Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

224 «24. országos ülés 1900. deczember 5-én, szerdán. kik alapszabályokat mutattak be a minisztériumnál, mert egyesületet akartak létesíteni. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy ón különösen azt tartottam megrovandónak, hogy az akkori kormány nem nyíltan lépett a ház elé és nem azt mondotta, hogy a közállapotok veszélyeztetése valami rendkívüli eszközök igénybevételét teszi szükségessé, hanem, hogy alattomos utakon mindenféle ürügyek alatt akadályozta meg az illető egyesületek megalakulását, a mi pedig világosan a 48-iki alkotmányba ütközik. Engedelmet kérek, t. ház, hogy én azon szellemről, a mely a mostani kormányzatot táplálja a gyülekezési jog tekintetében és arra nézve, hogy azt mennyire respektálja, egy kis felvilágosítással szolgáljak. (Halljuk! Hulljuk! Felkiállások ab ni oldalon: Kérünk öt percsnyi szünetet!) Mielőtt azonban ezt tenném és ezen adataimat a t. háznak bemutatnám, és szives türelmüket felszólalásom számára újabban is kikérném, kérem a t. elnök urat, méltóztassék öt perez szünetet adni. (Helyeslés a baloldalon ) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Visontai Soma: T. képviselőház! Hivatkoztam arra, hogy a volt kormányzat szellemét az jellemezte leginkább a belügyi igazgatás terén, hogy nem nyilt eszközökkel harczolt bizonyos, előtte veszedelmeseknek látszó jelenségek ellen, oly jelenségek ellen, melyeket esetleg egy kormány tényleg az államra veszedelmeseknek tarthat, a melyek ellen való harczolás tehát — elismerem — jogosult ós törvényes lehet. De mondom, nem nyilt eszközökkel harczolt ez ellen, sohasem fordultak hozzánk, hogy alkotmányos úton, a törvényhozás terén ilyen eszközöket a kormányzatnak rendelkezésére bocsássunk, hanem sokkal könnyebb, a megvitatást kizáró, alattomos, a törvényszerűséget tipró úton és módon dolgoztak. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Ez jellemezte a múlt kormányt az egyesületi jog terén. Azt * kérdem: javúlt-e az állapot e tekintetben? Molnár János: Egy hajszállal sem! Visontai Soma : Egész beszédem fonalán végigvonul a törekvés, hogy fel akarom állítani a mérlegét annak, vájjon a mostani kormányzat mennyiben különbözik a régitől a jogtisztelet tekintetében. (Felkiáltások bal felől: Semmiben !) László Mihály: Sokban! (Zaj. Ellenmondás bálról.) Visontai Soma: T. képviselőház! Itt van nálam egy határozat, melyből kitűnik az, hogj^ a belügyi kormányzat a bemutatott alapszabályokat nem a maguk szövege szerint bírálja el, (Halljuk! Halljuk!) hanem egyszerűen rájuk fogja, hogy titkos czél látszik lappangani alattuk és ily czímen a munkás egyesületek alapszabályainak szentesítését megtagadja. T. képviselőház! Van-e abban bölcs politika, hogyha az egyenlőtlenséget ós a pártosságot olykép állítjuk oda a társadalomnak egy szegényebb, jogokban inkább szűkölködő osztálya elé, hogy az lássa, hogy csak bizonyos osztályokkal szemben respektáltatik az egyesületi jog? Kaszinók, politikai körök bizonyos irányzattal megnyerik alapszabályaikra a megerősítést ; a munkásoknak ilyen jog nem nyújtatik, nekik ilyen előnyök nem biztosíttatnak ez az alkotmány az ő számukra nem létezik. Épen azoktól az osztályoktól vonják meg az egyesülési jogot, a melyek az önsegély útjára vannak terelve, mert hiszen minden osztály épen őket hagyja el, mivel a szövetkezés a társadalomban mindig a hason irányú ós czólű elemeknél történvén, a szegény ember az önsegélyezés dolgában a szegény emberre van utalva, míg a jómódú ember előmenetelét mindig a tőkében, az anyagi erőben találja meg. Azon munkások jogait csorbítják, kik tisztán arra vannak szorítva és utalva, hogy maguk keressék helyzetük javítását, a kik, a mint azt most már bebizonyítottam, gyülekezési joggal sem bírnak, tehát gyűlésen sem vitathatják meg jogaikat, a kik sajtószabadsággal sem birnak, mert hiszen velük szemben hozták létre az úgynevezett éjjeli ügyészek intézményeit, hogy tudniillik lapjaikat megjelenés előtt lefoglalják s így lapjaikban sem írhatnak bajaikról. Sőt utóbbi időben még a parlament, Magyarország legillusztrisabb testülete is annyira érzékennyé vált, hogy mert az összeférhetetlenségi bizottságot a szokottnál erőteljesebb, mondjuk, nem a mi társadalmi és illemszabályainknak megfelelő kifejezésekkel illették, a parlament is a munkások üldözői közé lépett. Gyönyörű dolog lesz, hogy, miután az államhatalom be kezdte szüntetni a sajtópereket, mert a vádlottaknak 90°/o-át felmentették, — sok ezrekre menő perköltséget kellett az államkincstárnak a munkások számára kifizetnie, — most e térre lépnek. Már harmadik eset, hogy a parlamenthez fordulnak, hogy mi órzelgőssógből, mert az öszszeférhetetlenségi bizottságot megsértve találjuk, lépjünk a megtorlás terére, és indítsunk a munkások ellen irtó háborút. Gyönyörű dolog ha az esküdtszék előtt úgy látszik majd, hogy a szabadságharcz után egy félszázaddal, a