Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

33Q 629. országos ülés 1900. deczember 13-án, csütörtökön. közgazdaságilag felette súlyos és válságos, és mert nem látom azt, hogy a t. kormány helyes úton törekednék a nemzet érdékeit e válságos helyzetből kivezérelni, bizalommal a kormány iránt sem én, sem a függetlenségi ós 48-as párt nem viseltethetünk és a felhatalmazás megadásához hozzá nem járulhatunk (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Gróf Zichy Aladár! f Gr. Zichy Aladár: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Igen rövid időre fogom, t. ház, becses figyelmüket igénybe venni. A kormány a t. háztól felhatalmazást kér, mert az új év bekövetkeztéig a budget letárgyalása lehetetlen, és lehetetlen lesz, hogy az törvónynyé alkottassák. Nem akarom vitatni, mennyire oka ennek a helyes vagy helytelen munkafelosztás, de egyenest rá akarok térni arra, hogy vájjon ezen kormány, ezen újabb kormányzati irányzat várhat, kívánhat, remélhet-e azon párttól, a, melynek szerény tagja vagyok, némi bizalmat ? Hog3? azon újabb kormányzati irányzat némiképen közeledett-e azon programúihoz, a melynek hivéűl vallom magamat. És midőn ezt kutatom, elém tárul a Széll - kormánynak új érája. A legziláltabb, a legszomorúbb visszonyok között lépett a miniszterelnök úr e felelősségteljes állásra azon pillanatban, a midőn ezen ház megundorodott saját eredendő bűnétől, felháborodott saját betegségétől és önönmaga hibáit legyőzve, megifjodott és új életre támadott. Hogy milyen volt azon korszak, a mely után a Széli-kormány életre lépett, legjobban illusztrálja az, hogy magában véve azon körülmény, hogy székfoglalójában a tisztesség jelszavát tűzte zászlajára a hármas jelszóban, a feldúlt parlamenti kedélyeket lecsillapítani volt képes, de az ország szinejava is lélegzett ós rígy szólva a boldogulás reményében nézett a jövőbe. T. ház! A programm a régi; fejlesztetett genialitással, fejlesztetett oly ügyességgel, hogy ma ezen óriási pártnak minden tagja azt hiszi, hogy az ő politikai hitét ottan jogosan vallhatja. (Tetszés a baloldalon.) T. ház! Tapsol ottan az új hivő, a volt nemzeti párt. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Tapsol ottan a volt diszidens, de bizik, tántoríthatatlanul bízik a régi incompatibilis, a kit épen a volt nemzeti párt állított még Bánffy választása után pellengére. Lelkesedik ottan az agrárius az új irányzat iránt, de bizik, époly jól, a merkantil bankigazgató és udvari tanácsos. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Lelkesednek ottan az egyházpolitikai revizionisták, de maradnak és jogosan maradhatnak azok, a, kik a legradikálisabb egyházpolitikát hozták törvénybe. (Félkiáltások a jobboldalon: Revizionisták. ? Egy hang a baloldahm: Igenis vannak!) Es ha ezt nézem, mind jobban bámulom azt a meggyőző tehetséget, a melylyel a magas kormány elnöke rendelkezik. Ne higyje valaki, t. ház, hogy én a miniszterelnök úr politikai nézeteinek őszinteségében kételkedném, vagy azt merném állítani, hogy azok kétszinűek! Isten mentsen ! Ellenkezőleg. A miniszterelnök űr minden legkisebb alkalmat, minden leglényegtelenebb interpellácziót is felhasznált arra, hogy kormányzati nézeteit elméletileg mindjobban kidomborítsa ós kifejleszsze. (Felkiáltások a jobboldalon,; Nagyon helyes!) Híveket toboroz maga köré ós mindannyiszor újabb diadalt arat, újabb tapsvihart és újabb lelkesedést. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) De meg fogom ón mutatni, t. ház, hogy mi ennek a szülőoka. (Halljuk! Halljuk!) Az, t. ház, hogy a, refrain mindig ugyanaz; a keresztény állam alapját, a melynek szolgálatában állunk, megtámadni, ós minket gyanúsíttani. (Zajos ellenmondás a jobboldalon. Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Molnár János: Majd ráolvasom az urakra! Gr. Zichy Aladár: És, t. ház, tapasztalataink bizonyítják, hogy ezen hang megpendítése mindannyiszor sikerűi, annyira sikerűi, hogy az egymástól látszólag legtávolabb álló pártők is újra meg újra együtt tapsolnak, a melyet különben elsősorban Bánffy miniszterterelnök úr használt ós vett igénybe ezen parlamentben, sőt úgy hiszem, ezek a hangok, melyek őtet régi elvtársai közé visszaédesgetik. Mert meg vagyok győződve, hogy ez az általános bizalom, a melyet itten a kormány iránt tanúsítanak, nem talál az országban viszhangra, és mert meg vagyok győződve arról, hogy nekünk, a kik a népnek igaz bizalmából és megbízásába! vagyunk itten, (Mozgás és zaj a jobboldalon. Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) kötelességünk a kormány iránt a legteljesebb bizalmatlansággal lenni, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a magam részéről ós annak a pártnak nevében, a melynek szerény tagja vagyok, kijelentem hogy a mennyiben az indemnitás ezen házban mindig a bizalom kérdésének tekintetett, ahhoz hozzá nem járulok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Épen ma egy hete volt szives az igen tisztelt miniszterelnök űr az én két hót előtt a költségvetés általános tárgyalásánál elmondott beszédemre reflektálni. Úgy véltem, hogy leghelyesebben cselekszem, ha mindjárt az első alkalmat, a melyet nekem a házszabályok nyújtanak, meg| ragadom és válaszolok ezen beszédre, annál