Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

220 *>2i. országos ülés Í900. deczember 5-én, szerdán. példákat, a melyeket Molnár János t. képviselőtársam említett fel a csendőri kínzások világából. Méltóztassék elhinni, komolyan mondom, hervadhatatlan érdemeket szerezne a ház, ha egy külön bizottságot küldene ki, a mely semmi egyébbel nem foglalkoznék, mint azzal, hogy Magyarországon ezen szégyenteljes, gyalázatos, a századnak szégyenére váló csendőri kínzásoknak véget vessen és ezen tortúrákat igazságszolgáltatásunkból kiirtsa. Mindennap olvasunk olyan felsőbirósági Ítéletet, — királyi táblai ós kúriai Ítéletet, — a melyben bizonyos beismerésben levő terhelteket kénytelen a bíróság felmenteni azért, mert világos jelei vannak annak, hogy beismerését a csendőri kínzások hatása alatt tette. Már most ha bűnös is az illető," a bíróság szabadon kell, hogy bocsássa, mert eltört lábával, összezúzott testével, sebhelyeivel és a fekélyek sokaságával igazolni tudja, hogy Magyarországon, ebben a jogállamnak nevezett országban csendőri kínzások hatása alatt tette beismerését. Százakra megy minden esztendőben az ilyen Ítéletek száma. A kúria már felirt az igazságügyminiszterhez az iránt, hogy segítsen a bajon, mert az lehetetlenné teszi a jogszolgáltatást. Nem lehetett segíteni. Miért nem ? Mert senkisem tudja, hogy azok a csendőrök elveszik-e büntetésüket, vagy nem? Én a múlt költségvetési vita alkalmával egy határozati javaslatot adtam be, egy igen komoly és azt hiszem, jó háttérrel biró határozati javaslatot, hogy a csendőrök abban a minőségben, a mint ők az előnyomozat szolgálatában most állanak, tehát mint a polgári bíróság közegei, az ezen minőségükben elkövetett fegyelmi és büntetendő cselekmények tekintetében a polgári bíróság büntető és fegyelmi hatásköre alá tartozzanak. Időközben meggyőződtem, hogy mikor a csendőrségi törvényt tárgyalták, Szilágyi Dezső t. képviselő úr egy hasonló indítványnyal állt elő, a mely az előrelátás nagy fokát tüntette fel, már akkor, a csendőrségi törvény megalkotásánál, hogy ugyanis a csendőrség bizoiiyos tekintetben a polgári bíróság ellenőrzése alá helyeztessék. És mit látunk ? A csendőrségi kínzások az országban nem fogynak. Rettenetes képét tárta fel e kínzásoknak az az eset, a melyet Molnár János t. képviselő úr előadott. Most jelent meg, mondhatnám fehér hollóként egy eset, a hol mégis sikerűit az, hogy a, polgári bíróság kinyújthatta kezét az ily torturát gyakorló csendőrre, de csak azért, mert az a csendőr véletlenül időközben hivataláról lemondott; hogy a másik kinzó csendőrrel mi történt, arról a krónika nem beszél; az, úgy látszik, kínzásait a sötét kamrákban ós jegyzői lakásokban folytatja. (Mozgás a balés a szélső baloldalon.) A kúria, t. képviselőház, 1900. november 14-ón, tehát néhány héttel ezelőtt, 2609. szám alatt hozott Ítéletet, a melyet csak azért olvasok fel, mert még sem tudom, hogy a ház némely tagja nem tartja-e csak rémes meséknek azokat, a miket mi elmondunk. Kénytelen vagyok ezt felolvasni, habár a szaklapokban minden héten jelennek meg ilyenek. (Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) »A csendőrök előtt tett beismerő vallomás*, — ez a czíme a közleménynek, így szól (olvassa) : »A deési királyi törvényszék Gráfff János volt csendőrt* — tehát volt csendőrt — »hivatali hatommal való visszaélés miatt három havi fogságra, egy évi hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlatának ugyanennyi időre leendő felfüggesztésére itólte. Gráffi János ós és Tarcsádi Sándor csendőrök 1897. évi febhó 15-én Pecsétszeg községben a Korniss József kárára elkövetett lopás miatt nyomozva, Ferencz Györgye 1. Nikulaj ós Dancs Tanaszie pecsétszegi lakosokat gyanúsaknak találták s e miatt őket vallatóra fogták. Ferencz Györgye és Dancs Tanaszie a bűncselekmény elkövetését tagadván, az eljárt csendőrök kényszereszközökhöz folyamodtak s Ferencz Györgyét ugj-nevezett farkasgúzsba kötve,* -— ennek már hivatalos neve van a csendőri nomenklatúrában »két szék közé helyezték, hogy a levegőben függött. A kinok miatt Ferencz Györgye kifáradt ós kérte a csendőröket, hogy szabadítsák ki súlyos helyzetéből, mert beismer mindent. Erre a csendőrök kiszabadították, mire sértett beismerte, hogy ő követte el a nyomozat tárgyát képezett lopást. Ferencz Györgye és Dancs Tanaszie a vizsgálóbíró előtt tagadták a terhükre rótt bűncselekményt, s előbbi azt adta elő, hogy az eljárt csendőrök a fentebb leirt módon bántalmazták s ezen bántalmazások következtében ismerte be a bűncselekményt. A királyi törvényszék, miután tagadásukkal szemben nem talált bizonyítékot arra nézve, hogy a lopást valóban ők követték el, s miután a Ferencz Györgye csendőrök előtti beismerő vallomásnak indokait a vizsgálat egyéb adatai is megerősítették, ellenük a további eljárást jogérvényesen megszüntette s az iratokat a csendőrök ellen fenforogni látszott hivatali hatalommal való visszaélés megtorlása végett áttette az illetékes csendőrkerületi parancsnoksághoz, a hol is Tacsádi Sándor, a csendőrkerületi parancsnokság értesítése szerint hadtörvényszókileg elítéltetett. Gráffy János a csendőrség kötelékéből időközben kilépvén, cselekvénye elbírálására a