve, meg azonban nem engedve, hogy a megtorlás mind a 19 esetben megtörtént, mert tudom, hogy nem történt meg, pozitív adataim vannak, hogy legalább négy-öt esetben nem történt, de talán többen is . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék azokat előadni! Molnár János: Kérem, elő is adom. A zalalövői, meg a csiktusnádi ós a háromszéki szolgabirák, a kik nópgyűléseinket nem engedélyezték, a kik bennünket nyomorgattak, (Egy hang jobbfelöl: Ez is közjogi sérelem!) micsoda büntetésben részesültek? A muzslai főszolgabirőságnál, mikor kétszer megleleteztók a mi folyamodványainkat, a melyekre különben nem is kellett bélyeg, mert hisz a pénzügyigazgatóság felmentett bennünket, micsoda büntetésben részesültek ? (Egy hang a jobboldalon ; Es is közjogi atroezitás ?) De feltéve, hogy ez mind megtoroltatott is, még akkor is elég alapom ós indokom volt ab esse ad posse következtetni, mert nézze csak t. miniszterelnök úr, mi van abban az Ivánka-féle röpiratok egyikében? Tudom, hogy nem szívesen hallja, de azért mégis, kérem, hogy szíveskedjék meghallgatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne hallgatnám meg, csak mondom, hogy röpiratokkal nem polemizálok. (Helyeslés jobbfelöl.) Molnár János: Nem is kell azokkal polemizálnia, csak tessék meghallgatni, hogy majd micsoda következtetéseket vont le belőle? (olvassa): »Alig van körjegyző — azt írja — ki ellen több rendbeli zsarolás, szabálytalanság, stb. miatt panasz nem emeltetett. Konstatálva lőn, hogy az egyik, adóvógrehajtási illeték czimén évek során beszedett összegeket elzsebeli a nélkül, hogy zálogol ási jegyzőkönyveket tudna felmutatni. A vizsgálat konstatálja a tényállást s megbünteti 10 írtra, azután ismét folytatja a dolgát szabadon, «— a törvény, jog és az igazság nevében. •—» »A. másik* — ki a fensőbbségnek nem tetszik — »a képviselőtestület jegyzőkönyvét erősebb hangon szerkeszti, rögtön felfüggesztik. A berenczefalusi körjegyző évek hosszú során zsebét nevezte ki árvatárnak és ott kezeli az árvapénzeket. Erről az alispán tudott, szemére is vetette neki, de a jegyző oly gorombasággal felelt, hogy én az alispáni szék iránt viseltető hagyományos tiszteletből ezt kiírni nem akarom. Az alispán ezt eltűrte, az árvapénzek maradtak, a hol voltak, A másik körjegyző csak azt merte koczkáztatni, hogy

7 a korpo